Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-378

378. országos ülés 1894. november 14-én, szerdán. Jg9 helyet, hol jobban kamatozhasson. A nagy- és a kisbirtokról is méltóztattak beszélni. Nézetem szerint a gazdasági válságot, noha ez mindkettőt igen erősen nyomja, a nagybirtok és a kisbirtok a legkönnyebben fogja kiállani. Ennek egyszerű magyarázata az, hogy a kinek évenkint százezer forint jövedelme volt, s most lesz neki 60 — 70 ezer, az azért nem megy tönkre; hasonlóképen a nép azon rétege, a melyik azt, a mit földjéből produkált, elfogyasztotta, az sem pusztul el, mert az a kereskedelembe nagyon kis részt bocsátott abból. Hanem ha ez tovább is így tart, biztosíthatom a t. házat, hogy a középosztály rövid idő alatt pusztulásnak indul, s akkor azután késő lesz a mentség. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Nézzük csak, hogy a kormánypártnak hoszszú időn át folytatott rossz közgazdasági politikája következtében a termelésnek egyes ágai hogyan néznek ki ? Nézzük csak a szőlőtermelők helyzetét. (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy mikor a szőlőmívelöknek és az egész országnak egyhangú óhajtása volt, hogy a gyártott borokra törvény hozassék, 18 év kellett ahhoz, hogy az létrejöjjön. 18 évig kellett tehát várnunk azzal a dologgal, a melylyel a termelők helyzetén segítettek és mindenféle visszaélést megtoroltak volna. Hogy szükség volt erre a törvényre, azt mutatja az a körülmény is, hogy körülbelül már 50 eset volt a bizottság előtt, mely a gyártott borok kérdésében ítéletet és véleményt mondott. Miért kellett 18 évig várni erre? Talán a minisztérium bölcseségének 18 év kell, hogy ily egyszerű dolgot felfogjon? (Derültség balról.) Mikor a szőlők rekonstrukcziójáról van szó, akkor a t. minisztérium megcsinálja az olasz bor-vámszerződést. Erről már annyit mondtak, hogy én újabb dolgot nem is hozhatok fel. Csak egy kérdést intézek az összminiszteriumhoz. Micsoda ellenszolgálatot kaptunk mi akkor, mikor az olasz bor beözönlését engedtük ebbe az országba ? (Felkiáltások a baloldalon : Gdtromot! Narancsot!) Az is sajátságos dolog, hogy akkor, mikor az államban mindenki a szőlőnek rekonstiukcziójával foglalkozik és a minisztérium budgetjében számtalan tétel van fölvéve, mely bizonyos segítési színt mutat, mit csinál az állam a másik oldalon? Azok, kik azokat az irtóztatón drága, 120—130 forintos oltványokat megvették, hogy betelepítsék szőlőjüket, azt abból az indokból is tették, hogy miután a homokterííletek beültetésére igen sok szőlővessző lesz szükséges, majd eladhatják szőlővesszőiket s ennek az árából megtérül kiadásaik nagy része. No de nem azért volt a minisztérium, hogy ezt a dolgot így hagyja. Úgy gondolkozott, hogyha 120 — 130 forintért kel a szőlővessző, majd konkurrencziát csinál ő szőlővesszőivel a termelő közönségnek, hogy lehető olcsóra lenyomja a szőlővessző árát. így például a hol azelőtt nyolcz forint volt a szőlővessző ezre, most az állam leszállította négy forintra. Hegedüs Sándor előadd: Nagyon jól van így ! Szalay Imre: Hegedüs Sándor előadó t. barátom integet, hogy jól van ez így. Én ugyan t. barátom magas financziális zsenialitását nagyra becsülöm és meg is hajlok előtte, de — bocsásson meg — én eddig az ő szőlészeti ismereteiről nem tudok egyebet, mint hogy talán meg tudja inni a bort. (Derültség a szélső baloldalon.) Hegedüs Sándor előadó: Nem iszom! Szalay Imre: No hát, annál rosszabb! (Általános derültség.) Minthogy a t. előadó úr azt mondotta, hogy nagyon jól van így, s én szavainak magyarázatát meg fogom hallani később, én ezzel szemben most azt mondom, hogy nagyon rosszul van így, mert a homok-telepítés szüksége abszolute nem alterálja az olcsó vesszők árát, mert akkor, a midőn a hegynek beültetésére csupán veszszőért 500 forintot kell kiadni, ám magyarázza meg nekem bárki is, ha tudja, hogy a homok megtelepítésénél és annak előállításánál mit segít az, hogy körülbelül 40—50 forint helyett 28 forintot fog fizetni vesszőért? Ezt nekem nem fogja megmagyarázni senki. Azon állítás tehát, hogy az olcsóbb szőlővesszővel fogjuk elérni azt, hogy a homokon jövőre bort termeljünk, meg nem áll, mert hiszen amúgy is be fogjuk a homokot telepíteni, tudniillik ha a régi áron marad az európai szőlővessző. Szerintem úgy kellett volna a dologhoz hozzáfogni, hogy a 120 forintos árat kellett volna leszállítani a felére, nem pedig azt, a mi már magában véve is csekély. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: Azt is leszállítottak 90-re. Szalay Imre: Szólok még, t. ház, e kérdésnél a mintapincze kérdéséről is. E kérdésnél azonban igen kellemetlen helyzetben vagyok azért, mert ha én itt a mintapincze helyzetét, annak egész képét feltárnám a t. ház előtt, magának az intézménynek tennék kárt. Ha illusztrálnám azou 15 évi korrupcziót, mely a mintapincze kezelésében uralkodott, és a mely szanálva lett némileg azáltal, hogy onnan kihajigáltak egy pár embert, a kiről most nem beszélek, — privátim szívesen szolgálok a miniszterelnök úrnak felvilágosításokkal,— ezzel magának az intézménynek tennék kárt, a mit nem szándékozom — noha volna hozzá egy kis jogom. Megmondom miért. Ezelőtt körülbelül 6—8 évvel, az akkori miniszterelnöknek: Tisza Kálmán úr-