Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-345
22 345. országos ülés 1894. május 22-én, kedden. T. képviselőház! A magam részéről tartozom annak kijelentésével, hogy elvileg a kötelező polgári házasságnak híve voltam, s kijelenthetein, mert az igazságnak megfelel, és tudomásom van arról, hogy nagyon sokan voltak ebben a pártban, kik a házasságkötés polgári formája alapján állottak. Azonban az Apponyi Albert gr. által kifejtett érvek és a vita folyamán kiderített opportunitási elvek meggyőztek minket arról, hogy a merev formalizmus teréről a kompromisszum terére lépjünk, megbízva a, gr. Apponyi Albert által támogatott elv érdekében kifejtett czélszerűségi motívumok helyességében. És elmondhatom, hogy kivéve azokat, kiket egyéni érzelmeik, a mely egyéni érzelmek kidomborodásával az egyházpolitikai vitáhan a felekezeti éles ellentétek felidézése idejében nagyon is számolni kell, eltekintve azoktól, kik hosszú politikai pályájukon folyton hirdetett elveik integritása, vagy adott szavaknak megtartása érdekében, tehát részint belső, részint külső kényszerhelyzetben voltak, a pártnak tagjai teljes szolidaritásban vannak, és egész erővel és meggyőződéssel követik gróf Apponyi Albert álláspontját. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) De ezzel szemben vegyük a t. igazságügyminiszter úr álláspontját. Nem akarom venni abból az időből, midőn ő ezen pártnak tagja volt, midőn ő innen, az ellenzék padjairól a hatalom felé ment; ő — tudomásom szerint — csupán egyetlen egy tagot tudott az ő akkori elveinek megnyerni. De vegyük a jelenlegi helyzetet, s állítsuk szembe a szavazatokat. (Zaj. Halljuk! Halljuk! a haloldalon.) Elnök: Csendet kérek ! Issekutz Győző: A t. igazságügy miniszter úr meggyőző ereje, vagy gr. Apponyi Albert érveinek meggyőző ereje bir-e több nyomatékkal ? A hatalmon levő egyének, a mint azt a t. igazságügyminiszter ár talán mielőbb lesz szerencsés tapasztalni, könnyebben tudják a meggyőző erőt és ékesszóló érveiket kifejteni. Azok pedig, kik az ellenzék oldalán állanak, sokkal kevesebb meggyőző erővel és meggyőző motívummal rendelkeznek. És mégis gr. Apponyi Albert álláspontja ellen csak hat tagja szavazott e pártnak, tehát alig 10°/o azokkal szemben, kik az ő álláspontja mellett föltétlenül megállottak, ellenben a t. igazságügy miniszter úr által elfoglalt álláspont elől harminczketten szöktek meg már kezdetben a pártból, tehát közel 20°/o, ha tekintbe veszszük, hogy mellette csupán 184 szavazott. Ha ezek mellé veszszük azt, hogy gr. Apponyi Albert nem miniszter, hogy gr. Apponyi Albert nem a bársonyszék mellől harsogtatja azokat az éljenzésekre és tapsokra szánt motívumokat, akkor, t. ház, azt hiszem, a t. igazságügyminiszter úrnak erre vonatkozó inszinuácziója, aposztrofálása ő reá m agára jobban illik, s talán lesz alkalmuk hivatkozni reá akkor, a lesz alkalmuk azoknak, kik a többségre jutó pártban lesznek, mert nekem kilátásom van, hogy a t. igazságügyminiszter úrral és azon kevesekkel, a kik abból a nagy többségből az ellenzék padjaira visszakerülnek', még itt e padokon fogok találkozni, a midőn látni fogja, hogy megfogyva is, megtörve is van az ő nagy pártja. Vajay István: Adja Isten! (Egy hang jobb felöl: Majd ha fagy!) Issekutz Győző: A i. belügyminiszter úr a javaslat érdekében Kovács Albert t. képviselőtársam indokaival szemben, azokat mintegy rekapitulálva, két kiemelkedő momentumot állított fel. Az egyik a f. miniszter úr szerint az, hogy Kovács Albert képviselőtársam az állami anyakönyvvezetést a községi törvény meghozataláig nem tartja időszerűnek. Erre vonatkozólag a t. belügyminiszter Úr határozottan azt a nézetét fejtette ki, hogy ag anyakönyvvezetés a felekezeteknél ma olyan kusza, hogy a íelekezetek nem is bírnak a rendeletek gyűjteményével, melyek még a múlt században kezdó'dőleg szétszórva kiadattak, és ebből levonja azon konzequencziát, hogy Kovács t. képviselőtársamnak azon felállított tétele, hogy az anyakönyvvezetés jelenleg jobb kezekben van a felekezeteknél, mint a kontemplált állami közegeknél lesz, nem állhat meg. Az igen t. belügyminiszter úr azután a Hegedüs-féle közigazgatási kézikönyvre is hivatkozott, . . . Hieronymi Károly belügyminiszter: Mint legteljesebbre! Issekutz Győző: . . . mint a melyben a gyűjtemények legnagyobb része van meg. Hát én azt hiszem, t. ház, hogy az, hogy a rendeletek nincsenek közkézen, hogy kuszáltak, hogy az illető lelkészek nem ismerik, mind a t. kormányra és azon rendszerre esik kiváltképen terhű 1, a mely 18—20 éve Magyarország egész hatalmát teljesen a kezében tartotta, de nem hozhatják fel ezt a jelen javaslat mellett érvül, mert hiszen ezen rendeleteket, törvényeket, szabályokat gyűjteményben kiadni, a lelkészeknek megküldeni, vagy a felekezeti hatóságokat rákényszeríteni arra, hogy azokat az illető lelkészekkel megismertessék, az a Hámnak főfelügyeleti hatalmánál fogva törvényes joga, de törvényes kötelessége is. (Úgy van! bal felől.) Az igen t. belügyminiszter úr Kovács Albert képviselőtársammal s különösen még a házassági jogról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával felhozott érvekkel szemben is kiemeli, hogy azt a kifogást, mintha az instituczió behozatala a közönségre nézve terhes lenne, az
