Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

168 353. országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. nagyobb szigorúsággal jártak el, s a realitás követelményeit a legnagyobb mértékben szem előtt tartották, a ui ennyi ben a papírok lombardirozásánál a lehető legnagyobb szigorral és óvatossággal jártak el, úgy, hogy bátran merem mondani azt, hogy oly óvatossággal jártak cl, miszerint oly válságtól nem tartok, és nem kell tartanom, hogy a budapesti pénzintézetek fizetésképessége tekintetében az általuk előlegek fedezetéül elfogadott értékek ne nyrijtanának minden irányban biztosítékot. Különösen szükségesnek tartottam ezt megjegyezni azért, mert az utóbbi időben hangok emelkedtek a budapesti piacz egészségtelensége ellen, és ha ezen hangok, a melyek talán nem mindig jóindulatból keletkeztek, itt visszhangra találtak, .... Horánszky Nándor: Hol ? itt? Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: • •. és itt spekuláczióra utalnak, akkor e helyről kötelességem kijelenteni azt, hogy teljesen alaptalanoknak és jogosadat lanoknak tartom azon vádakat, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) melyek a magyar közgazdasági viszonyok szoliditása és szilárdsága ellen irányúinak, mert azok biztos alapon fejlődtek, és a legnehezebb viszonyok és minden körülmények között fenn fognak állani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végűi t. ház, midőn a diszázsió okairól szólok, még csak egyet említek, ezt is csak azért teszem, hogy Horánszky képviselő űr állításainak tarthatatlanságát bizonyítsam be. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr tegnap azt állította, hogy én az indiai ezüstverés beszüntetését és a Sherman-billt is mint oly okot hoztam fel, a mely a diszázsiót előidézte, szóval, mikor jött a Sherman bili és az indiai ezüstverés beszüntetésének ügye, akkor meg ahhoz folyamodtam, hogy ime, ez az oka a diszázsiónak. Engedelmet kérek, ennek ép az ellenkezője történt. A tisztelt képviselő úr homlokegyenest ellenkezőt tulajdonít nekem, mint a mit mondtam. Ha szíves lesz a t. képviselő úr figyelmére méltatni azon nyilatkozataimat, melyek a Neue Freie Presse 1893. Julius 4 iki számában jelentek meg, — nem fárasztom a t. házat ázzak hogy felolvassam, — akkor ép azt fogja látni, hogy mikor az a kérdés intéztetett hozzám, vájjon ez az említett intézkedés nem lesz-e nagy visszahatással az egész valuta rendezésre, én azt az álláspontot foglaltam el, hogy nem. Minket ez nem fog hátrányosan érintem, mert igaz ugyan, hogy ez befolyással bír az ezüst értékének csökkenésére, de hisz mi nem ezüstön, hanem külön értékkel bíró papírpénzünkön vásároljuk az aranyat, ez tehát mi reánk nem fog befolyással bírni. Másodszor pedig odanyilatkoztam, hogy mi egész valuta-rendezésünket nem eshetőlegességekre, nem nemzetközi kon-,, ínnkturákra alapítottuk, hanem saját erőnkre és így az ezüstérték csökkenésére befolyással bíró jelenségek, minők az indiai ezüstveretés kérdése, vagy a Sherman-bill, nálunk azon befolyással igen is bírhatnak, hogy megnehezítik eljárásunkat, késleltetik a gyors tempót, melyben kénytelenek vagyunk eljárni, de a valuta-rendezést meg nem akaszthatják. Hogy ezek az ázsióra befolyással bírtak volna, ámbár közvetve szintén bírtak némi befolyással, arról ott legalább meg sem emlékeztem, A t. képviselő úr tehát ismét homlokegyenest ellenkező dolgot itnputál nekem, mint a hogy én nyilatkoztam. (Helyeslés jobb felől.) Ugron Gábor t. képviselő úr úgy tünteti fel a dolgot, mintha mi ezen diszázsió ellenében összetett kezekkel ültünk s egyáltalán semmit sem tettünk volna, és Beöthy Ákos t. képviselő úr ma azt hányja szememre, hogy lehetett volna segíteni a dolgon úgy, hogy mi aranyat adjunk kölcsön. Nos, t. ház, a mennyiben aranykölcsönökkel a forgalomnak aranyhiányán segíteni lehet, az megtörtént, mert hiszen nem utalok másra, mint azon jelentékeny összegekre, melyek a pénztári aranykészletekből gyümölcsözőleg vannak elhelyezve, jeléül, hogy ez az állam részéről a lehető legteljesebb mértékben megtörtént. Megtörtént másodszor még az is, hogy midőn már biztosítva voltak az aranykészletek, ezeket nem vontuk be, hanem épen azért, hogy az arany bevonása és biztosítása, melyek együttesen talán némi aranykontrakczíóra vezethetnek, visszahatással ne legyen az ázsióra, mindig igyekeztünk az aranyat künhagyni, és azt csak akkor bevonni, midőn ez a piacz minden hátránya nélkül történhetett. De harmadszor még maga a bank is intózményszeruen behozta az aranynak kölcsönadását, úgy, hogy a mit a diszázsió tekintetében mint biztosat — habár ezek csak igen kis jelentőségű tényezők — meg lehetett tenni, az igenis megtörtént. A tisztelt képviselő úr — és ebben aztán követik őt Beöthy Ákos és Ugron Gábor t. képviselő urak is — azt a főhibát hozza fel a valutarendezés ellen, hogy nem az egész terv állíttatott fel egyszerre, hogy ma két esztendő múlva sem látunk többet, mint láttunk két esztendővel ezelőtt, mikor az első törvényeket behoztuk, hogy a reláczió előleges megállapítása hiba volt és hogy a konverzió előleges keresztülvitele szintén egyike volt a legnagyobb tévedéseknek.