Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.

Ülésnapok - 1892-372

S72. országos ülés 1894, október 20-áii, szombaton. J25 teni. (Halljuk! Halljuk!) Ennyit a zsemlye árára nézve. A zsemlye minőségére nézve pedig méltóztassék elhinni, hogy ez a kérdés már az egyéni ízlés körébe tartozik. Talán nem is annyira a zsemlyének, mint inkább a mi gyomrunknak tulajdonítható az, hogy ezelőtt tizenöt évvel jobban ízlett a zsemlye, mint ma. (Tetszés jobb ftlol.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Derültség,) Elnök: Méltóztatnak a választ tudomásai venni ? Péchy Tamás: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kérem a t. házat, hogy mivel a házszabályok értelmében a t. ház engedelmével (Zaj. Halljuk! Halljuk!) a miniszter úr másodszori íelszólalása után nekem is lehet jogom szólani, ezen engedélyt megadni méltóztassék. (Igen! Igen! Halljuk! Halljuk !) Ezt kérem annál inkább, mert még nem is tudhatom, hogy a végleges választ mikor kapom meg; az elnök úrnak enuncziácziója folytán pedig abban a meggyőződésben kell lennem, hogy ez csak egy pár hét múlva fog megtörténhetni, minthogy egyelőre érdemleges ülések nem lesznek. Én nem akarok most tüzetes polémiába bocsátkozni. A kérdés rendkívül fontos, és csak akkor Ítélhető az teljesen meg, ha minden adat birtokában leszünk, a mit a miniszterelnök úr kilátásba is helyezett. Én most csak azt akarom kijelenteni, hogy nekem eszemben sem volt föltételezni a miniszterelnök úrról vagy a minisztériumról, hogy nem foglalkozik ezen kérdéssel, hiszen az már minden kritikán alul levő dolog volna, ha ezen eminenter fontos kérdéssel nem foglalkoznék. Meg vagyok róla győződve, hogy tényleg foglalkoztak vele, ámbár e tekintetben nyitatkozatok egyáltalán nem tétettek, mert még csak tegnap is, mikor a pénzügyi bizottságban Bujanovics Sándor képviselő úrnak ezen irányban tett általános észrevételeit hallottuk, az ott elmondottak is csak uagyon felületes válaszokban részesültek. Én arra sem terjeszkedem most ki, hogy minek a következménye volt az, hogy a romániai búza behozatala megszűnt; mert biztos adatok, mint mondám, rendelkezésemre nincsenek, de kétségtelennek tartom, hogy mikor a budapesti malomipar túl van tömve romániai búzával, midőn a vidéki molnárok és malmok bizonyos akcziót is kezdeményeztek, akkor a dolog természete szerint a miniszterelnök úr rendelkezése nélkül is kénytelenek lettek volna resztringálni a behozatalt, mert saját érdekükben is állott volna, hogy ily feltűnően és folyton ne izgattassék a közvélemény. Teljes készséggel elhiszem, hogy a miniszterelnök úr az iránt is intézkedett, hogy Németország felé a liszt kimehessen. Elismeréssel is vagyok érte, csak az a sajátságos, hogy az én vidékemen, a honnan épen Németországba szoktak exportálni, arról panaszkodnak a malomtulajdonosok, hogy Németország felé nem képesek kivitelt eszközölni. Nem tudom, hogy a kettő hogyan egyeztethető össze, de teljesen hiszem, hogy az a baj orvosoltatni fog. Azt is jól tudom, t. ház, hogy a miniszterelnök úr, a kinek különösen a hivatali kar érdekei annyira szívén feküsznek, akkor, a mikor azok fizetésemeléséről volt szó, kiterjesztette figyelmét azok könnyebb megélhetésére is. Akkor, azonban én, a kit még azon időben olyan képviselőnek tartottak, a kit bizottságokba való választásra is érdemesnek ítéltek, (Derültség hal felöl.) mint pénzügyi bizottsági tag, — mert kötelességem volt, — foglalkoztam a miniszterelnök xírnak az előterjesztésével és azt örömmel is üdvözöltem, ámbár az csak a hivatalnoki karra bírt befolyással, de magára az országra, legkülönösebben pedig arra a szegény néposztályra, a melyre különös figyelmet kell fordítanunk, befolyással nem fog lenni. Én tehát foglalkoztam az előterjesztéssel s elismeréssel is tartozom érette, de arra kérem a t. miniszterelnök urat, hogy mivel a t. miniszterelnök úr is méltóztatik elismerni azt, hogy a bűza ára és a fogyasztók által a lisztért és őrleményekért fizetett árak nincsenek kellő arányban, méltóztassék lehetőleg kikutatni azt, hogy mi ennek az oka és méltóztassék ezt a bajt orvosolni, mert ha már mi gazdák küzködünk a nyomorúsággal, legalább az ország szegényei vegyék ennek hasznát, (Helyeslés a baloldalon.) és jussanak olcsó kenyérhez. Elnök: Ugron Zoltán képviselő úr személyes kérdésben kíván szólni. (Zaj.) Ugron Zoltán: T. ház! A miniszterelnök úr közbeszólásomért azzal a váddal illetett, mintha én nem saját tanulmányaim alapján szóltam volna közbe és arra utasított, hogy tanúijak a magam esze után járni. (A miniszterelnök tagadólag int.) Én, kérem, így értettem a miniszterelnök urat és másképen érteni nem is lehetett. Ez a vita meglehetősen általánosságban tartatott, mintegy kifolyásaképen nyomorult gazdasági viszonyainknak, de e kérdés szakszerűen tárgyaltatott annak idején, mikor az Oroszországgal s a Romániával kötött vámszerződést tárgyaltuk. Akkor nagyon sok kérdés merült fel s nagyon sok adat dobatott ide, különösen gr. Zseiénsky Róbert által, melyek még ma is megczáfolatlanúl állanak. A mai vitából csak azt vettem ki, hogy Péchy Tamás képviselőtársam, a ki magát a statisztikai téten laikusnak mondta, nem túlságos sok számmal állott elő. Én ezt