Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-347

(ifi M7. országos ülés 1894. május 25-én, pénteken. hogy midőn ilyen magasabb szempontból organizálunk, akkor a szegény községek nyakára tereljük a terhet. (Úgy van ! bal felöl.) De már azért sem szabad terheket rónunk e czímen a községekre, mert a községek eddig semmi költséget e czímen nem viseltek, és a körülményeknek megfelelőleg jó intézmény birtokában voltak. Most, midőn mi az egész egyházpolitikai reformot keresztül akarjuk vinni, kerülni kell minden intézkedést, a mely ezen reformnak nem támogatására, hanem inkább népszeríítlenítésére vezet. A miniszter urak és első sorban épen a belügyminiszter úr a községeknek életét leginkább ismerheti; láthatja tehát, hogy a községek — eltekintve a humanitárius intézményektől, a melyek elől semmi esetben sem zárkózhatnak el — száz meg százféleként vannak megróva ; (Úgy van! bal felől.) igazságszolgáltatási, közrendészeti, közigazgatási, útügyi, kisdedóvási és mindenféle más czímen oly magas pótadóval vannak terhelve, hogy ez a legnagyobb részükben az állami adónak 50%-áná! magasabb, de nagyobb községeknél 100 — 200 — 300 százalékra is felrúg, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) vagyis a községek képezik azon szénás szekeret, a melyre valóban egy villával sem lehet már több terhet rárakni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Azt mondják, hogy ezen dologi kiadások nem képezhetnek esetleg nagy terhet. No kérem, ha nem képeznek nagy terhet, akkor nincs értelme, hogy egy intézmény népszeríítlenítését ily kis teherrel idézzük elő, és ezzel az állam helyett jogtalanul a községeket terheljük; nincs értelme, hogy az állam az ő érdekét képező intézmény költségeit a szegény községek nyakára tolja át. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ez nem pártkérdés; azt gondolom, hogy ez a kérdés elvi részét sem érinti a törvényjavaslatnak; ez tisztán a helyesség, czélszerüség, igazság és méltányosság kérdése és épen azért bátran hivatkozhatom és hivatkozom is az igen t. túloldalnak a méltányossági érzületére, hivatkozom az igen t. belügyminiszter úrnak a községeket ismerő tájékozottságára és arra, hogy főleg a mi a községek anyagi helyzetét illeti, arról tiszta képpel bir és igy a községek terheltetésének helytelenségét önmaga belátja és ennélfogva indítványozom, hogy méltóztassék ezen 31. §nak következő módosítással elfogadni. A szakasz első bekezdésének meghagyásával annak többi bekezdései törlendők és ezek helyett második bekezdésként felveendő: »Az anyakönyvvezetés összes költségei állami terhet képeznek.« Ajánlom módosítványomat elfogadásra. (Helyeslés a bal és szélsőbalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Ónody Géza: A ház nem határozatképes! Elnök: Méltóztassék elhinni, vagyunk százan. (Felkiáltások a szélső baloldalról: Nem vagyunk!) Megszámlálhatjuk a t. képviselő urakat, de úgy látom, hogy a ház határozatképes. Az előadó úr fog szólani. Jellinek Árthur előadó: T. ház! (Halljuk! Halljuk! Zaj. Elnök csenget.) Mii lek Lajos képviselő úr a 31. §-hoz módosítványt adott be oly értelemben, . . . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök : Csendnt kérek, képviselő urak. Méltóztassanak az előadó urat meghallgatni! Jellinek Arthur előadó: .. . hogy a második bekezdés hagyassák el, és mondassák ki, hogy az összes kiadások állami terhet képeznek. Teljesen egyetértek a t. képviselő úrral abban, .,. . (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek, t. ház ! Jellinek Arthur előadó:... hogy maga a kérdés nem elvi jelentőségű, és a javaslat alapelveit nem érinti. Tisztán czélszeröségi kérdésnek tekintem én is, és épen e szempontból a asz változatlan fcntartását kérem. Az okok erre a következők. Azon elvnek felállítása, hogy a dologi kiadások községi terhet képeznek, a községek újabb megterhelésével nem jár. Mert miben áll, t. ház, ezen dologi teher, melyet a község a törvény értelmében viselni tartozik ? (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) Áll a szükséges helyiségnek, a hol az anyakönyvek vezettetnek és betétetnek, rendelkezésre bocsátásából, a szükséges fűtésből és világításból. Ez a három tétel alkotja azon dologi kiadást . . . (Halljuk! Halljuk ! Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Ne méltóztassanak beszélgetni! Jellinek Arthur előadó: .... és terhet, melyet a község visel, vagyis ezen törvény értelmében az állam azt az álláspontot foglalja el, hogy ha a községi jegyző megbizatik az anyakönyvek vitelével, azért, hogy az a jegyző az anyakönyvet vezeti ugyanazon helyiségben, a hol egyéb teendőit végzi, a község állami kárpótlást nem igényelhet. Ezért találjuk több anyakönyvi törvényben az intézkedést, hogy a helyiség, annak világítása és fűtése községi terhet képez. Azt pedig, hogy ezen dologi tehernek elvállalása a községi adók felemelését vonná maga után, azt hiszem, senkisem fogja állítani. Minthogy tehát ezen teher elvállalása által a községek anyagi helyzetében mi változás sem áll be, és a méltányosság sem kívánja, hogy midőn az anyakönyvi teendők a jegyző által a rendes hivatali helyiségben teljesíttetnek, a j községeknek az állam ez okból kárpótlást adjon: én a magam részéről a szakasz változatlan fen-