Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-376

376. országos ülés 1894. magasabb lesz az eladási ár. Az az egy bizonyos, hogy minél jobban járnak a szesztermelők és a kincstár, annál rosszabb lesz a szeszfogyasztó helyzete, pedig nálunk a szesz nem is olyan luxus-czikk, mint a dohány, S mert az nélkülözhetetlen czikk, és általános kedvelésnek örvend, könnyen megtörténhetik, hogy a kormány évrőlévre emelni fogja a szesz eladási árát és így nagy összegekhez jutván, igen könnyen megeshetik, hogy elcsábíttathatja magát oly kiadásokra is, a melyek nem kívánatosak. A t. pénzügyi bizottság jelentésében megelégedését fejezi ki a valutaszabályozás menete iránt. (Halljuk! Halljuk!) Én nem oszthatom a pénzügyi bizottság ezen megelégedését, mert nézetem szerint a valutaszabályozás egy kissé lassú tempóban megy. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az 1892-iki valutatörvények kimondották az aranyértékre való átmenetelt. A közönség azóta nem lát egyebet, mint rézpénz helyett bronzpénzt, ezüstváltópénz helyett rossz nikkelt, a könnyen kezelhető papirforintosok helyett nehézkes ezüst forintokat, aranyat épen oly kevésbbé, mint azelőtt, de azért az ázsió megmaradt a régi. Igaz, hogy mindennek nem egészen a kormány az oka, de azon szoros összeforradásnál fogva, a melyben e kérdésben is Ausztriával vagyunk, a kormány megsürgethetné az osztrák kormányt a még hátralékos arany beszerzésére annyival is inkább, mert az arany a jövőben sem lesz igen olcsóbb mint most, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nézetem szerint az ázsió nem fog hanyatlani mindaddig, míg a készfizetéseket föl nem veszszük. Már pedig az ázsió fönléte nagyban növeli a tartozások súlyát a hitelezők javára. Maga a pénz követelése a tőkében és kamatban megmarad ugyan, de az a munka, a mely szükséges az ilyen tőke és kamatnak az előteremtésére, mindig súlyosabb, és mindig több és több kívántatik belőle. (Úgy van! a sséhő baloldalon.) És épen azért ebben rejlik az igen nagy veszteség, és ha ehhez hozzá számítjuk az arany beszerzése által szenvedett kamatveszteséget, a mi nálunk sokkal régebb idő óta tart, mint az osztrákoknál: akkor valami nagyon olcsónak a valutaszabályozást nem mondhatjuk. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Tartani lehet továbbá attól is, hogy a nagy mennyiségben forgalomba bocsátott ezüst megronthatja az aranyvalutát is, egy szóval, hogy a forgalom nem bírja el a sok ezüst forintot, és épen azért részemről czéltalannak találom, hogy az ötforintos államjegyek bevonatnak és helyettük ezüst forintosok adatnak ki; holott még az egyforintosok is folyton czirkálnak. Van azonban, t. ház, a t. pénzügyminiszter úr pénzügyi politikájának még közgazdasági november 12-én, hétfőn. i 4;i szempontból is egy gyenge oldala, és ez a nagy pénztári készlet. A mely országban nagyon örülnek a pénztári készleteknek, az aunak a jele, hogy ott nem igen bíznak az illető államok pénzügyi rendezettségében, és az kétségtelen, hogy a nagy pénztári készletek többet vesznek el a nemzetgazdaságtól, mint a mennyi az állami feladatok teljesítésére szükséges. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) És ha nagyon kutatnák az állami pénztárakban összehalmozottf millióknak eredetét, könnyen rátalálnánk sok forintosban az árverési vételárra, vagy a szegény apró ember garasára, a melyet a drága petróleumért, vagy egyéb élelmi czikknek a fogyasztásáért fizet. Egy dolog bizonyos, hogy a pénznek a forgalomból való elvonása növeszti a drágaságot, a mi ismét krízist és zavart idézhet elő az ipar és kereskedelem terén is. (Úgy van! a szélső báloldalon.) Hiszen tudjuk, hogy az amerikai államokban épen a nagy pénztári készletek mily kríziseket idéztek elő. Nem kielégítő tehát, t. ház, pénzügyi szempontból sem a költségvetés által takart politika. (Úgy van ! a szélső baloldalon.) A mi pedig e politika általános irányát illeti, az nézetem szerint még aggasztóbb. Nincsen a kormánynak semmi határozott, állandó politikája, hacsak azt nem veszszük, hogy a szabadelvtíség czímét állandó népszerűségre akarja felhasználni és azt akkor, midőn a korhadt és igazságtalan választási rendszert nem akarja megváltoztatni; midőn a választások tisztaságát nem óhajtja megóvni, midőn a legutolsó időkben is a közigazgatási bíróságnál első fokon oly intézményt létesít, a mely a politikai ö'nkénykedésnek meleg tárháza lehet. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) A mi a magyar állam nemzeti fejlődését illeti, e tekintetben a kormány csupán a külsőségekre, a czifraságokra fekteti a súlyt, nem pedig a dolog lényegére és sem a katonaság, sem a nemzetiségekkel szemben nincs egyetlen politikai gondolatja sem. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az ily politika megélhetési eszközeit nem szavazhatjuk meg s ezért a magam s azon párt nevében, a melyhez szerencsém van tartozni, azt ajánlom, hogy a költségvetés vettessék el és a következő határozati javaslatot méltóztassék elfogadni. (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon. Olvassa.) »Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy az 1895. évi költségvetés a jelenlegi kormány helytelen közjogi politikájának folytatására adja meg a pénzbeli segédeszközöket; tekintettel arra, hogy az eddig folytatott közjogi és ezzel kapcsolatosan vitt közgazdasági politika az ország anyagi érdekeinek romlására vezetett, a mennyiben erős és