Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

346. országos ülés 1894. május 23-án, szerdán. 4í* súlyt fektetnek arra, hogy az egyházak az 8 erkölcsi hivatásuknak ezentúl is megfelelhessenek. Mert az kétséget sem szenved, hogy a szegény emberre nézve igen nagy kísértés az, hogy ő az egyházi funkcziókat úgy a házasság, mint a keresztelés terén elhanyagolja, midőn a jogi élet tekintetében mindent megnyerhet ingyen, úgy a házasság, mint a születés evideneziában tartása érdekében, a mire szüksége van; midőn tehát erre őt semmi az ő külső életviszonyaiban nem kényszeríti, mondom, nagy kísértés rá nézve, hogy ő ezután fizessen azokért az egyházi funkcziókért, hogy azokat stóla mellett is igénybe vegye. Már most egyházaink nagy réóze abban a helyzetben van, hogy saját vagyonából, saját erejéből kárpótolhassa a lelkészeket, és ezen funkcziókat ingyenesekké tehesse. Hem szólok egy szót sem ezen egyházak érdekéről, de vannak szegény egyházak, melyeknek arra vagyonuk nincs, hogy lelkészeiket kárpótolhassák, (Igaz! Úgy van! bal felöl.) melyeknek hivei amúgy is túlontúl meg vannak terhelve egyházi és isko lai terhekkel, melyeknek lelkészei tehát, hogy megélhessenek, egyszerűen rá vannak utalva a stóla-jövedelemre. (Igaz! Úgy van! bál felöl.) Ezeknél tehát el nem törölhetik kárpótlás nélkül a stólát, sem az esketésnél, sem a keresztelésnél, és ezekkel szemben behozni az állami anyakönyvvezetést és a kötelező polgári házasságot és nem gondoskodni arról, hogy a lelkészek kellő kárpótlásban részesíttessenek, és hogy ezen egyházi fnnkeziók ingyenesekké tétessenek: ez nem egyéb, mint a népet egyszerűen oda vezetni, hogy az egyházi funkcziókat elhanyagolja, (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) hogy ezek alól dispenzálja magát; (Igaz! Úgy van! bal felöl.) ez nem egyéb, mint az állam részéről nemcsak előmozdítani azt a teljesen doktriner szempontból talán helyes, de a gyakorlati politika szempontjából eléggé el nem ítélhető közönbösséget arra nézve, hogy vájjon a vallási és egyházi élet nem szenved, nem sülyed-e, hanem egyenesen az attól való elidegenítést előmozdítani, annak terére, annak kerékvágásába a népet belevinni. (Élénk helyeslés és tet szés bal felöl.) Ha ezt az indirekt költséget is beleveszszük, akkor, t. ház, a 800.000 forintból nem futják ki ezen intézmény költségei, (Egy hang jobb felöl: Nem is mondta senki!) kérem, nem is mondotta senki, hogy kifutja, hanem ennek az intézménynek költségeit jóval magasabbra kell tenni. Az állami anyakönyvvezetés behozatalát tehát, t. ház, mindnyájan akarjuk, s a kérdés csak az, hogy minő előfeltételek mellett hozzuk azt be. Az állami anyakönyvvezetést igen is KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. | akarjuk, de nem úgy, hogy az intézményt nevetségessé tegyük, hanem úgy, hogy az állami életnek egészséges intézménye legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) S ne méltóztassanak minden egyesnek őszinteségét kétségbe vonni, a ki a maga esze után bátorkodik járni, s nem fogadja el a legmagasabb bölcseség megnyilvánulását mindig azon oldalról. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Az állami anyakönyvvezetést akarjuk, (Halljuk! Halljuk!) de a kérdés az, hogy megvannak-e annak előfeltételei, vagy nincsenek ? Én pedig úgy látom, hogy egy oly szervezet nem áll rendelkezésünkre, mely ezen feladatnak az eddigihez hasonló megbízhatósággal is megfelelni képes lenne; azt látom, hogy ez intézmény előfeltételei sem adminisztratív tekintetben nincsenek meg, sem annak pénzügyi következményei megállapítva, azokról előre gondoskodva még nincsen minden irányban; azt látom, hogy ez intézménynek ily módon, hevenyészett behozatala folytán a mi jogi életünk alapját képező kimutatások hitelességben nem nyerni, hanem veszíteni fognak, hogy a népre egy ily kétes eredmény elérése érdekében rakunk új terheket, hogy tehát több lesz a teher és roszszabb az eredmény, hogy mindezeknél fogva az intézmény diszkreditálva lesz a nép előtt. Mindezeknél fogva természetes, hogy ily alakjában és ily előzmények után és a kellő előfeltételek hiánya mellett ez intézmény létesítéséhez hozzá nem járulhatok és a törvényjavaslatot el nem fogadhatom. (Elénk helyeslés és tetszés bal felöl.) Elnök: T. ház! Szólásra senkisem lévén feljegyezve, kérdem, kíván e még valaki általánosságban a törvényjavaslathoz szólani? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Hieronymi Károly belügyminiszter: T. ház! (Zaj a bal- és a szélső baloldalon. Felkiáltások; Most szólal fel, a vita bezárása után?) A bevett szokás szerint arra, a mit el fogok mondani, lehet a részletes tárgyalásnál reflektálni, de én tegnap szóltam a vita berekesztés^ előtt is. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Elnök: (csenget.) Csendet kérek ! Hieronymi Károly belügyminiszter: Az előttem szólott t. képviselő úr csak demonstrácziónak tartja azt. hogy mi ezen törvényjavaslatot, a mely szoros összefüggésben van a házassági jogról szóló törvényjavaslattal, a melynek sorsa kétes, most tárgyaljuk, de ő mindamellett komolyan akar a tárgyhoz szólni. Ha ezen javaslat abban a stádiumban tárgyaltatott volna, midőn a képviselőház a házassági jogról szóló töivényjavaslatot először elfogadta és a főrendiház azt, visszautasította, akkor ennek az ellenvetésnek némi alapja lenne ; 7