Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
855. országos ülés 1894. juiiius 18-án, liétKn. 215 magyar gazdasági egyesület memorandumában, illetőleg feliratában, melyet a t. házhoz intézett, nem kéri, hogy Oroszországgal ne kössünk egyezményt, csak kívánalmait fejezi ki az iránt, hogy a kötendő szerződésnél mi vétessék alapúi. Kívánalmai következők. (Olvassa) : »Oroszországgal szemben az állat határzár továbbra is fentartassék.« Hát fen tartatott, nem érintetett. (Tovább olvassa.) »Oroszországgal szemben ugyanazon vámtételek állapíttassanak meg, mint a melyeket Németország monarchiánknak engedélyezetté Bujanovics t. képviselő úr is hivatkozott arra, hogy azok a vámtételek, nevezetesen az 1 frt 50 kros vámtétel kellő biztosítékot mezőgazdasági termelésünk részére nem ad, és azt kérdi tőlem: tudok-e biztosítékot adni, hogy nem változhatnak-e úgy a viszonyok, bogy ezek daczára az 1 frt 50 kros aranyvám a mi mezőgazdasági termelésünk, nevezetesen a búza és rozs behozatala tekintetében elég védelmi hatással lesz a jövőben? Azt hiszem, t. ház, hogy ha arra az álláspontra helyezkedtünk volna, melyet a gazdasági egyesület itt jelzett, és melynek kifejezést adott Bujanovics Sándor képviselő úr is, hogy t. i. emeltük volna fel még a gabona vámjainkat, az sem adna már jelentékenyen fokozottabb védelmet a mi gabonánknak. Eltekintve a kevésbbé értékesektől, a főbb négy gabonanemről szólva, ezeknek a vámja 1 frt 50 kr aranyban; a német vám ugyanezen czikkekre B l /a márka, tehát 25 kr a differeuczia a német vám és a mi vámunk között; hogy ezen 25 kr. valami jelentékeny védelmet adna gabonatermelésünknek, azt én el nem ismerhetem. Az országos gazdasági egyesület azon kívánsága tehát, hogy emeljük fel a német vám határáig a mi gabonavámjainkat is, ez nem teljesült ugyan ezen egyezményben, mert nem volt szó sem arról, hogy felemeljük, sem arról, hogy leszállítsuk azokat, de az a 25 kr egyáltalán szerepet nem játszik. Azt kéri továbbá az országos gazdasági egyesület, hogy Oroszországgal szemben a lovak vámja 30 arany frtra emeltessék. Ismétlem: nincs szó itt vámemelésekről, vagy leszállításokról. A lovak vámja meg van állapítva autonóm vámtarifánkban. Ha azt fogjuk tapasztalni, hogy az érdekünkben indokolt, saját elhatározásunktól függ, hogy autonóm vámtarifánk ezen tételét felemeljük, vagy leszállítsuk. Az kéretik továbbá hogy a marha, illetőleg a nyers hús beviteli vámja 12 frtra emeltessék. Ez, t. ház, tárgytalan, mivel állat- és nyers, friss hús behozataláról az egyezményben egyáltalán szó nincs. Ezen, az orosz szerződésre vonatkozó kívánalmak között van még az, hogy Oroszországgal 12 havi felmondásra köttessék a szerződés. Hát, t. ház, az előttünk fekvő szerződés állandóbb viszonyokat kontemplál; azt hiszem, hogy helyesen is. Mert lehetetlen egészségesebb közgazdasági és kereskedelmi viszonyok fejlődését képzelni ott, a hol mindegyre számolni kell azzal, hogy az állapotok bizonytalanok, hogy vámfelemelések, leszállítások, vagy szerződésfelmondások következnek. így lehetetlen a kereskedelmi és forgalmi konjunktúrák rendezésébe belemenni. Mondom, a magyar gazdasági egyesület sern helyezkedett arra az álláspontra az Oroszországgal kötendő szerződés tekintetében, melynek Bujanovics Sándor képviselő úr kifejezést adott. Az sem perhorreszkálta, hanem csak oly kívánalmakat fejezett ki, melyeknek jelentékeny része — mint látni méltóztatnak — figyelembe vétetett, egy része pedig tárgytalan, mert erről szó sem volt. T. képviselőház! Az előadottak után bátor vagyok ismételten ajánlani a bemutatott egyezmény elfogadását. Teszem pedig ezt különösen abból áz indokból, mert azt hiszem, hogy ily egyezmények megkötésénél és általában közgazdasági viszonyainknak rendezésénél nem lehet a pillanatnyi szükség követelményei szerint indulni, nem lehetnek elhatározásunkra irányadók egyszerűen a mai napok szükségletei, hanem messzebb jövőbe kell tekintenünk; és e részben úgy az európai, mint az Európán kívüli államoknak elzárkózási rendszerével szemben mindinkább szükségünk van arra, hogy termelésünknek újabb fogyasztó piaczokat szerezzünk. Fejlődő, még pedig örvendetesen fejlődő iparanknak ily fogyasztó-piaczokra szintén szüksége vau. Szüksége van ma már, de ha oly örvendetes mértékben gyarapodik, mint a hogy az utóbbi évtizedekben megindult, akkor azokra a piaczokra a jövőben annál nagyobb szükség lesz. Endrey Gyula t. képviselőtársam azt kérdi, hogy melyik az az ipari czikk, melylyel kimehetünk Oroszországba. Nagyon sok ilyen ipari czikk van, igypl. —hogy csak egyet említsek — mezőgazdasági gépeinkkel igenis kimentünk Oroszországba, és nevezetesen az államvasutak gépgyára Oroszországba 20 cséplőgépet adottéi. Nem elég az, hogy mindenekelőtt Magyarországon igyekszünk iparunkkil elfoglalni a tért, mert vannak egyes oly iparágaink, melyeknek kevés ezen ország területe, melyek a kivitelre vannak utalva, és melyeknek új piaczokat kell szereznünk. Tekintettel kell lennünk, t. ház, oly fogyasztási képességgel biró országra, mint a minő épen Oroszország; tekintettel arra is, hogy vasúti összeköttetéseink mindinkább kiépülnek Oroszország felé, hogy az azokba fektetett millióknak közgazdasági és pénzügyi hasznát is ki kell vonnunk, mert nem azért