Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-378
212 378. országos ülés 1894. november 14-én, szerdán. fiait, azon orosz és oláh lakosait Márämaros megyének, a kik mindenkor híven teljesítették a haza iránti kötelességüket, és a kik megérdemlik azt a pártolást, a melyben a hazának más vidékei részesültek. De bekövetkeztek oly bajok is, a melyek már nem elemi csapásokból származtak, hanem emberi, vagyis úgyszólván, hatósági intézkedések folytán állottak elo. A kolera elleni védekezés szempontjából szükségesnek találta a belügyminiszter úr a tutajozás megszüntetését már a tavalyi esztendőben, úgy az idén is. A tavalyi esztendőben hosszas ideig szünetelt a tutajozás és ezáltal nemcsak a szegény napszámosok, a tutajosok szenvedtek kárt, hanem azon kereskedők is, a kik egész télen a fát nagy költséggel megtermelték és későbben a tavaszszal nem voltak képesek azt eladni és abból pénzt szerezni. Az idén a bajokat tetézte az, hogy a le nem tutaj ózott fák a folyók partján felhalmozva hevertek és a véletlenül nagy hirtelenséggel jövő árvíz azokat lezúdította az összes vízmüvekre, gátakra, hidakra, a mi tetemes kárt okozott, nemcsak egyes magánosoknak, hanem a megyének, a köznek is. Ezek igazolására legyen szabad a megyei alispánnak legutóbb, a november 7-ikén tartott közigazgagatási bizottságban előadott jelentéséből a következőket felolvasni: (Olvassa.) »Az eddig beérkezett jelentések szerint a szolyma-iszkai vonalon Rip Ínyénél két ártéri híd sodortatott el s ugyanott az út is megrongáltatott. Kelecsenynél egy négy méter hosszú hidat vitt el a víz és Iszkánál a készletben levő hídfákat. Ugyanott az út elszakíttatott s a kavicsgarmadákat elsodorta az ár. Szinevérpojána községben, Kalocsa, Nyegrovecz és Horbnál az új hidak kőfalait mosta alá a víz. Ez utóbbi helyen negyven ház került víz alá. A lakosok segélyezhetése végett az alispán elrendelte a kár felvételét. Nagyobb rongálások regisztrálha i ók ebben a járásban K.-Ofalun, Majdánkán, O-Holyatinban és Ökörmező községekben. A lakosok bajait tetőzte még az a körülmény is, hogy a zab, a mi az esőzések miatt behordható nem volt, több helyen kicsirázott. A rnszvizi útvonalon a ruszkovai nagy hidat teljesen elsodorta az ár. Megrongálta a ruszpojánai nagy hidat is. Ezenkívül az úttestben s a védgátakban tetemes károkat okozott. Minthogy a közlekedés ezen az útvonalon teljesen megszűnt, a visói főszolgabíró több napon át a helyszínén tartózkodott s a legnagyobb erélyt fejtette ki arra nézve, hogy a forgalom biztosítva legyen. Egyáltalán elismerőleg emeli ki az alispán a járási tisztviselők odaadó, fáradságot nem kimélő bnzgólkodását. Ezen a vonalon a legnagyobb kárt a szálfák összetorlódása okozta. A tutajozási tilalom következtében nagy mennyiségben voltak azok a rakpartokon felhalmozva s az ár által elsodortatván, úgy a műtárgyakban, mint egyeseknek tetemes kárt okoztak. De érzékenyen sújtotta az árvíz magukat a fakereskedőket is, a kik ebben a járásban körülbelül százezer forintig károsultak. Elsodortattak az összes malomgátak s vízművek. A tengeri ára a közlekedés megszakadása folytán vékánkint 2 forint 20 krajczárra rúgott fel. A nagybocskó-kabolapojánai úton N.-Bocskónái a nagy híd alámosatott; a kitermelt kavics elsodortatott, több áteresz ment tönkre. Az úttest számtalan helyen, a kilenczedik kilométernél pedig csaknem egy félkilométer hosszúságban teljesen elpusztult. Az iravölgyi útvonalon csak Rozávlya és Szurdok közt történt szämbavehető rongálás. A többi járásból, úgymond az alispán, csak szóbeli értesítéseket nyert. Ezek szerint a bedőirholczi-taraczközi-czibói út s a műtárgyak több helyen mentek tönkre. Ezenkívül elsodorta az ár Dombótól Királymezőig az összes hidakat és átereszeket s megrongálta több helyen az úttestet is. Hasonló értesítés érkezett a dolhavízi s talaborvölgyi útvonalakról is. Nem kisebb azonban a kár — a községi utakat nem is említve — a viczinális utakban is. Tetemesen megrongáltatott a szlatinai-tiszai véd mű is. Jóllehet, — a Tisza vize itt eddig még soha nem észlelt két és fél méternyi magasságot éri el, a műszaki tanácsos által is kifog?stalannak talált védmű képes lett volna a víz árjának ellenállni, ha az elsodort tutajok nem ingatják meg a gátat. A postai közlekedés az emiitett okoknál fogva több napon át szünetelt a dombó-királymezői, k.-apsa-szlatinai, kabola-pojánai, bogdáni, rahói, ruszpojána-petrovai, trebusa-kőrösmezői vonalokon. Az államútakon és vasutakon talált kár jelentéktelenebb, ellenben a taraczköz-tereseípataki vasút helyreállítási költségei 50.000 forintot igényelnek. Ily körülmények közt alig lehet kilátás arra, hogy a közúti ügyek a megkezdett irányban fejlesztessenek és javíttassanak. A télen s a tavaszon a hiányok helyrepótlásáról fog kelleni gondoskodni. Az útalapnak is nehézséggel kell küzdenie, mert az elűljelzett okok megnehezítik az esedékes járulékok behajtását is.« Szóval oly óriási károk okoztattak, a melyeket sem egyes magánosok, sem pedig a megye kárpótolni nem képesek. Azt hiszem tehát, t, ház, hogy azon károkért, melyeket a tutajozás betiltása által egyesek szenvedtek, okvetetlenül a köznek kötelessége a kártérítés, és ebből a szempontból vagyok bátor épen a t. belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót intézni: (Olvassa.)
