Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-355

210 355. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. a mi monarchiánk árúforgalmi adatainak úgy, a mint azok a jelentéshez csalóit kimutatásban foglaltatnak. Oroszországból volt a monarchia bevitele 1891-ben búzában 26.107, rozsban 1119, árpában 7231, zabban 144.938, kukoriczában 55.416 métermázsa, összesen 234,806 métermázsa. Kivitelünk pedig 1891-ben volt búza-, rozs-, árpa-, zab- és kukoriczában 4490 mm. Tehát itt nem 250.000 ram, hanem 230.000 mm. beviteli többlet van. 1892-ben búzából behozatott Oroszországból 9295 mm., rozsban 223 mm., árpában 3865 mm., zabban 11.133 mm., kukoriczában 138.930 mm., összesen 143.000 mm. Kivitelünk Oroszországba kitett 3455 mm.-t. Itt ismét nem 25 000, hanem 140.000 mm. beviteli többlet jelentkezik. 1893ban, mint már az adatokat előttem szólott Eudrey Gyula t. képviselő úr is idézte, kivitelünk Oroszországba 1726 mm. volt ezen czikkekben, behozatalunk pedig Oroszországból 599.000 mm.; itt tehát már 570.000 mm.-nál több a 25.000 minimális bevitellel szemben, a mely, mint Oroszszágba bevitelünk, úgy állíttatik oda, mintha ez abszorbeálná az Oroszországból monarchiánkba való. összes bevitelt, mintha csak a búzára és rozsra kellene gondolnunk, mintha nekünk egyéb mezőgazdasági terménycink nem is volnának. (Tetszés bál felöl.) És bátor vagyok megjegyezni, hogy nem tudom, hogy ezen kimutatásban a vámmentesen, őrlési engedélylyel behozott gabona benfoglaltatik-e. (Közbeszólások bal felől: Dehogy foglaltatik!) Ha nem foglaltatik benn, akkor hozzáadandó ez az általunk nem is ismert ignota quautitas, a mely a mi közgazdaságunk rovására jön be. (A kereskedelemügyi miniszter tagadólag int.) A miniszter úr tagadólag int; ezt én megérteni nem tudom. Azt látom a Pester Lloyd tudósításai és jegyzései nyomán, hogy Magyarországon 5 írt 30 krért román búzát lehet kapni, lehet olyan intézeteknek, a melyek nem kötelesek 1 fit 80 krnyi vámot hozzáadni. Hogyha ez azután nem hat lenyomólag az árak képződésére: akkor, megvallom, egészségesen és természetesen gondolkodni nem tudok. (Úgy van! bal felől.) A, miniszter úr csak megnyugtatni igyekezik bennünket arra nézve, hogy ez nem káros, de egyúttal nem akarja kiemelni, hogy menynyire nagy előny és vívmány ez a szerződés Magyarországra nézve. Ezen dicsőség a közgazdasági bizottság dicsősége, mert jelentésében úgy beszél «a szerződésről, mint olyanról, a mely nem változtat a mai állapotokon, a mely nemcsak biztosítja a kereskedelmi és forgalmi összeköttetéseket, de vívmány, az eddigi szerződések betetőzése, szóval olyan közgazdasági előny, a melyet mi eléggé méltányolni nem tudunk. Nem tudom megértem a közgazdasági bizottság indokolását és eszmemenetét. A közgazdasági bizottság azt mondja, végre Oroszország is kilépett tartózkodó álláspontjából olyan czélból, hogy tetemes gabonafeleslegei részére magának piaezot biztosítson, szerződéses viszonyba lép más államokkal, tehát velünk, ez pedig nekünk igen nagy előny, mert hisz az 1 frt 50 kros vám prohibitiv természetű, ide ugyan Oroszországból nem fog bejönni semmi, egészen megfeledkezve arról, hogy az az t frt 50 kros vám csak a búza, rozs, tönköly és kétszeresre áll, 75 kr. van az árpára és zabra, 50 kr. a tengerire, borsóra, pohánkára és kölesre. Ezek talán szintén olyan czikkek, a melyeket nálunk termelni szoktak. És az 50 és 75 kros vám még nem egyértelmű az 1 frt 50 krral, a mi pedig itt a jelentésben kiváló színezéssel adatik elő csak azért, hogy a magyar gazda ne értse meg a jelentést, (Úgy van! bál felöl.) De én az 1 frt 50 krral is szembeszállók. Ki meri biztosan állítani, hogy az az 1 frt 50 kros vám csakugyan prohibitiv természetű lesz a búzára és rozsra nézve, egészen eltekin ve az őrlési engedély és a kikészítési eljárással járó intézkedésektől? Ki meri állítani ma, midőn máról holnapra változnak a viszonyok, hogy az 1 frt 50 kr mellett Oroszországból ide búza be nem fog jöhetni? Szerintem az az 1 frt 50 kr nem biztosíték, és ha ma biztosíték, már holnap, holnapután nem az, és ezért veszélyes. Hiszen tudjuk, hogy nálunk a gabonatermelés oly költségekkel jár, hogy már sok helyütt, tekintve a lenyomott árakat, nem tartjuk haszonhajtó foglalkozásnak. Ott vannak Oroszország nagy síkságai, kimeríthetetlen termésű földjei; azt az 1 frt 50 krt a termelési költségvetésben is megtakarítják. Ez nekünk védelmet nem nyújt. A kik az ellenkezőt állítják, olyat mondanak, a mi be nem bizonyítható, a mint hogy a t. miniszter úr nem is állította fel oly ridegen, mert hisz azt a biztosítékot, melyet tőle kívánnék, hogy t. i. az 1 frt 50 kr prohibitiv természetű lesz az egész ^fe év alatt, nem adta meg, nem fogja megadni, és nem is fogja megadhatni. Nevezetesen hát az előnyt, mely a bizottság jelentése szerint az egyezményből ránk háramlik, közönséges magyar eszemmel meg nem találom. Van egy vigasztalás benne: azt mondja, ne aggódjunk, mert hisz a népesség száma szaporodik, és így lesz idő, a mikor nem lesz túltermelésünk búzában, árpában és rozsban, hanem maga a monarchia fogyasztja el saját termékeit. Ez ép olyan vigasztalás, mint a melyet egy német folyóiratban olvastam, a hol arról volt szó, hogy ne búsuljanak a gazdák, ha a tengerentúli gabnanemtíek el is özönlik Európát, és le is nyomják az árakat; hiszen 100 esztendő