Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-372
112 S78 « országos ülés 1894. október 20-án, szombaton. nök. De ezzel szemben én csak azt kérdem a t. háztól, hogy hát ismeretlen-e az ó-testamentum, a tízparancsolat? Azt hiszem, mindannyian ismerjük és tudjuk azt is, hogy ők csak úgy, mint a kereszténység, mely a zsidó hiten épült fel, az egy Istent és a felebaráti szeretetet akarják és fogadják el, mint hittani elveik alapját. Első felszólalásom alkalmával mindezt csak úgy foglaltam egybe, hogy akkor, midőn e kérdés tanulmányozásával foglalkoztam s igyekeztem megismerkedni az izraelita vallás hitelveivel, semmi olyant nem találtam az általuk fentartott és elfogadott tankönyvek közt, mit én — katholikus létemre — vallásom tankönyvében ne találtam volna fel. Hogy a vakhít és túlbuzgóság egyes rajongóknál oly térre vezetett, mely talán a higgadt ész bírálata szerint nem mindenkor elfogadható, az nálunk is előfordult épúgy, mint ő náluk. Hisz azt nem vehetjük rossz néven, t. ház, hogy ők épúgy, mint min den más felekezethez tartozók, a legjobbnak, a többi vallások felett állónak tartják a magukét, mert különben vallásuk erkölcsi alapja nem volna meg. Ezt mondhatják, de hibául ezt nekik felróni nem lehet. Az mondatik továbbá, t. ház, hogy nincs szervezetük; ez is nagyon gyakori és a mindennapi életben felvetni szokott kérdés. Ezzel szemben azt bátorkodom előadni, hogy tudomásom szerint van ugyan egy kis árnyalatuk, melynél a szervezetnek talán nem a legtökéletesebb alakja van kiépítve, de legnagyobb részük olyan, mely határozott szervezeti szabályzattal bir. Mert szervezeti szempontból három csoportra oszthatjuk őket; ott vannak a kongresszusiak, az orthodoxok" és a statusquo hitközségek. A kongresszusi hitközségek szervezeti szabályzatát képezi a király jóváhagyásával 1868-ban kelt szabályzat, mely megállapítja a hitközségeket, azoknak szervezetét, hatáskörét, a községi kerületeket, a kerületi elnökök által választott országos iroda elnökét, mint olyant, kinek útján a kormány az egyes hitközségekkel érintkezik. Ott van a másik hitközségi szervezeti csoport, az orthodoxoké; ezeknek is van egy 1871-ben kelt vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelettel szabályozott szervezetük, melynek értelmében egy héttagú bizottság, illetőleg ennek elnöke útján tartják fenn az összekötő kapcsot a kormány és egyes hitközségek közt. A harmadik a statusquo-csoport ;j ezeknek nincs ugyan általánosan meghatározott szervezeti szabályzatuk, de a vallás- és közoktatásügyi miniszternek van fentartva a jog, hogy minden egyes hitközség megalakulásakor a megalakulás! engedélyt arra nézve megadja-e vagy nem. Ha ezt a három, szervezetileg egymástól különböző csoportot tekintjük, a számadatok is az én előnyömre ütnek ki, mert statuszquo hitközség Magyarországon alig van 50, míg kongreszusi körülbelül 200, orthodox pedig 250 ; 50-nel szemben tehát körülbelül 450 hitközség bir Magyarországon szervezeti szabályzattal. Felhozzák továbbá azt is, (Halljuk! Halljuk!) hogy ezen különbség nálunk nem csupán a szervezetre, hanem a hitelvekre is kiterjed. Ez lényeges tévedés, mert ezen különbség, mely köztük szervezetileg fennáll, nem hitelvi, hanem pusztán rituális, és miben leli magyarázatát? Abban, hogy egyesek hitfelekezetükhöz szorosabban ragaszkodván, a régi hit külső szabványához közelebb állóknak tartván magukat, rituális tekintetben nem hajlandók engedni a kor követelményeinek, és ma is ott akarnak állni, a hol őseik hitbeli meggyőződése állt a külsőség szempontjából. És hogy ez igj van, (Halljuk! Halljuk!) és a különbség nem a hitelvek belső természetére, hanem csak a szervezeti külsőségekre vonatkozik, ennek bizonyítéka az a körülmény, hogy az orthodox, a statusquo és a kongresszusi hitközségek kölcsönösen ugyanazokat a rabbikat alkalmazzák, és az egyik vagy másik szervezethez tartozóknak gyermekei házasodhatnak bármely egyházi felmentés yagy engedély nélkül. Ezek tehát mutatják, hogy nem benső hitelvi, hanem csupán külső, szervezeti, rituális különbség az, mely köztük fennáll. Ez tehát nem róható fel nekik olykép, hogy ezen külsőségek miatt ne legyenek befogadhatok a törvényesen bevett vallásfelekezetek sorába. (Igás! Ügy van !) Azon kérdés megítélésénél, hogy érettek-e a reczepczióra és érdemesek-e arra, hogy az egyházi téren a jogegyenlőség rájuk is kiterjesztessék, csak vallási szempontok lehetnek irányadók. Hithüek-e, vallásosak-e a zsidók: ez a kérdés az, mely körül az egész reczepezió kell, hogy forogjon. Tessék visszapillantani a múltba, a mikor a zsidók üldözésnek, megvetésnek, gúnynak voltak kitéve, mert hűek maradtak azon valláshoz, a melynek egyszerű letevése őket boldogokká, az ország többi lakosaival teljesen egyformákká tette volna. Nézzünk templomaikba, hol találunk vallásosabb hitfelekezetet, mint a zsidót? Hiszen ha nem ragaszkodtak volna hitükhöz, vallásos meggyőződésükhöz oly vasakarattal, mint a hogy ragaszkodtak, akkor áttérés által könnyen elkerülték volna mindazt, a mi életüknek annji keserűséget okozott. (Helyeslés.) Ha azt akarjuk, t. ház, és mindig azt hangoztatjuk, hogy olvadjanak be teljesen a nemzet kebelébe, legyenek egyek a magyar nemzettel, akkor adjuk meg nekik mindazt, a mit minden
