Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-367
367. országos ülés 1894, október 9-én, kedden. 19 viselő úr; nagyon veszedelmes dolog volna, ha én azt mutogatnám; (Derültség.) de megvan. (Élénk derültség jobb felől.) Ilyen nagyobb mérvű kiadásokra, t. képviselőház, melyeket nem rendes állatni szükségleteink keretén belül, hanem rendkívüli eszközökkel kell majd foganatosítanunk, a jövőre is el kell készülve lennünk, ha ezentúl is nagyobb szabásban akarjuk közgazdasági és kulturális érdekeinket előmozdítani. (Helyeslés a jobboldalon.) És ezért a költségvetés keretén kivűl foganatosítandó ily nagyobb czélokról szólva, csak némely oly kulturális kiadásokról és közgazdasági beruházásokról kívánok megemlékezni, melyeket már a költségvetés keretén kivűl közelebb kell foganatosítanunk. (Halljuk! Halljuk!) Kulturális kiadásaink közül a tanügyi építkezéseket, ezek között az egyetemi építkezéseket kell felemlítenem, melyeket bármily fontosak is, oly sürgőseknek még sem tekinthetek, hogy nagyobb mérvben, esetleg más közgazdasági czélok rovására, azonnal foganatba veendők volnának, és melyekre nézve, azt hiszem, leghelyesebb azon fináneziális tervezetet elfogadni, hogy azt a 850 ezer forintot, melyet jelenleg az állandó országház építésére fordítunk, majdan ezen kulturális építkezésekre fordítsuk, és addig, míg ez az összeg felszabadul, egy előre megállapított rendszeres terv szerint csakis a legelkeríühetetlenebbtíl szükségesek foganatosítására szorítkozzunk. (Helyeslés a jobboldalon.) Másik ily kulturális kiadásként azon létesítményeket bátorkodom fölemlíteni, melyeket művészi czélokra, vagy művészi tekintetből az 1896-iki ezredév alkalmából kell foganatosítanunk, és melyeket, hogyha nemzeti kultúránkat a művészet terén is fejleszteni és előbbrevinni akarjuk, mindenesetre már a közelebbi években nagyobb mértékben foganatosítanunk kell. Ezen kiadásokra nézve az lenne a tervem, hogy azon közel három millió forintnyi összeg fordíttassák rájuk, mely értékesíthető értékpapírokban, az állami ingó vagyonban van meg. De vannak, t. képviselőház, oly gazdasági természetű beruházások is, a melyeket mielőbb foganatosítanunk kell. IJyenekűl említem fel a viczinális vasutak fejlesztését, jelesül az erdélyi részekben azon rochád-vasút létesítését, mely védelmi, és még inkább gazdasági szempontból egész vidékek fejlődésének kiindulási pontját képezi, s a melyet már közelebb mindenesetre létesítenünk kell. Ilyenekűl említem fel továbbá azokat a mellőzhetlen beruházásokat, a melyeket az államvasutaknál a forgalmi eszközök szaporítása, különösen pedig a műhelyek berendezése végett kell tennünk, s a melyek approximative közel hat millió forintot tesznek, mert ezek oly kiadások, a melyek közvetlenül és azonnal gazdaságilag gyümölcsözők, az iparnak nagymérvű fejlesztésével és kiterjesztésével járnak és az államvasutak jövedelmeiben már a legközelebbi esztendőkben minden bizonynyal kifejezésre fognak jutni. Azon előterjesztésben, a melyet a felhasznált pénztári készletek elszámolása iránt a legközelebbi napokban leszek bátor a t. képviselőháznak benyújtani, részletes bizonyítékát szolgáltatom annak, hogy a pénztári készletekből több és nagyobb összegek már el nem vonhatók, hanem, hogy ezen kiadásoknak fedezéséről más módon kell gondoskodni. Azért ezen előbb említett viczinális vasutak költségeinek fedezetéül azokat a megtérülő összegeket kívánnám felhasználni, melyeket a pénztári készletekből a Vaskapu szabályozására előlegeztünk, s melyek a Vaskapu szabályozásáról szóló törvények szerint a művelet befejeztéig, tehát mondjuk, 1895. végéig finánczirozandok is. Ezen internaczionális jellegű pénzügyi operácziót, t. ház, azt hiszem, helyes lesz egyúttal pénzügyi politikai szempontból is kihasználni oly irányban, hogy Magyarországnak minden tekintetben a legjobb, legelőrehaladottabb államokkal egyenértékű hitele az európai pénzpiaczon is megfelelő kifejezésre juthasson, hogy Magyarországnak e megérdemelt hitelénél fogva pozicziója az európai pénzpiaczon megszilárdíttassék, (Helyeslés jobb felöl.) hogy ez akkorára, mire a valuta szabályozást keresztűlvihetjiik, megfelelően elő legyen készítve. S ezért, t. ház, e magában véve nem jelentékeny összegnek, ha már hitelművelettel elünk, emittálásánál megfontolandónak tartom, hogy nem érkezett-e el az idő, — a mint nézetem szerint elérkezett, — hogy egy a négyszázalékos tényleges kamatnál olcsóbb kölcsönt, mérsékeltebb kamatláb mellett, kössüak meg, és hogy ily mérsékeltebb kamatlábú typ bevezetése által szintén arra a színvonalra emelkedjünk, a melyen az előhaladottabb többi európai államok már ma állanak. (Helyeslés a jobboldalon.) A másik hat milliónak fedezésére én azt a 48 millió forintnyi aranyjáradékot vélném kisrészben felhasználandónak, a mely a konverzió folytán a kamatmegtakarítások fejében még kibocsátható, mely jelenleg az állampénztárban van, s melynek fedezéséről úgy a jelen költségvetésben, valamint a folyó évben is már gondoskodtunk. Azon kimutatások szerint, a mélyeket az ellenőrző bizottságnak havonkint bemutatok, aranykészletünk, mely valuta-rendezési czélokra rezerválható, szeptember végével 213 x /2 millió koronát teszen, tehát kereken szólva, 25 millió koronával haladja meg azt az összeget, a mely a 312 millió forintnyi függő adósságból reánk
