Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
äs 345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. zetbe fog jutni az állami anyakönyvek behozatala után, mint van jelenleg, . . . Hieronymi Károly belügyminiszter: Nem rosszabb helyzetbe! Gr. Batthyány Tivadar: . vagy leg alább nem rosszabb helyzetbe, hát erre^nézve a miniszter úr hozott fel statisztikai adatokat, és én teljesen egyetértek vele abban, hogy a publikum nem fog szenvedni, hogy nem fog előállani az a helyzet, vagy az az inkonzequenczia, hogy a népnek sokkal messzebbre kelljen mennie az anyakönyvvezetőhöz, mint most, de csak egy esetben, ha t. i. a t. miniszter úr nagyobb szám mai fogja az anyakönyvi hivatalokat behozni. Mert különben másként fog a helyzet alakulni, így azon adatra hivatkozva, melyet az igen t. miniszter úr a katholikusokra vonatkozólag felhozott, a kath. lakosságnak — gondolom — 70 ée néhány perezentje találja ma helyben az anyakönyvi hivatalt, mig az i^en t, miniszter úr által kontemplált annyakönyvi kerületeknél 64, vagy 66°/o fogja csak helyben találni. Már ebből a számadatból is kitűnik, hogy itt egy kis differenezia áll elő a katholikus lakosság hátrányára. Nem tudom, hogyan lesz ez más felekezeteknél, megvallom, nem emlékezem a számadatokra, talán nem is hozta fel a t. miniszter úr, de én azt hiszem, ezen statisztikai adatok egymagukban nem adják meg a helyzetnek teljes képét. Az, hogy a statisztikai adatok szerint a lakosságnak olyan nagy perczentje találja helyben az anyakönyvet, abból ered, hogy a városi lakosok természetesen a nagy tömegeket képezik. De én azt gongondolom, t. ház, hogy nekünk nemcsak ezen városi lakosokra kell figyelemmel lennünk, hanem azon -— megengedem — kisebb számú, de sok más tekintetből határozottan figyelembe veendő lakossági köröket is, a melyek igen messze fognak majd elmenni az anyakönyvvezetőhöz, értem a falusi köröket, hegyi lakosokat stb. Itt azután, azt hiszem, nem fog megállani ott, a mint a t. miniszter úr mondja, hogy ennyi meg ennyi ezer emberre fog esni egy anyakönyvvezetői hivatal s ez kielégítő, mert míg például a városban ez a hivatal tízszer annyi embert jól ki tud szolgálni, és azok igényeinek teljesen megfelel, addig pl. hegyi vidéken, pusztákon, ha ennyi emberre, vagy aránylag valamivel kisebb átlagszámú sze mélyre jön is egy anyakönyvi hivatal, minden valószínűség szerint sokkal nehezebb lesz a helyzet, mint ma, pedig már ma is sokan szintén igen kedvezőtlen helyzetben vannak. Nézetem szerint a polgári anyakönyvek igenis meg fognak felelni az igényeknek czélszerüségi szempontból is az esetben, ha kellő számmal állíttatnak fel. Mihelyt azonban kellő számban fogjuk felállítani, én legalább azt hiszem, hogy a tapasztalat ki fogja mutatni, különben maga a miniszter úr is utalt arra a lehetőségre, hogy később majd új beosztások útján szaporítani fog kelleni a számokat, s ebben azután természetszerűleg benne van a költségek további emelése is. Ha több anyakönyvi hivatalt kell majd felállítani, természetes, hogy a költség is nagyobb lesz. De — és ezzel bevégzem felszólalásomat, — nézetem szerint a költségek megállapítása annyiban nem felel meg a tényleges szükségnek, hogy a t. miniszter úr csak azon költségeket, — 840.000 frtot, — kontemplálja itt előterjesztésében, a melyek direkte az állampénztárból nyerik fedezetöket, (Halljuk! Halljuk!) pedig a mi legkomolyabb és legnagyobb aggodalmunk az, hogy a községek a polgári anyakönyvek behozatala által indirekté ismét újabb terhekkel lesznek megterhelve, (Helyeslés a baloldalon.) mert az anyakönyvvezetés oly munkát képez, melyre idő és intelligens erők szükségesek. (Igaz! Úgy van!a baloldalon.) Ha pedig azt a körjegyzőt, vagy falusi jegyzőt, a ki már is, mint tudjuk, annyira túl van terhelve munkával, hogy abszolúte törvényes kötelezettségeinek már ma sem tud megfelelni, ez újabb teendőkkel terheljük, igen természetes, hogy az a körjegyző kénytelen lesz munkája egy részének ellátására más erőkről gondoskodni, erre pedig pénzt nem az állam, hanem a községek, vagy megyék lesznek kénytelenek előteremteni. így tehát, midőn azt mondom, hogy a költségek a 840.000 írtban nem találják fedezetüket, nem is akarom kétségbe vonni a t. belügyminiszter úr számításának helyességét, vagyis hogy ő a belügyi tárcza költségvetésének anyakönyvi rovata alatt 840.000 írtnál sokkal többet nem fog kiadásba venni, de mindennek daczára indirekt módon a községek révén a lakosság mégis nagyobb mérvben lesz megterhelve. Ezek azon fontosabb indokok, a melyek engem arra indítanak, hogy csatlakozzam a gróf Szapáry Gyula t. képviselőtársam által felhozottakhoz, hogy az állami anyakönyvek behozatalát igenis kívánjam, de akkorra, a mikor erre a kellő szervezet meglesz és hogy ma, midőn ezen nagyfontosságú kérdést csak ideiglenesen akarjuk szervezni, ez ideiglenes szervezet életbeléptetéshez a magam részéről hozzá nem járulhatok. A törvényjavaslatot tehát el nem fogadom. (Élénk helyeslés bal felől.) Elnök: Az idő előrehaladt és szólásra még többen vannak feljegyezve. (Zaj és mozgás.) Csendet kérek. Méltóztassanak legalább az elnök beszédjét végighallgatni. (Halljuk!) Ma már tovább a tanácskozást nem folytatjuk. A holnap d. e. 10 ólakor tartandó ülés napirendjén lesz az állami anyakönyvekről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása.
