Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-346

346. országos ülés 18M. május 23-án, szerdán. 45 a ház egy oldalán sem, csak abban különbözhetünk, hogy ezen reformok időpontját és előfeltételeit másképen Ítéljük meg. Épen azon szempontnál fogva, hogy az állami anyakönyvek behozatala az állami jogrendnek független és teljes érvényesülése érdekébm történik, és azért, mert ezen intézmény kétségtelenül terheket rak a közönség vállaira, szerintem követelnünk kell, hogy az állami anyakönyvek oly módon létesíttessenek, hogy azok a jogrend követelményeinek tökéletesebben ÓB jobban, legalább is ne rosszabbul feleljenek meg, mint a jelenlegi szervezet. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert a jogrend érdekében létesíteni egy intézményt, mely ama jogrend alapjait kevéshbé megbízhatóan tűnteti fel, és a jogrend érdekében létesíteni egy intézményt, mely a közönséget nagyobb mértékben megterheli, és mely azután gyakorlatilag kevésbbé felel meg czéljainak, mint az eddigi: szerintem minden helyes reformatórius törekvéssel és eljárással homlokegyenest ellenkező eljárás, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) ez szerintem a törvényhozói komolysággal nem egyezik meg, nem alkalmas arra, hogy elveket és reformokat előmozdítson, hanem csak arra alkalmas, hogy elveket és reformokat kompromittáljon. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) A kérdés, t. ház, czélszeiűségi kérdés. Itt sem a szabadelvüségnek, sem az állami jogrendnek kérdése nem forog f<nn, hanem tisztán csak a gyakorlati előrelátásnak, a gyakorlati okosságnak és czélszerűségnek kérdése. (Úgy van! a baloldalon.) Az anyakönyvek mai állapota korántsem ideális; ezt elismerem. De daczára azoknak a visszás állapotoknak, a melyekre a t. belügyminiszter úr hivatkozott, állítom, — és a ki a viszonyokat ismeri, gondolom, igazat fog nekem adni, — hogy az ország lakosságának túlnyomó részére nézve az anyakönyvek azoknak jelenlegi vezetői által valóban elismerésreméltó pon tossággal és megbízhatósággal vezettetnek, (Úgy van! bal felől.) ágy, hogy a hol e tekintetben hiány van, az képezi a kivételt; a rossz vezetés nem szabályt, hanem kivételt képez. Hogyan leszünk ezentúHat. kormánynak javaslatai szerint? Először is egy elvi jelentőségű kontroverzia forog fenn köztünk, a t. kormány álláspontja között és az enyém között, a mennyiben én azt állítom, hogy Magyarországon az állami anyakönyveket csak a közigazgatási szervezettel kapcsolatosan lehet helyesen behozni, mig a t. kormány német minta szerint elfogadja azt a vegyes rendszert, a mely szerint az anyakönyvi hivatal önálló hivatalt képez, és az elsőfokú közigazgatási hatóságokkal hol összeköttetésbe hozatik, hol pedig nem, hol pedig ad hoc külön anyakönyvi hiva talok létesíttetnek. Elismerem, t. ház, hogy ha a kormány azt akarja, hogy már most, rögtön, a jelenlegi közigazgatási szervezet mellett létesítse az állami anyakönyveket, más térre nem is léphet, mint hogy ilyen vegyes rendszert fogadjon el. Mert abban én még a t. belügyminiszter úrnál is messszebbmenő kritikai álláspontot foglalok el jelenlegi közigazgatási orgánumainkkal szemben, hogy ezeket az egész országra kiterjedőleg, a maguk egyetemében ezen feladatoknak pontos, megbízható elvállalására nem tartom képesítetteknek; elismerem, hogy a dolgok mai helyzetében, ha a t. kormány az állami anyakönyveket be akarja hozni, más rendszert, mint a mit választott, nem is választhatott. De hogy ez a rendszer nem helyes, hogy ez a rendszer kielégítő megoldásra nem fog vezetni; azt két megfigyelésre alapítom. Az első az, a mit a t. belügyminiszter úr korábbi beszédemből idézni szíves volt, hogy t. i. az ország egészében kétségtelenül meg van a szellemi erő arra, hogy megfelelő számú jó anyakönyvi hivatalokat létesítsünk, de nincsen meg az ország minden egyes területén, az ország minden egyes megyéjében és hogy a pluszt a deficzittel kiegyenlíteni egy provizórius jellegű szervezet mellett nem lehet. A t. miniszter úr idézte ezen állításomat; szerettein volna, ha megczáfolta volna, ha kimutatta volna annak tarihatatjanságát; de a t. miniszter úr ezt meg sem kísérletté. Most megkísérlem ezen állításomat én újabb gyakorlati érvvel támogatni. (Halljuk! Halljuk! bal fe'ől.) Maga a t. kormány és a t. bizottsági előadó úr azon a nézeten van, hogy majd a mikor közigazgatási organizácziónk ki lesz építve, különösen a mikor a községi szervezet meg lesz állapítva, akkor igenis czélszerü lesz az anyakönyvvezetési funkcziót az elsőfokú közigazgatási hatósággal összekötni. Tehát azok az urak, a kik a hivatalon kívüli elemek közül vétetnek fel az anyakönyvvezetői hivatás teljesítésére, valóban csak provizórius minőségben teljesítik ezen feladatukat, mert azon egy vagy két, három vagy négy év múlva, — én nem táplálok vérmes reményt az időnek rövidségére nézve, — mikor a végleges községi szervezet be lesz állítva, az anyakönyvvezetők segéűcsapatának szolgálata feleslegessé fog válni. Már most az ilyen provizórius szolgálatnak teljesítése czéljából, csakugyan nem lehet az intelligeneziát az országnak egyik részéből átvinni az ország másik részébe. Elhiszem, hogy a békés- vagy csanádmegyei ember, a ki hivatalos pályára akar lépni, egy állandó hivatal elnyerése czéljából akár Mármarosmegyébe is áthelyezteti magát; hanem hogy anyaköuyvvezetői állást vállaljon