Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

8M, országos Illés 1894. j lyet, gondolom, a múlt évi költségvetés alkalmával tartott, és a melyben azt mondotta: »Azt merem állítani, hogy minden körülmény befolyási gyakorolhatott a bekövetkezett diszázsióra, de a kormány arany vásárlása erre semmi befolyást nem gyakorolt.« Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: A kormány arany vásárlása! Horánszky Nándor: Majd rátérek. Éu is azt mondottam első beszédemben, hogy az aranyvásárlás azon része, mely e monarchia másik állama részéről millió kibocsátása által kezdeményeztetett, és az a rész, mely a bank stockjának 40 millióval való emelésével van kapcsolatban, gyakorolt befolyást a diszázsió emelkedésére. Ugy-e, ebben egyetértünk ? Igen ám, de ha én egy foutosabb akcziót megindítok, akkor kell, hogy tisztába jöjjek minden oly faktorra], mely ezen akczió megvalósítására befolyást gyakorolhat. Mentheti ugyan magát azzal, hogy a monarchia másik államában való aranybeszerzés, vagy az osztrák-magyar bank aranybeszerzése nem úgy történt, úgy, a mint én óhajtottam, és ez gyakorolt befolyást legalább az ázsió keletkezésére, de azt gondolom, hogy ezzel magát komolyan mégsem mentheti, mert egy körültekintő politika, mely oly akczió megvalósítása érdekében indíttatik, minő a Yalutarendezés, kell, hogy magát minden irányban ne csak tájékozza, hanem igyekezzék is megszerezni azon biztosítékokat, melyek ezen akczió megvalósítására szükségesek. Ezt állítottam a múlt alkalommal, és azt gondolom, ezzel szemben a t. miniszter úr nem volt képes az én állításaimat megezáfolni. De igenis hivatkozott a monarchia másik állama pénzügyminiszterének egy idézetére is, melyet én első felszólalásomban használtam, a melyre vonatkozólag engem bizonyos megtévesztési tendencziával vádolt, legalább indirekté, a menynyiben inszinuálja, hogy én nem őszintén és nem úgy idéztem a monarchia másik állama pénzügyminiszterének szavait, a mint azok mondattak, jelesül pedig abból valamit kihagytam. Igaza van a t. miniszter úrnak abban, hogy egy közbevető mondatot kihagytam. Miben állott az? Abban, hogy a bunk patriotikus tényt követett el akkor, midőn arany beszerzésére vállalkozott. De nyomban, ugyanazon beszédében, a bank által követett patriotikus eljárással mintegy ellentétesen maga az illető pénzügyügyminiszter úr azt mondja: » Alléin wie es bei derartigen etwas hastigen Massregeln zu geschehen pflegt, es ist nicht zu leugnen, dass diese Anschaffung von 40 Millionen einen gewisseu Druck auf den inländischeu Markt, und ein Bedürfniss pach Gold und Devisen ausübte, und ich glaube nicht zu irren* stb. Ez tehát IIIÜUS 16-án, szombatoa. J.87 nekem ad igazat, mert konstatálja, hogy igaz, hogy meghozta a bank azt, a patriotikus áldozatot, hogy igyekezett az aranyat beszerezni ós a tőle telhetőt megtenni. Úgy, de konstatálta azt is, diogy ez a körülmény is oda hatott, hogy az arany beszerzése bizonyos befolyással volt a diszázsió beszerzésére. En tehát, t. ház, nem oly dolgot hagytam ki az idézetből, mely meggyengítette volna állításomat, hanem kihagytam egyszerűen olyant, a melyet idéznem felesleges. Hogy tehát a miniszter úr ezt idézte, azzal csak nekem és nem önmagának adott igazat. De, t. képviselőház, sokkal érdekesebb ennél az, hogy a pénzügyminiszter szemrehányást tesz nekem arra nézve, hogy ón azt mondtam, hogy a t. pénzügyminiszter úr az ázsió keletkezését részint az Amerikában, részint az Indiában kitört eziistválságnak a nyakába akasztotta. A t. pénzügyminiszter kétségbe vonta, hogy ezt mondta volna. Én hivatkoztam arra az interview-ra, a mely a »Neue Freie Presse« s annak nyomán a magyar lapokban is napvilágot látott. Azt mondja, hogy ő ennek ép az ellenkezőjét állította. T, ház ! Ez nem így van. Igenis a t. miniszter úr ezen interview-ban is épúgy, mint egy későbbi beszédében, a diszázsió keletkezésének egyik okát az amerikai és indiai ezüstkrizis nyakába igyekezett akasztani. Mert ugyanazon nyilatkozatában, melyet azon kikérdezés alkalmával tett, mely a »Neue Freie Presse«-ben és ennek nyomán a magyar lapokban is megjelent, a diszázsióra nézve azt mondotta, hogy a diszázsió kétségtelenül bizonytalanságot keltett a kereskedelmi és g'azdasági viszonyokban, a mely bizonytalanságot akartuk mi elkerülni a valutarendezés által. És itt szólván arról, hogy a relácziót csak lefelé lehetett fixirozni és nem felfelé, azt mondja: (olvassa.) Á diszázsió tehát egy indokkal több arra, hogy ne tekintsük elhalasztottnak az aranybeszerzést és ne zavartassuk magunkat a komolyan és buzgón megkezdett akczióban. Oly események a világpiaczon, a minők az ezüstveretés beszüntetése Indiában és az ezt megelőző jelenségek, nem függnek a kormánytól. Megnehezítik ugyan, drágábbá tehetik és lassíthatják előremenetelüket, de lényegében azt meg nem akadályozhatják. Tehát világosan a diszázsió keletkezésére vonatkozólag mondotta ezeket a t. miniszterelnök úr, és pedig mint azon válságokra vonatkozókat, melyekben ő a diszázsió keletkezését kereste és találta. De ha a t. miniszterelnök úr ezt kétségbe vonná, mondott ő nekünk egy más alkalommal még mást is, a mi már sokkal világosabban fejezi ki a miniszter úrnak ebbeli véleményét. A t. miniszterelnök úr ugyanig nekünk az 1893-iki költségvetés tárgyalása alkalmával (Halljuk! 24*