Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894. november lá-én, szerdán. 209 tartozik, (Úgy van I jobb felől.) úgy, hogy a mi búzánk csak az orosz birodalom némely vidékein előforduló búzával és némely amerikai búzával hasonlítható össze, úgy, hogy a liszt jósága a mi búzánk keverését nem teszi szükségessé, sőt ellenkezőleg csakis malmaink tökéletes technikai berendezettségének tulajdonítható, hogy daczára a keverésnek, jó, sőt talán jobb produktumot tudunk előállítani, mint más államok előállítanak saját búzájokból. Ez, t. ház, egyszerűen pénzügyi kérdés. A malmok előnyben vannak, ha az olcsóbb román búzát is felhasználhatják, azon egyszerű okból, mert ha a mai árakat veszem alapúi, ha én a 6 forint 70 krajczáros búzát — ez körülbelül a mai ár — vagy 6 forint 60 krajczáros búzát tudom igy 5 forint 20 krajczáros búzával keverni a nélkül, hogy ezáltal a liszt jóságát a forgalomra nézve megrontanánk, ekkor .... (Nyugtalanság és zaj bal felől. Egy hang: Megrontják a lisztet!) .... Kérem mindjárt leszek bátor erre is válaszolni. Mondom, ez egyszerű pénzügyi kérdés, mely a malmokat azon előnyös helyzetbe hozza, hogy métermázsánkint körülbelül 20 krajczárral olcsóbban képesek a lisztet előállítani. A mi azt a közbe vetett kérdést illeti, hogy a lisztet megrontják, t. képviselőház, ezzel a kérdéssel is foglalkoztam kötelességszerűen. Megrontja-e tehát az a magyar lisztet, azt a lisztet, a mely az export tárgyát képezi? Mert ez jön itt számba. Polónyi Géza: Egy szem sem megy ki belőle! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Bocsánatot kérek, e tekintetben csak a vámkimutatásokra utalhatom a közbeszóló képviselő urat. (Halljuk! Halljuk.

1 a jobboldalon.) T. ház! Én itt megint csak egy különzeti számítást tudtam tenni, t. i. azon számítást, hogy felvettem a főbb piaczokat és egy összehasonlítást tettem a magyar liszt és a külföldi liszt ára kőzött. Ha a különzet a magyar és a külföldi liszt ára között növekedik, ez kétségtelenül a mellett szól inkább, hogy lisztünk nem igen rosszabodhatott, mert hiszen köztudomású dolog, hogy a technikai fejlődés a jobb előállítás tekintetében a külföldön is előhaladást tesz, úgy, hogy ott a lisztek minősége nem rosszabbodik, hanem javul. S így ebből az összehasonlításból arra a konklúzióra kell jutnom, hogy azon differenczia, mely a lisztárak között van,nem hogy kisebbedett volna, hanem nagyobbodott. Méltóztassanak például a legjobb franczia lisztet a legjobb magyar liszttel összehasonlítani s azután a középminőségűeket, és azt fogják látni, hogy — 150 kilogrammos zsákokra van a számítás megtéve — 1890. január KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XX. KÖTET. 1-től egészen f. évi október hó l-ig a differenczia 14-ről 20-ra emelkedett. Akkor tehát, m

rdőn a franczia liszt ára sokkal jobban hanyatlott, mint a magyar liszt ára, midőn a differenczia a kettő között nem hogy apadt, hanem növekedett, ebből arra lehet következtetést vonni, hogy az, mintha a magyar liszt-export képessége megromlott volna, hogy rosszabb árút szállítanánk ma külföldre, mint ennek előtte szállítottunk, nem helyes. (Igás! Úgy van! jobboldalon.) De,'t. ház, még egy bizonyítékom van. A franczia sütők egyesülete, (Halljuk! Halljuk!) mely igen hatalmas testület, 1894. február 7-én körlevelet bocsátott közzé, melyet minden franczia képviselőnek megküldött, a melyben ipari szempontokból védekezett úgy, hogy miután a magyar liszt a legjobb, olyan kitűnő minőségű, hogy ők azt klientelájuk miatt nem nélkülözhetik, a sütőipar érdekében annak vámját ne emeljék fel, vagy legalább a behozatalát lehetetlenné ne tegyék. No kérem, mikor a legújabb időben a franczia sütők ily bizonyítványt állítanak ki, a magyar lisztről, azt hiszem, mégis megnyugodhatunk abban, [hogy ha talán van is e behozatalnak hátránya, de az a hátránya nincs, hogy lisztünket megronthatná. (Helyeslés.) Legyünk egyébiránt, t. ház, tisztában a mi malmaink igen magas, páratlan technikai fejlettségével, (Igán! Úgy van!) melyet a világon utánozni megpróbáltak, de melyet elérni nem sikerűit, és nekem meggyőződésem az, hogy mivel nemcsak a technikai berendezéseken, hanem az azokat irányító szakembereknek, munkásoknak magas szellemi és technikai képzettségén alapúi malomiparunk előnye, ez oly előny, hogy a versenyt lisztünk minden rosszalása nélkül még sokáig felvehetjük, ha csak az árak nem teszik azt lehetetlenné, s nekem (Halljuk! Halljuk!) erős az a meggyőződésem, t. ház, hogy mig nagy malomiparunk az utolsó 15—20 év alatt odafejlődött, hogy kétszeresét képes felőrölni annak a magyar búzának, mint a melyet azelőtt volt képes felőrölni, ha mi ezt a kikészítési eljárást megszüntetnők, akkor igenis ez a gazdaságra igen nagy hátrány nyal járna. (Igaz ! Úgy van! jobb felől.) Polónyi Géza: Ez már nem áll! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Mindjárt leszek bátor a bizonyítékkal szolgálni. Hátránynyal járna ez azon egyszerű okból, mert ha a lisztnyeredékeket veszszük tekintetbe, . . . (Zaj! Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: . . . malmaink tökéletes kikészítés mellett körülbelül 30°/o oly finom 0-ás és I ső osztályú lisztet készítenek, a mely a