Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-377
377. országos ülés 1894. november 13-án, kedden. \Q\ intézkedéssel nem lehetne megelőzni vagy legalább enyhíteni a talán bekövetkező nagyobb bajokat. De másfelől ép oly helytelenség volna a bajt nagyítani akarni. Mert ha a bajt nagyítjuk, a mire hajlandóság is mutatkozik, attól tartok, hogy elveszti a mezőgazda első sorban önbizalmát. Szemere Huba: El is vesztette! Vajay István: Korcsmázik ! (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Darányi Ignácz: Vajay képviselő úr szavaira nem fogok reflektálni. Elnök: Kérem Vajay képviselő urat, ne zavarja a szónokot közbeszólásokkal. (Helyeslés.) Darányi Ignácz: Olyan körökben is megrendülhetne a bizalom gazdasági viszonyaink állandósága iránt, a hol óhajtandó volna, hogy az továbbra is megmaradjon. Mikor én ezen bajoknak nagyítását hallom és látom, akkor eszembe jut azon orvos, a ki mihelyt torokgyuladást lát, mindjárt difteritiszt konstatál csak azért, hogy ha a beteg meggyógyul, érdeme annál nagyobb legyen. Horánszky Nándor: Mert az egyiket gyógyítani nem tudja. (Zaj.) Bujanovics Sándor: Szívesen átengedjük a gyógyítás dicsőségét. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek. Darányi Ignácz: Megengedem, hogy a mezőgazdaságnak súlyos helyzete van, de kétségbe vonom, hogy már mezőgazdasági válságról lehetne beszélni. A földbirtok értéke —nem tagadható, mert az köztudomású dolog—az ország legnagyobb részében az utóbbi években tetemesen emelkedett. Szemere Huba: Csak az utóbbi évben 20 százalékkal esett. (Mozgás.) Darányi Ignácz: Nem áll! Szemere Huba: Ez esztendőben 20 százalékkal esett. (Nagy zaj.) Darányi Ignácz: Ez nem áll. Tovább megyek, a bérjövedelem is az utóbbi években szintén emelkedett. (Ellenmondás a baloldalon.) Megengedem, hogy a ki maga gazdálkodik, annak viszonylag nehezebb a helyzete, de mégis vannak sokan, a kik már a terhekkel agyon voltak sújtva s a földbirtok értékének emelkedése folytán rendezhették viszonyaikat. (Úgy van! jobb felöl.) Az, a mit Bujanovics Sándor képviselő úr mondott, hogy az országnak jelentékeny része deposzedáltatik, méltóztassék megengedni, messzemenő túlzás. (Ellenmondás a balés szélsőbalon. Úgy van! a jobboldalon.) Lehetnek egyes megyék, a hol a földbirtok értékében is van bizonyos visszaesés. Ez az eset, a mint hallom, Sárosmegyében is; de egyes megyék helyzetéről, az egész országra következtetést vonni nem lehet. (Úgy van! a jobboldalon.) A KÉPVH. NAPLÓ. 1892 — 97. XX. KÖTET. mikor Bujanovics Sándor képviselő űr továbbmenve azt állítja, hogy a búzaárak alacsonyságát nagyobbrészt a kormányzási és törvényhozás intézkedései okozták, és a mikor ez más oldalról is folyton állíttatik, akkor méltóztassék megengedni, hogy erre feleletül felolvassam csak néhány szóval Horánszky Nándor képviselő úr beszédjének egy részét, mely így hangzik. (Olvassa.) »Én tartok tőle, hogy a gazdasági krízis nem specziális jelenség; mutatkozik ez egész Európában és nemcsak nálunk. Tehát nem specziális betegség, hanem egy általános betegség, a melynek fejlődésével és fejlődésének hátrányaival nekünk is számolni kell.« Horánszky Nándor képviselő úr beszédének eme része felelet arra is, a mit Molnár József képviselő úr méltóztatott mondani, a ki utal más országok boldogságára, a melyek gazdasági viszonyaikat egészen önállóan és függetlenül saját viszonyaikhoz képest rendezhetik. Legyen nyugodt a t. képviselő úr, azon más országokban, különösen a nyugati országokban még nehezebbek a viszonyok, mint minálunk. (Úgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez nem vigasztalás !) Látjuk azt, t. ház, hogy a mezőgazdaságnak ezen helyzetében napról-napra új patrónusai akadnak. Én csak azt mondom e patrónusok némelyikére: Timeo Danaos et dona ferentes. Ezek némelyike nem azon látszik dolgozni, hogy a mezőgazdák ügyének ujabb barátokat szerezzen, hanem, hogy a meglevőket is eltávolítsa. Ha egy kocsi a sárban megfeneklik vagy nehezen indul, segítségül igenis hívunk embereket, de hogy eltaszítsunk és elkergessünk olyanokat, a kik közel járnak és talán segíthetnének is, alig volna helyes politika. (Helyeslés a jobboldalon.) S ezért nem helyeselhetem, ha a földmívelést ellentétbe állítják az iparral és kereskedelemmel. Vegyük a kereskedelmet. Ott, a hol életrevaló kereskedelem van, nemcsak azon terményeinket bírjuk értékesíteni, melyek nemzetközi forgalom tárgyát képezik, hanem általában minden gazdasági terményünket. A hol pedig nem életre való a kereskedelem, ott terményeinket potom áron kell elvesztegetnünk. Lehetséges nálunk ily ellentét az iparral és kereskedelemmel? Hisz a vidéki kisiparos is, mihelyest egy kevés pénze van, nem értékpapírt és járadékot vesz, hanem első dolga szőlőt vagy földbirtokot venni. Szederkényi Nándor: Szőlőt, most? (Mozgás.) Elnök: Csendet kérek. Darányi Ignácz: Úgy látszik a képviselő úr az országnak csak kötött talajú vidékeit ismeri, de arról, hogy területünk jelentékeny része homokos talajú, tudomása nincs, vagy tudo21
