Képviselőházi napló, 1892. XX. kötet • 1894. október 8–november 24.
Ülésnapok - 1892-371
104 371. országos ülés 1894. október 19-én, pénteken. akarni, vagy pedig mindegyik indítványra különkülön kivannak szavazni. Az én javaslatom az, és ezt fentartom, hogy méltóztassanak a két indítvány felett akként Szavazni, hogy azok egymással szemben tétessenek fel szavazásra, (Helyeslés jobb felöl.) és a mennyiben méltóztatnának elfogadni a Wekerle Sándor miniszterelnök úr által beadott indítványt, az esetben a Horánszky Nándor képviselő úr által beadott indítvány elesik. Méltóztatnak elfogadni a kérdésnek ilyetén feltételét ? (Helyeslés.) Felteszem tehát a kérdést. Kérem azon képviselő urakat, a kik a miniszterelnök úr által beadott indítványt elfogadják, méltóztassak felállani. A mennyiben e szavazás rendjén többségmutatkoznék, Horánszky Nándor képviselő úr indítványa elesik. Kérem tehát azon képviselő urakat, a kik a miniszterelnök úr által beadott indítványt elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) Többség, t. ház, és így kimondom a határozatot, a mely szerint a Horánszky Nándor képviselő úr által beadott indítványnyal szemben a ház Wekerle Sándor miniszterelnök úr indítványát fogadja el és ennek következtében a szőnyegen levő törvényjavaslatot változatlanul fentartja és azt alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal közölni határozza. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Következik napirend szerint az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatra (írom. 300) vonatkozó főrendiházi üzenet (írom. 692) tárgyalása. Fel fog olvastatni a főrendiház értesítése. (Zaj.) Csendet kérek, t. ház! Perczel Béni jegyző (olvassa a főrendiháznak as izraelita vallásról szóló törvényjavaslatra vonatkozó üzenetét). Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Minthogy a főrendiháznak ezen üzenete bizottsági tárgyalás nélkül a ház teljes ülésében tárgyalandó, nincsen előadó. A miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: T. ház! A képviselőháznak minden pártja, minden árnyalata sokkal nagyobb egyhangúsággal nyilatkozott az izraelita vallásról szóló törvényjavaslatban lefektetett elveknek helyessége iránt, hogysem én ismétlésébebocsátkozhatnám azon indokoknak, melyek a képviselőház tálnyomó többségét vagy — mondhatnám — egészét vezérelték akkor, mikor e törvényjavaslatot elfogadta. Azt hiszem, hogy semmi indok nem merült fel arra nézve, hogy más álláspontot foglaljunk el, ső't minden a mellett szól, hogy változatlanul fentartsuk eddigi álláspontunkat és így minden bővebb indokolás nélkül a főrendiház üzenetére vonatkozólag azt a határozati javaslatot vagyok bátor előterjeszteni, hogy »mondja ki a képviselőház, hogy az izraelita válásról szóló törvényjavaslatot a képviselőház által elfogadott szövegében változatlanul fentartja és azt alkotmányos tárgyalás és szíves hozzájárulás végett a főrendiházzal közölni határozza. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Bartók Lajos jegyző: Gr. Pongrácz Károly! Gr. Pongrácz Károly: T. képviselőház! A zsidók reczepcziójáról szóló, ismét tárgyalás alá került törvényjavaslatot megítélésénél két oldalról kell, hogy megvilágítsam, mert csak úgy lehetek képes ezen törvényjavaslattal szemben elfoglalt álláspontomat szabatosan, minden irányban kifejteni. Bátor leszek tehát külön a zsidó-vallás reczepeziójának törvénybe való igtatatásával és külön a keresztényeknek ezentúl a zsidó-valHisra engedélyezni szándékolt áttérésével foglalkozni. (Halljuk!) A zsidó vallás reczepcziója nézetem szerint is egy, már régóta fennálló állapotnak törvény általi szentesítése. Az egyetlen érv, mely ez ellen szólhat, az, hogy a zsidó felekezetek nem népet képeznek árnyalatokra oszolva, egységes szervezettel nem bírnak, ekként a többi reczipiált felekezetek példáját nem követhetik, és szervezeti szabályaikat megbírálás végett be nem terjeszthetik. De hogy ez így van, t. ház, az nem izraelita polgártársaink hibája; jól tudjuk mindannyian, hogy a zsidó nemzet egykoron egy egységesen szervezett egyházzal bírt, a melynek ügyeit egy hatalmas szedria kezelte, s hogy főpapjai majdan fejedelmi jogokat gyakoroltak. Tudjuk azt is mindnyájan, hogy Jeruzsálem elpusztulása után a zsidó nép földönfutó lett. Az egész világon elszéledt és évszázadok hosszú során át a legesúfabb, legdühösebb üldözésnek s elnyomásnak volt kitéve. Ily körülmények közt boldogok voltak azok, a kiknek a sors megengedte, hogy szűkebb körben, szerény imaházakban Istenüket imádhatták. Szervezetről tehát, vagy országos szervezetről szó nem lehetett. 1867-ben a Magyarországon letelepült izraeliták ugyan polgári jogaik teljes élvezetébe léptek, de az idő azóta máig nem bizonyult elégségesnek arra, hogy az évszázadok folyamában létrejött eltéréseket szabályozhassák, árnyalataikat megszüntethessék és egy egységes szervezetet létesíthessenek. Nem leszünk tehát — gondolom — igazságtalanok más felekezettel szemben és nem ártunk az állam érdekeinek sem, hogyha a mondottaknál fogva zsidó honpolgártársainknak még időt engedünk arra, hogy szervezkedjenek, és a reczepcziónak törvény általi szentesítéséhez már most hozzájárulunk, minthogy a ma fennálló viszonyokon ez által nem változtatunk, senkinek
