Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-371
106 3?1. országos ülés 189á. október 19-én, pénteken. Sághy Gyula: T. képviselőház! Az izraelita vallás reczepcziójáról szóló törvényjavaslat a kormány azon elhibázott álláspontjának kifolyásakép jelentkezik, melyet a t. kormány már a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslat megalkotásánál követett, Nézetem szerint — és itt nem oszthatom a t. igazságügyminiszter úrnak előbb nyilvánított nézetét — igen jól jegyezte meg Ugron Gábor t. képviselőtársam, hogy a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslatban is meg lehetett volna oldani e kérdést, mert igenis tévedésben van a t. miniszterelnök úr is, ha azt hiszi, hogy azon körülmény, hogy az 186S:LIII. tez. czíme a bevett keresztény vallásfelekezetekről szól, gátja lett volna ezen törvény kiterjesztésének, mihelyt a 6. szakaszban az izraelita vallás reczipált vallásnak mondatik ki, már csak a lex posterior derogat priori elvéné] fogva is. Valamint az az aggály is, a melyet az igazságügyminiszter úr kifejezett, el van hárítva, ha kimondatik, hogy a reczepczióra vonatkozó intézkedések hatálya egyszerűen ezen újonnan reczipiált vallásra is kiterjesztetik. (Folytontartó zaj.) Elnök: Méltóztassalak csendben lenni. Sághy Gyula: De én ezen kérdés megoldásának azon módozatához, melyet Ugron Gábor t. képviselőtársam említett, sem tudnék hozzájárulni, épen a vallás szabad gyakorlatáról szóló törvényjavaslattal kapcsolatosan kifejtett álláspontomnál fogva. Miután nézetem szerint a kérdés másként is, még pedig sokkal megfelelőbben nyerhet megoldást a teljes vallásszabadság, a teljes vallási jogegyenlőség álláspontjából, mert ebben a keretben, mig egyrészről külön reczepczió nem is lehetséges, mert jogi képtelenség is lenne, addig másrészről fölösleges is, mert a czél, a melyre a kormány javaslata irányítva van, a nélkül is eléretik, mivel akkor a vallási jogegyenlőség az izraelita vallásra önként kiterjeszkedik, mihelyt az állam a maga részéről a vallások jogi helyzetében és jogállásában különbséget nem állít fel. Ehhez én, t. ház, mint a valódi vallásszabadság folyományához, készséggel hozzá tudnék járulni. És föl is hívtam annak idején ezen álláspont támogatására izraelita vallású képviselőtársaimat is, de a kormány álláspontjához, mely csak az általam mellőzendőnek tartott privilegizált vallások újabb szaporítására vezet, részemről hozzá nem járulhatok. Mert ha a t. kormány s a t. túloldal nem tud fölemelkedni a valódi liberalizmus azon magaslatára, hogy minden vallásnak egyenlő jog, egyenlő szabadság engedtessék, hanem az időt erre még elérkezettnek, hazánk viszonyait eléggé megéretteknek nem tekinti : akkor azután még kevésbbé lehet az izraelita vallás külön reczipiálására az időt elérkezettnek, a viszonyokat teljesen megéretteknek tekinteni; mert mig a valódi vallásszabadság s a vallások jogegyenlősége mellett az állam a maga súlyával egyiknek sem ad magasabb erkölcsi értéket s tekintélyt, mint a másiknak, s igy a vallások erkölcsi értékének természetes egyensúlyát — legalább törvényes intézkedésekkel — meg nem zavarja s egyes keresztény felekezeteket nem kereszténynyel szemben háttérbe nem szorít g alsóbb kategóriába nem helyez: addig a privilegizálás s kategorizálás kifolyásaként jelentkező külön reczipiálás által a zsidó vallásnak, annak az előbb letárgyalt javaslat szerinti első kategóriába sorolásával, az oly keresztény felekezetekkel szemben, a melyek csak az elismert vallások második kategóriájába soroltatnak, állami tekintélylyel magasabb erkölcsi érték tulajdoníttatik. A mi pedig, — hogy egy keresztény vallás elvileg s jogállásában az államban hátrább helyeztessék, mint egy nem keresztény vallás, — nemcsak a keresztény felfogásnak, hanem a modern állam s társadalom fejlődési irányának is egyenes megfontolását képezi, a mely alapját mégis csak a kereszténységben bírja, a mely igazi jellegét mégis csak a kereszténységtől és nem a zsidóságtól, nem a zsidó vallástól nyerte. Es ha ezzel szemben azt hozzák fel, hogy a keresztény hit a zsidóságból fejlődött ki, úgy ezzel szemben azt válaszolom, hogy épen azért annak csak egyik történeti előzményét képezi, a melylyel szemben a valódi továbbfejlődést és előhaladást épen a kereszténység képviseli; mig a zsidóság az ó-kornak egy maradványa, egy az ó-korból átszármazott sziget a modern keresztény társadalomban és államban, a maga vallási eszméinek és felfogásának elzárkózottságában és megállapodottságában. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Sághy Gyula: Igaz, hogy a mai zsidóságnak nagy része a modern haladásnak lelkes támogatója, a kultúra előmozdítója és a keresztény társadalomhoz simuló hajlamokkal és törekvésekkel bír, tehát a társadalmi összeforradás tényezőit és elemeit magában hordja. Ezt el nem ismerni igazságtalan volna. Csak hogy ezek másrészt tulajdonkép a zsidó vallás eszmeköréből már kiléptek, vagy annak keretén legalább is már oly sokat tágítottak, hogy ők már a kereszténység szellemétől érintve, a vallási elzárkozottsággal s az ebből folyó társadalmi elkülönzöttségre való törekvéssel rég szakítottak, de ezekre nézve még a külön reczepczió lehetősége is ki van zárva vallási czikkelyeik külön formálódásának s megfelelő külön szervezkedésüknek hiányában. A zsidó vallást pedig egész általánosságában a neológok s az orthodoxok közötti különbségtétel nélkül, mint azt a
