Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-354

"854. országos ülés 1894. májas 26-áu, szombaton. 177 múlt politikáját bíráljuk, a melyet azok vezet­tek, kiknek nézeteihez a t. képviselő űr akkor is és most ismét hosszú körforgás után sokkal közelebb áll, mint mi. (Mozgás a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Pulszky Ágost előadó: Lehet beszélni hatalmi viszketegről, lehet a militarizmus túl­tengéséről szólani, ha azon férfiak politikáját bí­ráljuk, kik az 1866-iki háborúba könnyű szívvel mentek bele, s kikkel hosszasan egy párton ült a t. képviselő úr. De ha ma, 1894-ben, mi­kor egész Európában Ausztria-Magyarország az az állam, a mely a legóvatosabb tempóban ha­lad előre a katonai készülődésekben, (Úgy van! Tetszés jobb felöl.) a mely leginkább kíméli a gaz­dasági erőt e kérdésben és a melyről valóban lehet mondani, hogy úgy külügyi, mint belügyi politikájában semminemű hatalmi viszketeg által, semminemű nem óvatos mozzanatra magát ra­gadtatni nem hagyj mely minden tekintet ben csupán saját kouszolidácziójának és felada­tainak él és ezen túl nem terjeszkedik, — ha ma azzal szemben, a mit Európa többi államainál látunk, militarizmus túltengéséről és hatalmi viszketegről beszél valaki, akkor csak azt mond­hatjuk reá, hogy átaludta azokat az esztendő­ket, átaludta azt a korszakot, és egy régmúlt korszak előítéleteivel, és a mi az előítéleteknél is rosszabb, egy régmúlt korszak üres jelszavai­val ül itt, hogy az új idők munkáját, az új idők haladását azokkal iparkodjék diszkreditálni. Horánszky Nándor: Tis2ta valutabe­széd ! (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Pulszky Ágost előadó: Engedelmet kérek, rá fogok térni a valutává is. De midőn azon támadások okaira és jelszavaira mutatok rá, ne tessék azt úgy tekinteni, hogy a kérdéssel nem foglalkozom, mert a mit e kérdésbe bevontak az urak, az az alap, melyet e kérdésnél, a dis­kusszió szolgáltatott, az, a mire az előadónak szükségképen reflektálnia kell. (Úgy van!jobbról.) Horánszky Nándor: Ebből egy mozza­nat sem volt bevonva! (Mozgás. Halljuk!Halljuk!) Pulszky Ágost előadó: Én szó szerint ezitálom a t. képviselő úr beszédét. A t. kép­viselő úr nemcsak a múltra vonatkozólag, arra vonatkozólag igen helytelenül vonatkoztatva azt a mai pillanatra, hogy a kényszerfoíyamot ille­tőleg a jelenlegi függő adósság az 1866 iki hábo­rúból származik, a mi egyátalán közönyös annak mai természetére vonatkozólag, hanem még a mai íäzituáczióra is kimondta, hogy nagyrészt onnan eredt a diszázsió; kimondta, hogy a va­luta-kérdés rendezésének nehézsége az, hogy a hadi kincs gyűjtésének gyanúja lebeg ott ezen operáczió felett. Horánszky Nándor: Én mondottam? KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XIX. KÖTET. Pulszky Ágost előadó: Beöthy Ákos képviseli! úr mondotta. r Beöthy Ákos : Én mondottam ! (Zaj. Hall­juk! Halljuk! Elnök csenget.) Pulszky Ágost előadó: E felett méltóz tassanak a képviselő urak egymással tisztába jönni bár jobb lett volna talán, ha felszólalá­saik előtt végezték volna el egymással ezt a barátságos eszmecserét; (Derültség és tetssés jobb felől.) mert tagadhatatlan, hogy a mi erősségünk, álláspontunknak alaposságán kivfíl, épen abban rejlik, hogy ezen törvényjavaslat ellenzői meg­annyian közös czélra törekedve, a legkülönbö­zőbb és egymással ellentmondó szempontokból iparkodtak érveinket megdönteni. (Igaz! Úgy van! a johboldalm.) Mindenekelőtt foglalkozni akarok, t. ház, azzal a kérdéssel, hogy ezen törvényjavaslat minő kapcsolatban van magának a valuta ren­dezésének kérdésével ? Miként említettem, Horánszky Nándor igen t. képviselő úr azt kérdezte tőlem:» Van-e va­lami befolyása ezen törvényjavaslatnak a valuta­szabályozásra magára, melyet én — t. i. Ho­ránszky képviselő úr — a készfizetések fölvéte­lében kontemplálok?* Hát, t. képviselő úr, a valuta-operáezió végleges czélja gyanánt, azt hiszem, mindenki a készfizetések felvételét kon­templálja. És ha azt kérdezzük: van-e ezen törvényjavaslatnak valami köze a készfizetések felvételéhez, igen csodálkozom, hogy a képviselő úr a kérdést egyáltalában felvetette. Mert ha a készfizetések felvételének van valami előkészítő mozzanata, úgy az más nem lehet, mint szük­ségképen a kényszer-árfolyam megszüntetése, a beválthatatlan államjegyek kényszererejének meg­szüntetése. És hogyan legyen máskép rendez­hető, mint ha ezen függő adósság bevonatik, mint ha ily kényszer-árfolyammal bíró állam­jegyek a forgalomból teljesen kivonatnak, azt én valósággal nem tudom megérteni. Ennek pedig útját egyenesen ezen törvényjavaslat egyengeti. Igaz, hogy erre a t. képviselő úr azt mondja, — és ebben találkozik Ugron Crábor t. képviselő úr kifogásaival., — hogy a törvényjavas­lat ezt még sem eszközli, a mennyiben az államjegyek helyett nem aranyat hoz forgalomba, hanem ezüstöt, még pedig oly ezüstöt, a mely szerinte rosszabb pénz az eddig forgalomba volt ezüstpénznél. É-* ezt aztán Beöthy Ákos t. képviselő úr is harmadik eskü­társ gyanánt is erősíti. De annak daczára, hogy itt az eskütársnak, a konjurátoroknak ily egyöntetű állítását látjuk, engedjen meg a t. ház, hogy ebben én némileg mégis kételkedjem. Mert először is nem állítunk az államjegyek helyébe merőben csak fedezetlen ezüstöt, vágy­ás

Next

/
Thumbnails
Contents