Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-348

7S 348. országos ülés ls;)l. május 26»án, $z«mbaton. Thaly Kálmán: T. ház! A jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat érdemére vonatkozólag nincs kifogásom. A magyar államvasutak oly örvendetes fejlődést mutatnak, — és a fejlődés, örömmel kell konstatálnom^ évről évre nagyobbodik, — hogy természetesnek találom, ha azon mintegy negyedfélmillió jövedelmi többletből, melyet e vasutak hoznak, oly beruházások tétetnek, a melyek a még fokozottabb további fejlődést lehetővé teszik következőleg részemről is megszavazom a kívánt tételt. Azonban némely tárgy iránt mégis felvilágosítást óhajtanék nyerni a miniszter úrtól, vagy az előadó úrtól. Elő vannak sorolva az egyes nagyobb állomásokon teendő kibővítések és beruházások, és fel van említve Győr, Szabadka, Ferenczváros, Szolnok, Hatvan, a vágvölgyi vasút. Ezek közül többeket magam is ismerek, és például a győri állomás kibővítésére és átalakítására való törekvést az ottani szállításra való tekintettel magam is sürgős szükségnek tartom. A többinél is nem kételkedem, hogy így van, tehát nem akarom diffikultálni a czélba vett kibővítési, vagy átalakítási munkálatokat. Azonban azon körülményre hivom fel „ a miniszter úr figyelmét, hogy a mennyiben ezen átalakításoknál nem csak új sínpárok fektetése, vágányok hosszabbítása, fedett csarnokok építése van czélba véve, hanem, a mint a legközelebbi években történt, a debreczeni pályaháznál magának a pályaháznak átalakítása is czéloztatik, méltóztassék tekintetbe venni az illető város mivoltát; mert pl. a debreczeni vasúti indóház i\gy, a mint az átalakíttatott, korántsem felel meg azon tekintélyes város kívánalmainak; és ha már ily helyen munkálatokat teljesítünk, legyenek azok nagyobb szabásúak, és gondoljunk a jövőre is. Megvallom, ez nekem nem szolgál jó mintául, és remélem, hogy a többi helyeken nemcsak aprólékos foltozások fognak történni, hanem tekintetbe lesz véve az illető városnak, mint Győrnek is, mivolta, és a mennyiben ott a központi pályaházon is történnének változtatások, ezek is ennek megfelelőleg fognak létesíttetni. A miniszter úr a jelentés végén érinti, hogy a megtakarításokból a Vácz és Esztergom közötti vonalon, a hol a második vágányok elkészültek, de a hidakon megmaradt az egy vágány a Garam- és Ipolyhidak egyikét átalakíttatni óhajtja. Ez nem csak helyes, hanem szükséges is, mert épen ezen boldogtalan hidak, amelyeket néma magyar állam, hanem még az osztrák-magyar állam-vasúttársaság építtetett, úgy vannak konstruálva, hogy a karvasaik oly keskenyek, hogy az embereket, a kik az ablakon kihajoltak a vaggonból, lefejezték. Hogy ezen hidak minél előbb kellő szélességü'ekké készíttessenek el, azt nemcsak helyeslem, hanem kérem is a miniszter urat, hogy ha már az egyiknél megcselekszi, méltóztassék minél előbb a másiknál is végrehajtani. Hiszen még marad a kimutatás szerint majdnem másfél millió jövedelmi többlet. Azt hiszem, kár késlekedni ezen objektumokkal, és ha a garami hid átalakíttatik, akkor az ipolyi sem hagyható jelenlegi állapotában. Továbbá óhajtora, hogy a miniszter úr nyilatkozni méltóztassék, hogy mi fog történni a pozsonyi alagúttal, minthogy úgy tudom, hogy tanulmány tárgyát képezi ezen, csak félig-meddig használható alagút átalakítása. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek. (Zaj.) Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak beszélgetni. Thaly Kálmán: Bocsánatot kérek, nem botrányokról beszélek, de azért méltóztassanak mégis meghallgatni. (Halljuk ! Halljuk !) Tudvalevőleg ez a legrégibb alagútja az országnak, közvetlenül a vasúti állomás mellett torkollik ki, s azon időben építették, mikor még az alagutak építése körül nagyon kevés volt a gyakorlat, a 40-es években, következőleg az alagút oly keskeny, hogy bár van benne két sinpár, két vonat még sem köztekedhetik, mert súrolják egymást. Úgy tudom, a miniszter úr ott szakemberekkel tanulmányokat végeztetett az irányban, hogy mi lenne czélszerííbb, szélesíteni azt az alagutat, vagy bevágni, és úgy tenni lehetővé, hogy ott két vonat közlekedhessek. Nem látom itt előirányozva ennek a költségét, azért köszönettel venném a felvilágosítást, mert ez az alagút azon a legfőbb vonalon, mely Bécs és Budapest között a közlekedést közvetiti, abban az állapotban, mint eddig volt, a forgalom fokozódó igényeinél fogva tovább meg nem maradhat. Ezzel befejeztem, t. ház, észrevételeimet magára a javaslatra. Engedtessék csak egy kérést, illetőleg figyelmeztetést intéznem még az igen t. miniszter úrhoz, mely szintén a vasutak dolgába, különösen az államvasutak forgalmának ügyeibe vág. Nevezetesen a gondviselés kegyelméből, úgy látszik, most már elmondhatjuk, hogy az idén meglehetős jó termés ígérkezik; azonban a múlt években igen gyakran merítitek fel panaszok az aratás eredményének nem elég gyors tovaszállítása iránt, mert nem állott készletben elegendő számú vaggon, a raktárak nagyon is el voltak foglalva, így pl. Fiúméban gyakran annyira összetorlódtak a gabonaárúk, hogy a kereskedelem nagy kárára meg kellett tagadni a gabonaküldemények fölvételét. Én tehát nemcsak a magam, hanem elvtársaim nevében is már most, eleve kérem a kereskedelemügyi miniszter urat, hogy mint jó és gondos adminisztrátora az államvasutaknak, a mu-