Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

S5é. országos ülés 1894. június 16-án, szombaton. 197 miniszter úrnak figyelmébe ajánlani, kérve, hogy ezen felszólalásom érdekében eljárni méltóztassék. Magát a javaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni? Senkisem? A vitát bezárom. B. Eötvös Loránd vallás- és közoktatásügyi miniszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatot, melyet hivatali elődöm nyújtott be, én is magamévá teszem, és pedig ugyanazon indokból, a melyekből mélyen t. elődöm azt a ház elé hozta. Ezen indokok közül az egyik az, hogy méltányos eljárás követtessék, a mely méltányosság arra indít, hogy az állam segélyezze azokat a felekezeteket, társulatokat, közhatóságokat, a melyek az állam érdekében szolgálatot tesznek iskolák fentartása által. (Helyeslés.) A másik jelentékeny indok az, hogy bizonyos paritás állítassák elő az állami és a nem állami felekezeti iskolák között, abban az értelemben, hogy az átmenet az egyik iskolából a másikba lehető legyen, hogy az egyik iskolának a tanára oly anyagi helyzetben legyen, mint a másik. (Helyeslés.) Kétségtelen dolog, hogy kívánatos és szükséges volna, hogy ez a segélyezés mentül szélesebb körben, mentül nagyobb összegben teljesíttessék. Azt hiszem, ebben a tekintetben a kultuszminiszternek kívánsága jóformán határt nem ismerő lehet, a mennyiben annyi iskolánk, annyi segélyezésre méltó intézetünk van, (Igaz! Ügy van!) hogy többnek létesítésére irányuló törekvés, vagy a többre irányuló javaslat a kultuszminiszter szemében mindig igen kedves lesz. Azonban én úgy látom, hogy mi oly törvényjavaslattal állunk szemben, a mely a fennálló viszonyokra való tekintettel és mind a pénzügyi viszonyoknak, mind azon körülményeknek és tényezőknek, a melyek ezen kérdésben felmerülhetnek, megfontolásával jött létre, és azt hiszem, hogy ha ez a törvényjavaslat az ilyuemü segélyezésekre vonatkozólag nem is az utolsó szó, legalább is egy lépés ebben az irányben, egy eszköz, melylyel már is igen sok iskola igen jelentékeny és szép mértékben segélyezhető. (Igaz! Úgy van!) Ezért, nem hogy egy lehető jobbnak, mely nincs kizárva azzal, ha ezt elfogadjuk, elejét vegyük, hanem, hogy rögtön, mikor a segély csakugyan sürgős, megadjuk azt úgy, a mint HZ eddigi tanulmányok és számítások alapján ezen törvényjavaslat keretében megadhatjuk, (Élénk helyeslés.) kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot változatlan alakban elfogadni, (Élénk helyeslés.) és méltóztassék a jövő teendője gyanánt kitűzni azt, hogy állam segélyezésében részesítsen még más iskolákat is, és hogy talán később ezen segélyezéshez, mely itt kontempláltatik, még nagyobb mértékben hozzájáruljon. (Élénk helyeslés.) Elnök: T. ház! A vita be van fejezve. Gondolom, méltóztatnak hozzájárulni, hogy ezen törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadottnak jelentsem ki. (Helyeslés.) Ezennel határozatként kimondom. Következik a részletes tárgyalás. Perczel Béni jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, az 1 — 15. szakaszokat, mélyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ezen törvényjavaslat most már általánosságban és részleteiben is le lévén tárgyalva, javaslom, méltóztassanak hozzájárulni, hogy az előbb letárgyalt törvényjavaslattal együtt a hétfőn tartandó ülésben harmadszori olvasásban tárgyaltassék. (Általános helyeslés.) Ezt határozatilag kimondom. Mielőtt a mai napra bejelentett interpelláczióra áttérnénk, javasolnám a t. háznak, méltóztassék a legközelebbi ülés idejéről és napirendjéről intézkedni. (Halljuk! Halljuk!) Legközelebbi ülés tartatnék hétfőn reggel 10 órakor. Napirendjén lesz, miként már méltóztatott elhatározni, a ma letárgyalt két törvényjavaslatnak harmadszori olvasásban való tárgyalásai továbbá, ha méltóztatnak hozzájárulni, napirenden lesz az Oroszországgal kötött kereskedelmi egyezmény beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat. (Általános helyeslés.) A legközelebbi ülés ideje és napirendje most már meg lévén állapítva, Balogh János képviselő úr fogja megtenni interpelláczióját, melyet a mai ülés elején bejelentett. (Halljuk! Halljuk!) Balogh János: Mielőtt interpellácziómat előterjeszteném, pár szóval reflektálok arra az igen sajnos és igen szomorú esetre, mely engem ezen interpelláczió bejelentésére indított, s a mely lázas izgatottságban, mondhatnám, igen nagy elkeseredésben tartja Szentes lakosságát, (Halljuk! Halljuk!) s én ezen interpelláczió által módot éa alkalmat akarok szolgáltatni a t. miniszterelnök úrnak, mint pénzügyminiszternek arra, hogy oly kijelentést tegyen, mely az ottani lakosság méltó felháborodását, indignálóiását lecsillapítsa és megnyugtassa. 1893. deczembcr hóban az akkori volt királyi közjegyző, Hoffer Antal elhalálozása után szabályszerű leltározás foganatosíttatott a közjegyzői irodában. Ezen leltározás folyamán oly óriási rendetlenség, a visszaélések oly óriási halmaza tűnt elő, hogy a szegedi pénzügyiga^gatóság indíttatva érezte magát, hogy a közjegyzői irodában levő közokmányok felett bélyegszemlét tartson. Ez alkalommal nem reflektálok a közjegyzői irodában előtűnt egyéb rendetlenségekre és visszaélésekre, tisztán csak a pénzügyigaz-