Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-379
228 379. országos ülés 1894. noTerober 15-én, csütörtökön. nap, hogy várjunk csak, majd mi lesz az 1894. évi dividenda. T. pénzügyminiszter úr, ne legyünk olyan naivak, arra ne várjunk, mert előre megjósolom, hogy Budapesten az összes gőzmalmoknak a dividendája az 1894. esztendőben feltétlenül kisebb lesz, akármilyen nagy lesz a nyereségük. (Élénk derültség a szélső baloldalon,) És én meg fogom mondani a t. pénzügyminiszter úrnak, hogyan szokták ezt a molnárok megcsinálni, ha ő ezt nem tudná. Hát, t. pénzügyminiszter űr, ha a mérleg az év végén, deczember 31-én záratik le, a kérdés nem az, hogy milyen dividendát adunk; a kérdés az, hogy január 2-án hogyan áll a részvénye az illető vállalatnak, mert hogy egyebet ne mondjak, ha én deczember 31-én nagy raktárkészlettel birok, sok román búzám van, különösen ha én azt a mérleg terhére beállítom, kisebb lesz a dividendám; de ha én azt a gabonát akkor egy hamis, vagy fiktív sehlussal eladom, úgy, hogy január 2-án visszavegyem, akkor természetesen nagyobb lesz a dividendáro, (Derültség bal felől.) mert nem terhelem meg a mérlegemet; szóval a nagy raktárkészleteknek a felhasználása útján a dividendával csinálhatunk, a milyen játékot tetszik. Sőt többet mondok : maga a vámrestitucziónak a kérdése, ez a vámhitel, hogyan áll? Vagy van akkor nekem román búzám raktáron, vagy nincs. Ha van, annál jobb, mert ha én deczember 31-én veszek román búzát külföldi szállításra, akkor a mérlegemet megterhelem azzal a tartozással, a mivel én a vámhivatalnak tartozom; a hasznomat pedig január másodikán megtalálom abban, hogy nekem annyi és annyi százezer métermázsa oly búzám van, melyet 1 frt 50 kr. árkedvezménynyel hoztam be. Ez világos dolog. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Szóval akár a készletek felhasználása, akár a vámkedvezmény felhasználása a dividendát ilyen vagy olyan mérvben alakítja, de a részvény értékét nem szállítja le, úgy, hogy — csak egy példát hozok fel — megeshetik egy pénzintézettel deczember 30 án, hogy egy adósának ingatlana liczitáltatik, melyet kénytelen megvenni és egy millió forintért veaz oly ingatlant, mely esetleg két millió forintot ér. Nem fog talán dividendát adni, de mindenesetre a részvények értéke egy millió forinttal pro ráta emelkedik. Ez nyilvánvaló dolog. Hiszen különben a pénzügyminiszter úr ezeket jobban tudja, mint én. (Derültség a szélső baloldalon..) Hanem hát, t. ház, bátran fel lehet állítani azt a tételt, hogy Magyarország ma már buzakivitel szempontjából nem kiviteli állam, mert nem szólok én most az osztrák vámterületre vitt dolgokról, melyek öt és hét millió métermázsa közt váltakoznak,— ha a lisztet is hozzászámítjuk, átlagosr.n 9—10 millió métermázsát számíthatunk, — (Halljuk! Halljuk!) hanem a statisztika számadatai szerint nyilvánvaló, hogy mi 1893-ban búzában nem vittünk ki többet 400.000 és még egy kis törtszámú métermázsa búzánál a vámkülföldre, lisztben pedig kivittünk 1,010.000 métermázsát, a mihez hozzászámítva azt a 30°/o differencziát, ha 70°/o-kal veszszük a lisztet, mondjuk, hogy 1,300.000 méterm4zsának felel meg a liszt. Ez tehát együtt 1,800.000 métermázsa, mit búzában liszttel együtt a vámkülföldre kivittünk. Igen ám, t. ház, de ezzel szemben csak 1892 ben 1,663.000 métermázsa az a búza, mely Romániából hozzánk bejött, 1893-ban pedig 1,900.000 métermázsa, vagyis 300.000 métermázsával több román búza jött be közös vámterűietünkre, mint a mennyit Magyarország külföldre kivisz. Ily körülmények közt, t. ház, midó'n látjuk, hogy ez az őrlési engedély a gazdaközönségnek mesterséges kiszipolyozásán kívül azt is előidézi, hogy a vidéki malmok sem részesülhetnek benne, mert ezt csak oly nagy malom, mely hitelképességgel bír, képes megszerezni: akkor nekünk ilyet fentartani nemcsak közgazdasági elvekből, de főleg az egyenlő teherviselés elvéből folyólag egyenesen a józan észbe ütközik. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Szívesen veszem, t. ház, ha a t. pénzügyminiszter úr a kikészítési eljárás és illetőleg annak gazdasági hasznosítása czéljából nem mondom én, hogy úgy, mint Németországban, mert Németország nem agrár-állam oly értelemben, mint mi vagyunk, de annak mintájára, példájára is fog találni egy oly kiviteli prémiumot, mely megosztható a kereskedő, iparos és gazda közt. Szívesen fogom azt üdvözölni; az az én álláspontom, t. ház, hogy a nagy tőkének, a nagy malmoknak nyújtott kedvezményhez olyan alakban, hogy az az ínséggel, nyomorral küzdő földbirtokosok gabonaárainak lenyomására szolgáljon, semmi körülmények közt nem járulhatok. (Élénk helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Volna még több szavam a t. pénzügyminiszter űr előadására, (Halljuk! Halljuk!) de talán túlságosan messze mennék. Magam nem elégszem meg azzal, hogy csupán a panaszokat soroljam fel, hanem szívesen vállalkozom arra is, hogy megjelöljem az orvosszereket, melyekkel ezen visszás állapotokon segíteni lehet. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Azt már kimutattam, t, ház, hogy a köteléki díjtétel és ezen differencziális tarifák ismét mikép használtattak ki ugyanezen malmok által, ugyancsak a földbirtok terhére, illetőleg a gabonaárak hanyatlására. Az egész ágazaton végigvonulva azt akarom, hogy ismerje fel Magyarország törvényhozása, hogy földmívelő állam vagyunk, a melynek szüksége van arra,
