Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-380

380. országos ülés 1894. BOYeniljer 16-án, pénteken. 237 jobboldalon.) és fájdalom, nem csak hamis, hanem veszélyes is. Mert azt senkisem állíthatja ebben az országban, hogy közgazdasági fejlődésünkre minden irányban elegendő tőke felett rendelkeznénk. Már most kérdem, vájjon a tőkeszükséglettel szembea, annak bevonására minő kilátásokat nyújtunk a mai felfogások szerint ezen országban ? Nyújtjuk azt a felfogást, hogy a ki idegen tőkét hoz be ide, az egyszerűen zsarnoknak, rabszolgatartónak tekintetik; a ki becsületes tőkéjének és munkájának koczkáztatásával valamely vállalatot létesít, dividendájához, a melyet megszolgált, ne nyúljon, s azt zsebre ne tegye, mert akkor okvetetlenül az ország ellenségeként tüntettetik fel; és a ki a kereskedelem és a börze természetével járó üzletek alapján valamely börzebíróság előtt a maga jogát keresi, az szintén úgy tüntettetik fel, mint a földmívelés ellensége. És másfelől, t. ház, egyoldalúságban odáig megyünk, hogy Bujanovicstól Polónyiig mindnyájan azt hangoztatják, hogy ők a földmívelés szempontjából akarják megítélni az egész törvényhozást, kormányzatot és csak am akarnak redukálni mindent. Hiszen nem vonja senkisem kérdésbe, t. ház, hogy a földmívelés nálunk túlnyomó jelentőségű nemzetgazdasági tényező. De, t. ház, az eanek számára teljesített szolgálatokat és állami feladatokat nem meríti ki ezen költségvetés, mert hiszen természetes, hogy a költségvetésben csak azok a tételek fordulnak elő, a melyek új irányokat jelző költségeket tartalmaznak. A földmívelés nálunk nem új irány, nem új tényező. A földmívelés nálunk ezredéves tényező a maga fejlettségével együtt, és a mi fő, azok az új tényezők, melyeket számára megteremtenünk kell, a költségvetésen kivül állanak; a jogi biztosítékok, hitelfejSesztés, a forgalom előmozdítása csak részben nyilatkozik a költségvetésben, túlnyomó, mondhatni: százszorosan túlnyomó részében olyan tényezőkkel függ össze, és olyan tényezők által emeltetik, melyek a költségvetésben kifejezésre sem jutnak. De azért e téren a kormány működése nem nyervén kifejezést a költségvetésben, hanem más intézmények létesítése, fejlesztése, a hitel átalános konszolidácziója útján érvényesülvén, nem lehet azt mondani, hogy tehát ennyi és ennyi van a földmívelésre fölvéve, és ennyi meg ennyi a többi czélokra, és hogy ennek következtében a földmívelés el van hanyagolva a kormány és a törvényhozás részéről. Épen így vagyunk a. törvénykezéssel és törvényhozással is. Mert ^hogyha a tőzsde és a kereskedelem a maga szenzibilis természeténél fogva külön törvényhozási és törvénykezési intézkedéseket tett szükségessé, — és ezt őseink már 50 évvel ezelőtt belátták, mert hisz 1840-től kezdve van váltótörvényünk, — és a tőzsde fejlődése magával hozza annak külön bíróságát és külön ügykezelését, és ezzel szemben specziális törvénykezési és eljárási törvények a földbirtokról és a földinívelésről nincsenek: ebből nem a? következik, hogy az utóbbi el van hanyagolva, hanem az, hogy annak a természete olyan, hogy ily specziális intézkedéseket nem követel. Sőt többet mondok: veszedelmes lenne, ha ezeket az intézkedéseket arra kitérj esztenó'k, és viszont, esetleg megbénítaná, megölné a kereskedelmet és az egész tőzsdeűzletet, ha polgári perrendtartásunkat egyszerűen arra alkalmaznók. Mindegyik kérdést a maga természete szerint kell megítélni és a kérdések megoldására azt az eszközt kell használni, a mely arra legalkalmasabb. Igaz, hogy a tőzsde és az azon kivűli játék ez országban veszedelmesen elharapódzott, s merem állítani, hogy azok közé tartozom, a kik e tekintetben véleményt alkothattak maguknak; de abban a sajátságos helyzetben vagyok, hogy bár soha egy tőzsdeüzletbe sem mentem bele, — talán azcrt, mert ismerem, — de látom és figyelemmel kisérem, hogy mi történik ott, s mondhatom, e^zel a vallomással tartozunk önmagánknak, hogy nálunk játszik mindenki; (Igaz! Úgy van! jobbfelől.) játszik a gabonatőzsdén, játszik az értéktőzsdén, játszik a totalizatőrön, játszik a kártyán s játszik mindenütt. De mi következik ebből? Hibásé az a tőzsde és a tőzsdebíróság, hogy ebekben a játékokban előforduló ügyletek következtében vesztességek, perek keletkeznek, melyek annak rendszabályai szerint ítéltetnek el? Az-e a bűuös, a ki a maga természetének megfelelő hatáskört fejleszti, vagy az, a ki nem tartozik oda, a ki nem érti ez üzletet, a ki nincs abban érdekelve és mégis bele megy ? Hiszen ha e tekintetben odáig megyünk, hogy nem olyan intézményeket hozunk létre, melyek hozzáértők számára vannak, hanem, ha az intézményeket tudatlanok számára rendezzük be, akkor ebből az országból soha semmisem lesz. Nem oda kell hatni, hogy elítéljük a tőzsdét és a tőzsdebíróságot s megrontsuk működését, hanem oda kell hatni, hogy ne menjen a tőzsdére és a tőzsdejátékba bele az, a ki arra semmi hivatottsággal, sem képességgel, sem vagyonnal nem bír. (Élénk helyeslés jobbfelől.)] Polónyi Gréza t. képviselőtársam felhozta, hogy a tőzsdén előkerül, hogy elítélnek olyant, a ki azt sem tudja, mi a Schlussbrief. Ki a hibás? A tőzsdebíróság-e, a ki hatáskörében ítél, vagy a ki a Schlussbriefet kötötte és nem értett hozzá ? Mihez kell fordulni ? Vájjon úgy orvosoljuk-e a bajt, hogy a tőzsdebíróságot rontjuk és nyirbáljuk meg, vagy oda kell-e hatnunk,