Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

34(>. országos ülés 1S94. május 23-án, szerdán. 51 nyit — abból a 4900 anyakönyvi kerületből 3858ban fogunk kapni hivatali kötelékben álló oly egyént, a ki az anyakönyvvezetői tisztségnek meg fog felelni; 748 kerületben nem fogunk ugyan kapni hivatali kötelékben álló egyéneket, de kapunk olyanokat, a kik e feladatot, mint melléktisztséget el fogják vállalni, és összesen 227 kerületben kellene máshonnan alkalmazni anyakönyvvezetőket. Ezen szám mégsem oly nagy, hogy jogosan lehetne kételkedni abban, hogy az anyakönyvvezetői állás ellátására Magyarországon ennyi egészen alkalmns egyént kapni lehet a tervezett díjazásért. B. Andreánszky Gábor: Százötven írt fizetésért ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Ha a t. képviselő úr elolvasta az indokolást, láthatta, hogy a kötelékben állóknak tiszteletdíjaképen van kontemplálva, nem pedig mint fizetés, külön közeg számára. De még más módon is szándékozom, meggyőzni a képviselő urat, — és büszke volnék, ha ez sikerülne — arról, hogy keresztülvihető ez a reform jói és helyesen ezen az alapon is. Ha, t. ház, valamely intézményt életbe akarunk léptetni, legpraktikusabb, ha azt néz ziik, hogy az másutt, a hol életben van, miként vált be. Onody Géza: Mások a viszonyok! Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem mások, be fogom bizonyítani. Annyival közelebb fekvő ez, t. ház, mert az első vita, mely az állami anyakönyvvezetésről parlamentben folyt, 1792-ben a franczia parlamentben volt, és szakasztott ugyanazon ellenvetéseket tették akkor az állami anyakönyvi intézmény ellen, a melyeket ma hallunk, hogy t. i. nincsenek közegek, hogy az egyházi anyakönyvek sokkal jobban vezettetnek, és hogy az államhatalom kompromittálni fogja magát, ha ezeket a jól vezetett anyakönyveket kiveszi a lelkészek kezéből. Az 1873 ik évi porosz képviselőházi vitákban szintén felmerültek ezek az ellenvetések. Mikor Poroszországban ez a törvény megalkottatott, ott is felmerült az aggodalom, hogy egyes Regierungsbezirk-ekben hogyan fognak ezek rankezionálni, nevezetesen, hogy miképen fog beválni ez az intézmény Posenben, a melynek viszonyai sok tekintetben hasonlítanak Magyar ország viszonyaihoz. Én tehát igyekeztem ma gamnak tudomást szerezni arról, hogy miképen léptették életbe ott a törvényt, és miképen vált az ott be. Megjegyzem, hogy 1873-ban, mikor az állami anyakönyvekről szóló törvényt megalkották, Poroszországban sem volt még a közigazgatás rendezve, sőt, mint azt t. képviselőtársam jól tudja, ugyanakkor volt élethgléptetendő a »Kreis-Ordnung«. Ott sem volt még a községi törvény megalkotva, mert 1888-ban, vagy 1889-ben alkották meg. Továbbá Posen lakossága vegyes, a mennyiben a lengyel lakosság száma 746.000, vagyis a lakosságnak mintegy 66°/o-a, sőt egyes járásokban még nagyobb, a többi német; vallási tekintetben is különböznek: evangélikusok és katholikusok. A népesség sűrűsége is hasonlít a mi viszonyainkhoz,* a mennyiben ott egy négyszögkilométeren 42 lélek lakik, nálunk pedig 54 lélek. És miután ott maguk a hatóságoknak is aggodalmuk volt, elrendelte a porosz kormány az első év végén — ha jól emlékszem, ott nem az év elején léptek életbe az állami anyakönyvek, hanem az év közepén — az újonnan államilag vezetett anyakönyvek alapos revízióját. Ez megtörtént, és pedig két irányban: először a másodpéldányokat, melyet a Regierungnak szolgáltattak be, a referens és néhány számtiszt tételrőltételre megvizsgálta, és ezek megtették azon megjegyzéseket, a melyek a másodpéldányokon megtehetők voltak, azután kiküldetett a komisszió a helyszínére, hogy a vizsgálatot megejtse és a hibákat kiigazítsa. Midőn ezen revízió az egész Regierungsbezirkben véghez ment, a Regierungnak a porosz minisztériumhoz intézett jelentése következőleg szólt. Ha megengedik, az eredetiben, németül olvasom. (Halljuk! Halljuk/) »Nachdem wir auf diese Weise die Standesamtsverwaltung und zwar in gleichem Ma:;sse in íhren drei Arteu als städtisehe Gémei ndesache, als Nebenamt besoldeter Staatsbeamten und als Ehrenamt von Laien allseitig kennen gelernt, nehmen wir nicht Anstand, uns'-r Urtheií über die Leistungen der neuen Institution dahin zusammen zu fassen, dass dieselben im Allgemeinen über Erwarten zufriedenstelhmd sind.« Itt van még néhány részlet, melyeket nem tartok szükségesnek felolvasni, de idézem a következő passzust: »Nach den bisher gemachten Erfahrungen habén die Privátén « - tehát épen az a dilettáns elem, melyre t. képviselőtársam különös súlyt fektet — »in ihrer Geschäftsführung, als Standesbeamte im allgemeinen über erwarten sich bewährt.« »Zwar hat es bei den meisten einiger Zeit bedurft, ehe sie die erforderliche GesefzesKenntniss und Gescbäftsgewaudheit sie eingeeignet und es kommen daher aus den ersten Woehen ihrer Amtsverwaltung öfter Verstösse und Flüchtigkeiten vor, aber die Mehrzahl hat sich das Aintes mit Lust und Liebe angenommen und namentlieh den Anforderungen einer ordnungs- und sachgemässen Registerführung sich durchaus gewachsen gezeigfc.« Ha tehát másutt hasonló és épen nem jobb viszonyok között sikerült ezt az intézményt jó eredménynyel és rövid idő alatt meghonosítani,