Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-354
S54. országos ülés 1894. juníns 16-án, szombaton. |Q| meg, ha kellő indignáezióval vissza nem útasftanók a képviselő urak vádjait. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Ellenmondások és nagy zaj a Ml- és szélső baloldalon.) Indignáeziónk pedig jogos. Mert, ha nem mutatnánk indignácziót, a mely indignácziót önök szerte hirdetnek az országban, azt mondanák, hogy ezek az urak maguk sem hiszik, a mit mindennap hirdetnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Elenmondásolc a bal- és szélső baloldalon.) Tudjuk, hogy a »caluumiare audacter« jelszó Magyarországon nagyon elfogadott és alkalmazott jelszó. Épen azért azokra a gorombaságokra, a melyeket a t. képviselő úr használt, nem reflektálok, hanem ezennel átadom őt a t. miniszterelnök úr kegyelmének, mert tudom, hogy a mai beszédéért is kegyelemre és elnézésre van szüksége. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Derültség, zaj a bal- és szélső baloldalon.) Papp Elek jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Bálijuk!) Személyes kérdésben kértem szót. A t. előadó úr iménti felszólalásával ismét csak azt bizonyította be, hogy sem azt, a mit én mondottam, sem a dolgot nem értette. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) Én szólottam a kapitalizmusról. (Egy hang a jobboldalon: Ojé! Általános zaj és derültség.) Arról az oldalról mást, mint csodálkozást, ha komoly dologról van szó, sohasem hallottam. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Zaj és ellenmondás a jobboldalon.) Szólottam kapitalistákról, s' a kapitalizmus érdekével szemben védelmeztem a valuta rendezésének szükségességét, és ezzel bizonyítottam, hogy szemben a kapitalizmussal épen a kis exiszteneziák, épen a munkás, épen az évjáradékos az, a ki az ő napi keresményében, ha egyszer az ázsió változik, bizonyos krajczárokat fizet adó alakjában a valuta ingadozása miatt. No már, t. ház, h antitheziseket szembe akarjuk állítani, ha a kapitalizmussal akarunk szembeállítani valami mást, állíthatunk-e 'mást szembe, mint a munkást, az évjáradékost és a kis exiszteneziát ? ítélje meg a t. ház ebből kifolyólag, hogy én szegény emberről szólóttam-e akkor, midőn ezt mondottam, avagy csak a kapitalizmus érdekéről, melyet az előadó úr megérteni sem tudott. (Tetszés bal felől.) Elnök: A miniszterelnök úr kivan szólni. Wekerle Sándor miniszterelnök ós pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk/ Halljuk!) Talán természetesnek méltóztatik találni, hogy én a dolognak személyes részével egyáltalán nem, vagy csak igen keveset fogok foglalkozni, (Helyeslés jobb felől.) annyival is inkább, mert szeretném azt a czélt elérni, a mit Horánszky képviselő úr tegnap tűzött magi elé, de azt hiszem, igen kevéssé ért el: hogy objektív mederbe terelje a vitát. (Tetszés jobb felől.) Kénytelen vagyok mindamellett a képviselő úrnak személyes megjegyzéseire is reflektálni, mert felszólalásai során arról győződtem meg, hogy a javaslat ellen felhozható tárgyi indokok hiányában egész érvelését arra igyekezett fektetni, hogy én milyen következetlenül nyilatkoztam a valutareformról, vagy annak egyes frázisairól, és ebből vonta le azután a következtetéseit, hogy az a javaslat semmit sem ér, tehát nem kell elfogadni, mint idő előttit stb. Édes keveset változtat ugyan az a dolgon, hogy én következetesen, vagy következetlenül járok-e el akkor, midőn nyilatkozatokat teszek, midőn egyes dolgokat indokolok; a fő íz, hogy tényeim, hogy azok az akcziók, melyeket a valuta-reform érdekében teszek, megfelelők-e, vagy sem. (Helyeslés jobb felől.) De én föl merem a keztytít venni a tekintetben is, hogy mindig következetesen nyilatkoztam. (Igaz! Úgy van! jobb felől.) A tisztelt képviselő úr engem azzal vádolt, hogy hol egyik, hol másik körülménynek akarom nyakába varrni a diszázsió keletkezését. Ezzel szemben mondtam én, hogy ez nem áll. Sohasem egy oknak, hanem több oknak tulajdonítottam a diszázsió keletkezését. (Tgaz ! Igaz ! jobb felől.) Sohasem egy okra vezettem vissza, hanem több okra. Reasszummáltam tegnap abban, hogy erre befolyással lehettek az operácziók is, ámbár, azt hiszem, nagyobb volt az előny, mely ebből keletkezett, mint az a hátrány, melyet a diszázsió keletkezésére gyakoroltak, hogy befolyással volt a diszázsióra kivitelünk apadása, befolyással volt a pénz olcsósága, nálunk befolyással volt az értékpapírok visszaözönlése és még közvetve az ezüst olcsóbbá válta is, a mit természetesen a Sherman-bill és az indiai pénzverések is előidéztek. Ezen okokat, a menynyiben fenforogtak, mindig együttesen, hol kisebb, hol nagyobb jelentőséget tulajdonítva az egyiknek, vagy a másiknak, hoztam fel a diszázsió keletkezésének indokaiul. Ez volt álláspontom mindig, így nyilatkoztam nemcsak itt e házban, hanem azon számtalan esetekben, midőn részint belföldi, részint külföldi szakemberekkel érintkeztem e kérdésben. Egyébként, mondom, az teljesen közönbös, hogy én hogyan nyilatkoztam. A kérdés, melyet a t. képviselő úr fölvet, érdemileg az lehet, hogy én kellő körűitekintéssel nem voltam, nem szereztem meg azon biztosítékokat, melyek a diszázsió megelőzésére talán közrehathattak volua. Jelesül azt hányja szememre a t. képviselő úr, — mert azt ő sem állítja, hogy a mi aranybeszerzésünk, speczialiter a magyar arany beszerzés bárminemű befolyással lett volna a diszázsió keletkezése, hanem ; —-
