Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894, november 14-én, szerdán. .jg| Papp Elek jegyző : Gr. Batthyány Tivadar. Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselő­ház! Méltóztassanak megengedni, hogy mielőtt felszólalásom tulajdonképeni tárgyára áttérnék, én is reflektáljak a Darányi Ignácz igen t. kép­viselőtársunk által tegnap felhozott azon dologra, a mely az országos gazdasági egyesületben nem rég történt, és azóta, mondhatom, az egész országban igen kínos izgalmat és feltűnést okoz. Ezen gazdasági egyleti pucsra nézve a t. kor­mánykörök részéről az állíttatott és azon állítást hangoztatják folyton, hogy a t. kormány ebben a pucsban részt nem vett, hogy azt a maga ré­széről nem inicziálta, hogy ő azon kivtíláll. Másrészről azonban meglepő buzgalommal sietnek épen azon körök, a melyek a t. kormánynak a politikában támogatói, szolidaritásukat vagy helyeslésüket ezen pucscsal szemben a lapokban, sőt bizonyos mértékig a t. házban is -kifejezésre juttatni. Ennek a pucsnak a részleteivel foglalkozni nem akarok, nem akarok kiterjeszkedni arra, hogy helyes dolog-e az, hogy a föídmívelésügyi és a pénzügyminisztérium előkelő tisztviselői, a kik utóvégre is a magánszemélyt az állami alkalmazottól, az előkelő állami tisztviselői állás­tól teljesen el nem választhatják, oly nagyon is exponálták magukat ebben az íígyben ? Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Nagyon erős az »exponá­lás« szó! Gr. Batthyány Tivadar: Bocsánatot ké­rek, én úgy tudom, hogy ott volt egy egész sereg miniszteri tanácsos, már pedig a miniszteri tanácsosi és az országos gazdasági egyesületi állást egymástól egészen elválasztani nem igen lehet; volt ott egy miniszteri fogalmazó is, a ki vezérszónoka volt a pucspártnak, voltak ott mások is, de mondom, erre reflektálni nem akarok. (Nyugtalanság és közbtszóláso'í jobb felől.) Én ezen kérdéssel foglalkozni nem akarok, hanem igen is foglalkozni kívánok ama prinezipiummal, a melye* itt legújabban felállítanak, és a mely abban áll, hogy az országos gazdasági egyesü­letnek politizálni nem szabad. Ha azt mondják, hogy nem szabad közjogi- és nem szabad egyház­politikát stb. csinálnia, akkor én azt teljesen aláírom. így lesz ez bizonyára az alapszabályok­ban is körülírva, és ha ezt tenni akarná a gazda­sági egylet qua gazdasági egylet, úgy ez minden­esetre törvény- és szabályellenes dolognak tekin­tendő ; de már ha odáig vinnők a politikai kér­dések bevonásának ügyét, hogy egyáltalán poli­tikával, vagyis, hogy nyiltan megmondjuk, köz­gazdasági és nevezetesen mezőgazdasági politi­kával nem szabad neki foglalkoznia: akkor én azt ajánlanám az országos gazdasági egyesület­nek, hogy inkább zárja be a boltot, mert én különösen eddig, a míg a mezőgazdáknak azon jogos követelése, hogy épen úgy, mint a keres­kedelem és ipar egy, a törvény által szabályo­zott érdekképviselettel bírjon, nem fog teljesülni, eddig az országos gazdasági egyesületet állásá­nál és jellegénél fogva első sorban tartom hiva­tottnak arra, hogy a mezőgazdasági politika irányítására állásához, pozicziójához méltó erős befolyást gyakoroljon. (Élénk helyeslés bal felől.) Én ezen prin czipium felállítása mellett féltem a kereskedelmi és iparkamarák létjogosultságát is, mert a kereskelmi és iparkamarák a többek közt arra vannak s talán első sorban hívatva, hogy a t. kormánynak és az országgyűlésnek keres­kedelem, ipari, és forgalom-politikai kérdésekben tanácsadói legyenek. Sőt tovább megyek; mél­tóztassék a kereskedelmi miniszter úr ügyiratait megnézni, majd meglátják, hogy hányszor fognak találkozni azzal, hogy ép a szakminiszter úr maga igen fontos, sőt külpolitikai, vámpoliti­kai és kereskedelmi szerződés-politikai kér­désekben is direkte felszólítja azokat, hogy véle­ményüket elmondják. De ha véletlenül egyik kereskedelmi kamarában szintén megesnék az, hogy a kamarának a többsége nem helyeselné a t. kormány kereskedelmi politikáját s azzal ellenkezésbe jutna, hogy akkor rá olvassák, hogy az politikát csinál, túllépi hatáskörét, tehát mind­járt puescsal kellene annak véget vetni, ha ez az elv általánosíttatüék, azt igen károsnak tar­tanám az ország közgazdasági fejlődésére, mert a t. miniszter urak bármily kitűnő szakférfiak legyenek is, egymagukban sohasem lesznek ké­pesek az ország valódi szükségleteit, melyeket csakis a helyszínén lehet megfigyelni, teljesen felismerni. (Élénk helyeslés balfelöl.) Különben Darányi Ignácz igen t. képviselőtársam lelep­lezésszertíleg indokolta is, hogy hát ime a gaz­dasági egyesület politikát csinál; indokolta pedig azzal, hogy a »Hazánk« czímtí politikai napilap egy számát a »Köztelek« czímszalagja alatt küldték szét. Nézetem szerint az illető lap kiadó­hivatala határozottan hibát követett el. (Igaz! Úgy van ! jobb felöl.) Igen kellemetlen lehetett ez rá nézve is, hogy kezelési hibát követett el, mert ki kellett volna keresni a »Hazánk« saját czímszalagjait, de hogy ebben mi a politika, hogy ebből mi­kép lehet azt kimagyarázni, hogy az országos gazdasági egyesület politizál: ezt, bocsánatot kérek, az én ellenzéki észjárásommal felfogni nem vagyok képes. KülönbeD is az igen t. kép­viselő úr nagy emfázissal mondta, hogy mit szólna a t. ellenzék, hogyha holnap azt hallaná, hogy a »Nemzec«-et a magyar tudományos aka­démia czímszalagjai alatt küldenék szét ? (De­rültség.)

Next

/
Thumbnails
Contents