Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-367

367. országos ülés 1894, október 9-én, kedden. 19 viselő úr; nagyon veszedelmes dolog volna, ha én azt mutogatnám; (Derültség.) de megvan. (Élénk derültség jobb felől.) Ilyen nagyobb mérvű kiadásokra, t. kép­viselőház, melyeket nem rendes állatni szükség­leteink keretén belül, hanem rendkívüli eszkö­zökkel kell majd foganatosítanunk, a jövőre is el kell készülve lennünk, ha ezentúl is nagyobb szabásban akarjuk közgazdasági és kulturális érdekeinket előmozdítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És ezért a költségvetés keretén kivűl fogana­tosítandó ily nagyobb czélokról szólva, csak némely oly kulturális kiadásokról és közgazda­sági beruházásokról kívánok megemlékezni, me­lyeket már a költségvetés keretén kivűl köze­lebb kell foganatosítanunk. (Halljuk! Halljuk!) Kulturális kiadásaink közül a tanügyi épít­kezéseket, ezek között az egyetemi építkezése­ket kell felemlítenem, melyeket bármily fontosak is, oly sürgőseknek még sem tekinthetek, hogy nagyobb mérvben, esetleg más közgazdasági czélok rovására, azonnal foganatba veendők volnának, és melyekre nézve, azt hiszem, leg­helyesebb azon fináneziális tervezetet elfogadni, hogy azt a 850 ezer forintot, melyet jelenleg az állandó országház építésére fordítunk, majdan ezen kulturális építkezésekre fordítsuk, és addig, míg ez az összeg felszabadul, egy előre meg­állapított rendszeres terv szerint csakis a leg­elkeríühetetlenebbtíl szükségesek foganatosítására szorítkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Másik ily kulturális kiadásként azon léte­sítményeket bátorkodom fölemlíteni, melyeket művészi czélokra, vagy művészi tekintetből az 1896-iki ezredév alkalmából kell foganatosíta­nunk, és melyeket, hogyha nemzeti kultúránkat a művészet terén is fejleszteni és előbbrevinni akarjuk, mindenesetre már a közelebbi években nagyobb mértékben foganatosítanunk kell. Ezen kiadásokra nézve az lenne a tervem, hogy azon közel három millió forintnyi összeg fordíttassák rájuk, mely értékesíthető értékpapírokban, az állami ingó vagyonban van meg. De vannak, t. képviselőház, oly gazdasági természetű beruházások is, a melyeket mielőbb foganatosítanunk kell. IJyenekűl említem fel a viczinális vasutak fejlesztését, jelesül az erdélyi részekben azon rochád-vasút létesítését, mely védelmi, és még inkább gazdasági szempontból egész vidékek fejlődésének kiindulási pontját képezi, s a melyet már közelebb mindenesetre létesítenünk kell. Ilyenekűl említem fel továbbá azokat a mellőzhetlen beruházásokat, a melyeket az állam­vasutaknál a forgalmi eszközök szaporítása, kü­lönösen pedig a műhelyek berendezése végett kell tennünk, s a melyek approximative közel hat millió forintot tesznek, mert ezek oly kiadá­sok, a melyek közvetlenül és azonnal gazda­ságilag gyümölcsözők, az iparnak nagymérvű fejlesztésével és kiterjesztésével járnak és az államvasutak jövedelmeiben már a legközelebbi esztendőkben minden bizonynyal kifejezésre fog­nak jutni. Azon előterjesztésben, a melyet a felhasznált pénztári készletek elszámolása iránt a legköze­lebbi napokban leszek bátor a t. képviselőház­nak benyújtani, részletes bizonyítékát szolgál­tatom annak, hogy a pénztári készletekből több és nagyobb összegek már el nem vonhatók, ha­nem, hogy ezen kiadásoknak fedezéséről más módon kell gondoskodni. Azért ezen előbb emlí­tett viczinális vasutak költségeinek fedezetéül azokat a megtérülő összegeket kívánnám fel­használni, melyeket a pénztári készletekből a Vaskapu szabályozására előlegeztünk, s melyek a Vaskapu szabályozásáról szóló törvények sze­rint a művelet befejeztéig, tehát mondjuk, 1895. végéig finánczirozandok is. Ezen internaczionális jellegű pénzügyi operácziót, t. ház, azt hiszem, helyes lesz egyúttal pénzügyi politikai szem­pontból is kihasználni oly irányban, hogy Magyar­országnak minden tekintetben a legjobb, leg­előrehaladottabb államokkal egyenértékű hitele az európai pénzpiaczon is megfelelő kifejezésre juthasson, hogy Magyarországnak e megérdemelt hitelénél fogva pozicziója az európai pénzpiaczon megszilárdíttassék, (Helyeslés jobb felöl.) hogy ez akkorára, mire a valuta szabályozást keresztűl­vihetjiik, megfelelően elő legyen készítve. S ezért, t. ház, e magában véve nem jelentékeny összeg­nek, ha már hitelművelettel elünk, emittálásánál megfontolandónak tartom, hogy nem érkezett-e el az idő, — a mint nézetem szerint elérkezett, — hogy egy a négyszázalékos tényleges kamat­nál olcsóbb kölcsönt, mérsékeltebb kamatláb mel­lett, kössüak meg, és hogy ily mérsékeltebb kamatlábú typ bevezetése által szintén arra a színvonalra emelkedjünk, a melyen az előhala­dottabb többi európai államok már ma állanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik hat milliónak fedezésére én azt a 48 millió forintnyi aranyjáradékot vélném kis­részben felhasználandónak, a mely a konverzió folytán a kamatmegtakarítások fejében még ki­bocsátható, mely jelenleg az állampénztárban van, s melynek fedezéséről úgy a jelen költség­vetésben, valamint a folyó évben is már gon­doskodtunk. Azon kimutatások szerint, a mélyeket az ellenőrző bizottságnak havonkint bemutatok, aranykészletünk, mely valuta-rendezési czélokra rezerválható, szeptember végével 213 x /2 millió koronát teszen, tehát kereken szólva, 25 millió koronával haladja meg azt az összeget, a mely a 312 millió forintnyi függő adósságból reánk

Next

/
Thumbnails
Contents