Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-377
3*7. országos ülés 1894. november 13-i'in, kedűen. Í67 pénzbőség arra bir sokakat, hogy drágán is vegyenek földet. S így oda jutunk, a hol a külföldön is vannak, hogy a földtőke 1 — l 1 ^ 0 / 0-0 * jövedelmez. Ez nem a javulásnak, hanem annak a jele, hogy élhetetlenek vagyunk, (Igás! Igás! lal elöl.) hogy a sok pénzzel nem tudunk ipart teremteni. Méltóztassék ez irányban impulzust adni, mi örömmel fogjuk önöket e téren követni. (Élénk helyeslés és éljenzés lal felöl. A szónokot számosan üdvözlik.) Papp Elek jegyző : Ibrányi Kornél! Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Méltóztassanak heljőket elfoglalni, a felfüggesztve volt ülést megnyitom. (Mozgás.) Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek helyeiket elfoglalni. Folytatjuk a tanácskozást. Bartók Lajos jegyző: Ábrányi Kornél! (Mozgás) Elnök: Szíveskedjenek a képviselő urak helyöket elfoglalni. (Halljuk! Halljuk!) Ibrányi Kornél: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : (Csenget.) Csendet kérek ! Ábrányi Kornél: Én a magam részéről követni akarom Darányi Ignácz előttem szólott t. képviselőtársamnak azt az óhajtását, hogy objektíve szóljunk a kérdésekhez és egészen objektíve akarok a költségvetéshez hozzászólni, annál is inkább, mert oly kormánynyal és oly kormányrendszerrel állunk szemben, a melynek úgy előnyeit, mint hátrányait ugyanazzal az egy szóval lehet kifejezni. A 1. kormánynak és rendszerének úgy előnye, mint hátránya abból áll, hogy az feleslegekkel dolgozik, feleslegekkel a pénzügyekben, feleslegekkel az egyházpolitikában. (Derültség balfelöl.) E kormány és rendszere tehát oly gazdag anyagot nyújt az objektív bírálatra, hogy személyes térre lépni, vagy személyes kérdésekkel foglalkozni szintén egészen fölösleges. Annál is inkább, mert a mi a Személyes kérdéseket illeti, ezeket a t. kabinet és a kormánypárt úgyis buzgón karolja fel s végzi el egymás között. Az objektív kritika mezején mindenekelőtt az elismerés adóját akarom leróni a kormány és rendszere iránt mindazokban, a mikben őket ez joggal megilleti. El kell ismernem, hogy a pénzügyi feleslegekben rendkívüli adminisztratív tehetség és nagy rendőri ügyesség mutatkozik. Nem giinyból mondom ezt; mert elismerem, hogy Magyarországot a régi »nem adózunk« és a későbbi »azért sem fizetünk« hagyományaiból nem kis feladat volt átalakítani olyanná, hogy rendes adófizető állammá legyen. És ha ezen brilliáns pénzügyi eredmény, a mint az a közvetlenül előttem szólott t. képviselőtársam szavaiból is kitűnik, nem mindenütt egyértelmű a gazdasági erősödéssel és nem jelent egészséges gazdasági viszonyokat, — mert ezt igazán nem jelenti, — ha ebben a rendszerben sok igazságtalanság és jogtalanság tolul előtérbe : egyet mindenesetre bizonyít; bizonyítja azt, hogy mi mindent lehet Magyarországon adminisztratív eszközökkel elérni. És bizonyít még egyet. (Halljuk! Halljuk!) Bizonyítja azt, hogy ha e brilliáns eredményt sok fontos, életbevágó gazdasági ágak háttérbe szorításával el lehet érni: akkor okszerű s a mezőgazdaságot jobban felkaroló politika által minden erőszakosság nélkül lehet nemcsak fentartani, hanem talán még fokozni is a jövőben. Elismerésemet kell kifejeznem továbbá, a mit szintén az előnyös jelenségek közé számítok, a kormány taktikája, és hozzá kell tennem, taktikai ügyessége iránt, a melyíyel az utóbbi két év alatt már csaknem dekomponált szabadelvű pártot össze tudta tartani, harczképessé tenni, és ezen kívül, vagy ezzel egyidejűleg — mert talán ez volt a szabadelvű párt együttmaradásának igazi előfeltétele — azon régi hatalmas csatavonalat, az ellenzéki csatavonalat keresztül tudta törni és nemcsak a nemzeti és a függetlenségi párt közt 1889. óta fönnálló fegyverbarátságot és taktikai szolidaritást tudta, habár talán csak egy időre is ellenséges viszonynyá változtatni, . . . (Egy hang a szélső baloldalról : Isiíncs ellenséges viszony!) Most nincs, elhiszem de volt! Hanem magát a függetlenségi pártot is, miként a jelenlegi fuziónális tárgyalások is bizonyítják, darabokra tudta tépni, és ezen párt nagy többségét a kormánypolitika feltétlen támogatására tudta megnyerni és magának biztosítani. (Ellenmondások a szélső baloldalon.) És mindennek ott, a hol az egyházpolitikának legkomolyabb akadálya volt, azt a színt tudta kölcsönözni, hogy minden a közjogi alap megvédésére történt, sőt ez az egyedüli mód. És ebben a feje tetejére állított thézisbeu oly ügyesen tudott operálni, hogy még a Kossuth Lajos támogatása is javára vált, és még a Kossuth Lajos halála alkalmával történtek sem tudták poziczióját sem lefelé, sem felfelé megrendíteni. Ez iránt nemcsak elismerésemet, hanem őszinte bámulatomat is ki kell fejeznem, mert én ily ügyes, zseniális bűvészkedést még nem láttam Magyarország történetében. Mert az, hogy egy párt, a melynek politikájában, még a t. függetlenségi párttal való szövetkezésénei is a közjogi alap konszolidálása és végrehajtása volt az alapgondolat, hogy egy párt a korona előtt a miatt kompromittálható legyen, egy másik párt pedig,
