Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-375

130 3?S. országos ülés 1894. november 7-én, szerdán, évi január hó 1-éig terjedő szabadságidő engedélyezését kéri. Méltóztatik a t. ház megadni ? (Helyeslés.) A kért szabadságidő megadatik. Bemutatom, t. ház, a közös függő államadósságot ellenőrző országos bizottság jelentését (írom. 724) a közös függő adósság kezelési költségeinek 1895. évi előirányzata tárgyában. Ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett a képviselőház pénzügyi bizottságának fog kiadatni. Bemutatom továbbá Győr szab. kir. város közönségének feliratát a főrendiház újjászervezése tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a báz kérvényi bizottságának. Bemutatom a belügyminiszter átiratát, mely szerint ő császári és apostoli királyi Felsége báró Vay Béla valóságos belső titkos tanácsost főrendiházi alelnökké történt kineveztetése folytán Borsod vármegye főispáni állásától, ezen minőségében teljesített hosszas, hü és buzgó szolgálatai elismerése mellett saját kérelmére felmenti s helyébe Miklós Gyula országgyűlési képviselőt Borsod vármegye főispánjává kinevezni méltóztatott. Kérem a t. házat, hogy ezt tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés.) Tudomásul vétetik. Egyidejűleg jelentem, hogy Miklós Gyula képviselő beadta lemondását Borsod vármegye edelényi választó kerületében nyert képviselői mandátumáról. Kérem a t. házat, méltóztassék a ház elnökét megbízni, hogy az említett választókerületben az új képviselőválasztás megejtése czéljából szükséges intézkedéseket megtehesse. (Helyeslés. Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát Eötvös mandátuma hol van f Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Csendet kérek! (Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház! Az orosz birodalmat november hó 1-én az a csapás érte, hogy uralkodóját életének delén rövid, de gyötrő szenvedés után elragadta a halál. (Mozgása szélsőbalon. Halljuk! Halljuk !) E gyászos esemény hallatára azon részvét mellett, a melyet a humanitárius érzés kelt fel bennünk, nem feledhetjük, hogy az elhunyt uralkodót a barátság kötelékei fűzték szeretett királyunkhoz, s hogy mint a békés irányzatnak egyik támasza és előmozdítója, örvendett köztiszteletnek a művelt világ népei között, Méltó azért, hogy midőn egész Európa rokonszenve kiséri őt végotthonába, (Mozgás a szélsőbalon. Halljuk! Halljuk!) mi is tisztelettel emlékezvén meg róla, részvétünknek adjunk kifejezést. (Élénk helyeslés jobb- és bal felöl. Mozgás a szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! Ez a pillanat komoly, jól érzem. Méltóztassanak megnyugodni abban, hogy semmi olyat mondani nem fogok, a mi a pillanat komolyságával ellenkeznék. (Helyeslés jobb felől.) Távol van tőlem az, hogy szeretve tisztelt uralkodónk barátjáról — mint mondatik — nem a tisztelet hangján kívánnék szólni. Az elhunyt uralkodó halála feletti gyászt a magyar kormány azon az úton, a melyet jónak látott, már kifejezte. Én azt gondolom, hogy ezzel elég lett volna téve az udvariassági tekinteteknek ; mindazáltal, épen az alkalom komolyságánál fogva, itt sem bocsájtkozom bírálatba. Csak azt konstatálom, hogy Paskievics herczeg egykor azt írta Miklós orosz czárnak: »Magyarország felséged lábai előtt fekszik«. Miklós orosz czárnak hadseregei voltak azok, a melyek a magyar nemzet alkotmányos küzdelmét jogtalanul leverték és legjobbjainkat vesztőhelyre juttatták. Oly keserű emlékek ezek, a melyeket legalább én, a ki a történelemmel sokat foglalkozom, feledni még ebben a komoly pillanatban sem tudok, és azt gondolom, hogy vannak mások is e házban, (A szélső baloldalra mutat.) a kik szintén így gondolkoznak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tudom azt, hogy a most elhunyt czár ebben a dologban — természetesen — közre nem működhetett, hanem a Magyarországot összetipró Miklós czár unokájának halálakor még sem birom — ha a többség teszi, tegye — a részvétkifejezést eltűrni a nélkül, hogy Magyarország parlamentjében felszólalás ne történjék szomorú, de jogos visszaemlékezésül a multakra. Megtörtént ez Bécsben is a lengyelek részéről, (Helyeslés a szélső baloldalon. Félkiáltások jobb felöl: Elég sajnos!) és én úgy vélem hogy mi magyarok, a mi régi hű barátainknak, a lengyeleknek okoznánk keserű csalódást akkor, ha meg nem emlékeznénk ez alkalommal arról, hogy a magyarok és a lengyelek törekvései közösek voltak, hogy mindketten szabadságszerető nép voltunk, és ugyanazon ellenség tiprott el bennünket. Ezeket akartam én itt röviden emlékezetbe hozni; csak megpendíteni, megérinteni kívántam azokat a húrokat, a melyek engem arra vezérelnek, hogy a parlament részéről történendő részvétnyilatkozatba belenyugodni nem tudok. Azért a t. elnök úr javaslatát el nem fogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hock János jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Én nem habozom a magam részéről kijelenteni, hogy melegen óhajtottam volna, hogy az a részvétnyilatkozat, melyet a háznak igen t. elnöke a boldogult orosz czár halála alkalmából tett, és. az a javaslat, melyet a ház elé