Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-346
346. országos ülés 1894. május 23-án. szerdán. :\9 illiberális, hanem az egyenesen rossz hazafi. És, t. ház, sajnos, de konstatálnom kell, hogy a nagy közönség egy részében még ez a kiadott jelszó is megtalálja a hívek nagy számát, és vannak számosan a nagy közönség kebelében, kik abszolúte nincsenek tisztában azzal, hogy mi az az elvi válaszfal, mely a javaslat ellenzőit a javaslat pártolóitól elválasztja, vannak, kik talán még csak ideájával sem bírnak annak, hogy ugyanazok, kik a javaslat elfogadását ellenzik, szintén beismerik a házassági jog terén fennálló hiányokat; szintén őszintén igyekeznek azokon a hiányokon segíteni; szintén elmt.nnek az egységes házassági jog, az állami bíráskodás behozatalának liberális álláspontjáig, tehát oly messzire mennek a liberalizmus terén, a mennél messzebbre Anglia és Amerika legliberálisabb népei soha egyáltalán nem is szándékoztak menni, s ezt mind nem vesiák tekintetbe, de azt — majdnem azt kellene mondanom — szajkó módra ismétlik, hogy a kik az egyházpolitikai javaslatok terén a kormáuynyal szavaznak, azok jó hazafiak, a kik ellenben nem szavaznak a kormánynyal, rossz hazafiak. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Hát természetes, t. ház, hogy ha az a nagy közönség alaposabban vizsgálná ennek a tételnek applikáezióját, igen furcsa dolgok tűnnének a szeme elé. így nevezetesen látná, hogy az applikácziójuk arra az eredményre vezet, hogy Szilágyi Dezső igazságügyminiszter úr, a ki annak idején, a mikor gr. Apponyi Alberttel egy párton ült, maga is megelégedett egy határozati javaslat benyújtásával, melyben csak az állami judikatura és csak az egységes házassági jog van, mint szükséges, hangsúlyozva, a kötés formájára és a polgári házasság okvetlenül való szükségességére nézve azonban nyilt kérdés van fenhagyva, de a ki ma ettől az állásponttól eltérőleg olyannyira lényegesnek tartja a kötelező megkötés formáját, hogy inkább kész az egész reformot a végenyészetnek kitenni, semhogy a reformnak ettől a részétől elálljon: az elvhíí és liberális; gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam, a ki ma is azon állásponton van, a melyen állott a határozati javaslat benyújtásakor, a kinek nézete ma is az, hogy ebben a reformban az egységes házassági jog és az állami judikatura az, a mi lényeges, s a minek keresztülviteléhez ő is szíve-en hozzájárul: az elvtelen és illiberális; Tisza Kálmán, igen t. képviselőtársam, ki hosszú esztendők során át ismételve bizonyította, hogy Magyarországon kötelező polgári házasság se nem közszükséglet, se be nem hozható, ki pártjával ezt a kérdést ismételten és ismételten leszavaztatta, de a ki ma ezzel homlokegyenest ellenkező állásponton állván, azt mondja, hogy a kötelező polgári házasság behozatala föltétlenül elsőrendű közszükséglete Magyarországnak, ez a Tisza Kálmán elvhíí és liberális. (Élénk derültség a baloldalon.) Elnök : (csenget.) Csendet kérek! Ragályi Lajos: Ugron Gábor, t. képviselőtársam azonban, a ki minden alkalommal, a mikor ennek a polgári házasságnak az elve itt szóba jött, az annak behozatala iránti határozati javaslatot megszavazta, a ki ma is a polgári házasság behozatalának álláspontján áll, az elvtelen és illiberális; Falk Miksa, igen t. képviselőtársam, a ki talán épen azon a napon, mikor a Szapáry kormányválsága eldőlt, egy igen híép, és konstatálom, a párt nagy részénél akkor nagy reczeuzust keltett czikkben pálczát tört a mellett, hogy lehetetlenség ma azt hinni, hogy Magyarországon a kötelező forma egyedül szükséges és behozható, sőt ellenkezőleg: ma azonban, mert ugyanazon állásponton áll. mint Tisza Kálmán, elvhíí és liberális. (Derültség bal felöl.) Gr. Szapáry Gyula, a ki melleit akkor a czikk íródott, és a ki ugyanazon az állásponton áll ina, mint akkor állott, és a ki készebb volt miniszterelnöki tárczáját letenni, sem mint meggyőződésén azt az erőszakot elkövetni, hogy elfogadja a kötelező polgári házasságot, (Éljenzés bal felöl.) és a ki azt következményeiben Magyarországra nézve veszélyesnek tartja, ez a Szapáry Gyula elvtelen és illiberális. (Úgy van! bal felöl.) Ugy látszik, t. ház, a nemzetnek zöme nem látja azt, hogy milyen sajátszerű kontroverzia van abban, hogy Irányi Dániel boldogult volt képviselőtársunk, aki akkor az egyházpolitikai javaslatoknak valójában a legideálisabb rajongója volt, (Mozgás és felkiáltások a szélsőbalon: Nem volt rajongó!) a ki az egyházpolitikai reformoknak napirendre hozatalát évről-évie sürgetni soha el nem mulasztotta, az elvi álláspontjával tökéletesen megegyeztethetőnek, igen természetesnek, a szabadelvííséggel egyáltalán nem ellenkezőnek tartotta azt, hogy midőn a mérsékelt ellenzék részéről tudtára adták neki, hogy az a párt is hajlandó volna rászavazni határozati javaslatára, ha abból a »kötelező« szócska kikagyatik, számolt a következményekkel, megalkudott a viszonyokkal, kihagyta határozati javaslatából a kötelező szót, s ezen eljárást a liberalizmusba ütközőnek nem tartotta. (Mozgás a szélsőbalon.) Míg ellenkezőleg azok a képviselő urak, a kik akkor, midőn Irányi Dániel évről-évre követelte a reformokat, mindannyian ellenkező állásponton voltak, minden kompromisszumot az elvhííség megszegésének tartanak. Azt hiszem, t. ház, hogy ennek indoka egyszerűen az, mert a t. szabadelvű párt azt gondolja, hogy reá nézve a kompromisszum kompromisszió, (Egy hang bal felől: Demisszió !)