Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-355
208 355. országos ülés 1894. június 18-án, hétfőn. ződés által fog nyílni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) A magam és a függetlenségi és 48-as párt részéről nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Papp Elek jegyzői Bujanovics Sándor! Bujanovics Sándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mikor ezen kereskedelmi szerződés előfutárja, a német birodalom és Oroszország között kötött kereskedelmi szerződés a német birodalom törvényhozása előtt tárgyaltatott, a német gazdaközönség és a német mezőgazdasági érdekek iránt érzékkel biró gazdák aggodalommal és ellenzéssel fogadták ezen szerződésnek különösen a gahonanemííekre vonatkozó határozmányain Ezen súlyos aggodalmakkal szemben az irányadó körök csakis a politikai tekintetek, a német birodalom és Oroszország közötti politikai barátság megszilárdításának szükségességére utaltak, és csakis ezen politikai tekintetek súlyával bírták a szerződést törvényerőre emelni. Bécsben a monarchiánk és az orosz birodalom között kötött ezen szerződés tárgyalása alkalmával szintén igen kiváló súlyt fektettek a kérdés politikai oldalára. És talán nem csalódom, hogy még ott is, habár ott már voltak a szerződés mellett felhozható tárgyilagos argumentumok is, a politikai tekintet volt egyik fő és irányadó szempont, a mely miatt ezen szerződést elfogadták. Bizonyára, t. ház, mindenki örvend Magyarországon annak, hogy a mi viszonyaink az orosz birodalommal szemben barátságosakká alakúinak. Mindenki szívesen hozzájárul ezen politikai barátság ápolásához ; a magam részéről én is, de csak a politikai barátság ápolásának tekintete engem nem bírhat arra, hogy szemet hunyjak legfontosabb közgazdasági, illetőleg mezőgazdasági érdekeink előtt; (Igaz! Úgy van ! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a politikai barátságnak ezen érdekeinket feláldozzuk. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) És én úgy látom az utóbbi időkben kötött kereskedelmi szerződésekből, hogy a szerződések kötése alkalmával a tárgyalásokat vezető körökben mindenkor a magyar mezőgazgazdaság érdekei képezték azon kompenzaczionális objektumot, a mely majd politikai tekinteteknek a külállamokkal szemben, majd a velünk közösségben élő osztrák ipar érdekeinek, majd saját képzelt ipari érdekeinknek áldozatul esett. (Helyeslés a balés szélső baloldalon.) Hát, t. ház, én tudom azt, hogy kereskedelmi szerződések kötése alkalmával egyik fél sem ragaszkodik teljes ridegséggel a maga érdekeihez, habár az ellenkezőre is van példánk a kereskedelmi politika követésénél, mert hisz Bismarck herczeg megkötvén a mi monarchiánkkal a barátságos viszonyt, a legridegebb közgazdasági politikát követte, természetesen szer^ ződések nem létében. De elismerem, a kereskedelmi szerződések kötésénél mindig mérlegelendők a nyújtandó előnyök és a nyerendő kedvezmények, és a helyes közgazdasági politikának feladata ezekből megállapítani a mérleget, mely mellett a szerződés a szerződő felek érdekeit mégis kielégíti. Az én tisztelt képviselőtársaim a ház emez oldaláról, a függetlenségi és 48-as párt tagjai, illetőleg — hogy magamat szabatosan fejezzem ki — a függetlenségi párt tagjai is azt állítják, hogy az Ausztria és Magyarország között fennálló kereskedelmi és vámszöveíségben a mi érdekeink érvényesülése nem is lehetséges, mert mindenkor háttérbe kell a mi érdekeinknek szorúlniok a hatalmasabb osztrák kereskedelmi és ipari érdekek előtt. Elismerem azt, hogy a kereskedelmi és vámszövetség fennállása mellett érdekeink érvényesítése több megfontolást igényel, és nagyobb nehézségekbe ütközik. De nem ebben látom az akadályát érdekeink érvényesülésének, hanem látom abban, hogy egy idő óta Magyarország irányadó köreiben és egyáltalán széles körökben, íábrakapott azon, általam nem osztott, helytelen felfogás, a mely szerint Magyarország mezőgazdasága aranykorát éli, itt a mezőgazdasági érdekek semminemu védelemre és intézkedésre nem szorulnak, a magyar mezőgazdaság terén nincsenek bajok, vagy ha vannak, ezek olyanok, a melyek a jólét túlságos fejlesztésének következményei. Ez azon felfogás, a mely az én nézetem szerint irányadó volt és irányadó az xíjabb kereskedelmi szerződések kötésénél a mi kormányunk befolyását illetőleg. Mert igenis, látom a kísérleteket kereskedelmi és ipari érdekeink megvédésére, de sehol mezőgazdasági érdekeink kellő védelmét nem tapasztaljuk. (Helyeslés bal- és szélső baloldalon.) És ezt nem tulajdoníthatom egyébnek, — mert rosszhiszeműséget én fel nem tételezek — mint csak azon optimisztikus felfogásnak, a melyet jeleztem, hogy hiszen Magyarországon, a mi a mezőgazdaságot illeti, minden a lehető legjobban van, itt baj egyáltalán nincs. Ezt a felfogást egyáltalán nem osztom, ezt a felfogást helytelennek és veszedelmesnek találom. (Úgy van! Úgy van! bal felől.) Azt tapasztalom, hogy a mezőgazdaság terén a termelés költségei és az értékesítésnek eredményei között a helyes arány évek óta teljesen meg van zavarva. (Halljuk! Halljuk !) Meg van zavarva az ország bizonyos részein már annyira, hogy a mezőgazdasági foglalkozás megszűnt jövedelmező lenni. Meg van zavarva annyira, hogy az ország