Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-347

60 347. országos ülés 189á. május Hő-én, pénteken. vetkezőleg szóló új szakaszt elfogadni méltóztassék. (Halljuk,' Halljuk!) »Az anyakönyvvezetőt a székhely szerint illetékes törvényhatósági bizottság a jelen törvényben előirt képesítéssel biró összes pályázók közül életfogytiglan szabadon választja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Ugyancsak a törvényhatósági bizottság választja azokat az anyakönyvvezetőket, a kik a házassági anyakönyveket vezetik és a házasságkötésnél közreműködnek. A megválasztott anyakönyvvezető csakis fegyelmi úton mozdítható el hivatalából«. Ajánlom módosítványómat elfogadásra. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Senkisem? A belügyminiszter úr fog szólni! Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! A beadott módosítás tulajdonképen messzebb megy, mint a hogy azt a t. képviselő úr felszólalásában jelezte. Mert, ha a t. ház elfogadná ezt a módosítást, azzal e javaslatnak egy alapelve dőlne meg, az tudniillik, hogy az anyakönyvvezetői tisztség mindenütt, a hol lehetséges, mint mellékhivatal a községi elöljáróságra, illetőleg annak egyik tagjára bizassék. Mert, ha a t. ház ezt a módosítást elfogadná, hogy tudniillik az anyakönyvvezetők mindenütt szabadon választatnak, akkor sok esetben nem a községi elöljáróság egy tagja fogna ezen tisztségre választatni, hanem más valaki, a ki ezt a tisztséget önállóan fogná vitetni. Nem szükséges talán rámutatnom azon konzequencziákra, melyek ezen módosítással járnak. Nevezetesen nem szükséges rámutatnom arra, hogy. mennyivel nagyobbak lennének akkor a költségek, mint a hogy én ezen javaslatban terveztem. A mi azon elvet illeti, hogy az anyakönyvvezető ne kineveztessék, hanem választassák, nem akarok most kitérni arra a nagyelvíí kérdésre, vájjon a tisztviselők választása, vagy kineveztetése helyes-e, mert e tekintetben fennáll ugyan közöttem és a t. indítványozó képviselő úr közöttem teljes nagyságban az elvi ellentét, de azt hiszem, hogy épen itt alig van gyakorlati jelentősége ezen ellentétnek. Mert, t. ház, e törvényjavaslat abból indú! ki, hogy mindenütt lehetőleg a községi elöljáróság valamelyik tagja bizassék meg az anyakönyvek vezetésére. Már pedig a községi elöljáróságok összes tagjai, kivévén a rendezett tanácsokban a rendőrkapitányokat, a kik a dolog természete szerint csak kivételesen, vagy épen sohasem fognak megválasztani az anyakönyv vezetésével, a többi tisztviselők és előljárósági tagok valamennyien választás útján nyerték hivatalukat. A választásnak czélja, s a dolog természete szerint az, hogy a tisztviselő a nagy közönség mentől számosabb tagjának egyéni bizalmát birja. Minthogy a községi elöljárók szintén választás által nyerik hivatalukat, és az esetek túlnyomó többségében az anyakönyvi teendőkkel ők fognak megbízatni, természetes, hogy ők ezen kritériumnak megfelelnek. Ezért gyakorlatilag csekély közöttünk az ellentét. Már most? t. képviselőház, mely esetekben fog kinevezés útján megbizatni olyan egyén, a ki nem választás útján nyerte el hivatalát? Azon esetben, midőn a választott községi tisztviselő a közigazgatási bizottságnak, mint legilletékesebb faktornak vélekedése szerint, a választás daczára nem bir azon tulajdonokkal és garancziákkal, a melyek az anyakönyvek vezetésére szükségesek. Ennélfogva én úgy vélekedem, f. ház, hogy épen ebben az esetben, midőn túlnyomó részben választott tisztviselőket akarunk bizonyos teendőkkel, mint mellékiunkcziókkal megbizni, és mást csak kivételesen, midőn az a választott tisztviselő erre a legilletékesebb faktor vélekedése szerint nem képes: a kinevezés és választás közötti ellentót kérdése gyakorlati fontossággal nem bir. Mely esetekben lesz itt tulajdonkép kinevezésnek helye? Azon esetekben, t. ház, midőn, mint már emiítetiem, a választott községi tisztviselők nem bírnak a szükséges egyéni qualifi káczióval ezen tisztség betöltésére, vagy pedig mikor az illető kerületben, vagy községben nem találtatik erre alkalmas egyén, hanem máshonnan kellend ilyent elhelyezni. Melyek azok az esetek? Azokon a szegény, többnyire nemzetiségek által lakott vidékeken levő apró községek alig egy pár száz lakossal bírnak, a hol kénytelenek vagyunk épen azért, mert a szükséges intellektuális erők ott fel nem találhatók, több községet csoportosítani. Már most röviden, t. ház, hogy ép ezen esetekben, midőn t. i. nemzetiségeklakta szegény vidékeken levő apróbb községeket csoportosítunk abból a czélból, hogy bizonyos funkczionáriusokat válaszszanak, a választás maga a legtöbb esetben a csak fikezió e ? Én tehát csak azt hiszem, hogy azok is, kik a választási elvek hiveí, ezt a törvényjavaslatot és ennek a 6. §-ban lefektetett rendelkezéseit teljes megnyugvással fogadhatják el. Mert csak azon esetben nem lesz az anyakönyvvezetés választott tisztviselőre bizva, midőn az a választott tisztviselő nem arra való, s a hol választás esetén semmiféle garanczia nincsen, hogy arra alkalmas egyének fognak a tisztséggel megbízatni. Kérem ennélfogva, t. ház, méltóztassék a 6. §-t változatlanul elfogadni. (Helyeslés.) _ . .