Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

166 358. országos ülés 1894. június 15-én, pénteken. volt. Mert hiszen egyszer voltam már bátor kimutatni, hogy az aranyvaluta behozatala előtt olyan hosszú idővel szereztem be 45 millió ara nyat, a mely beszerzés a kiindulást képezte, hogy annak a később keletkezett diszázsióra semminemű visszahatása nem lehetett. Azóta, t. ház, csak a külföldön elhelyezett értékpapírok értékesítése útján szereztük be többi aranykészletünket, úgy, hogy merem mondani, hogy az operácziónak magyar része úgy volt keresztűívive, hogy legalább emberi számítás szerint nem lehet abból azt következtetni, hogy az befolyt a díszázsió előidézésére. Ezt egyébként Horánszky képviselő úr sem állította, hanem ezélzott a bank által beszerzett 40 millióra. Nem akarom tagadni, hogy ez befolyással lehetett a diszázsió keletkezésére, de tulajdonképen nem idézte elő. Midőn a valutatörvények el voltak fogadva, kivált akkor, midőn egy jelentékeny rész — nem nálunk, hanem Ausztriában — a törvények elfogadása után sem akart az aranyvalutáról tudni, akkor azon nehéz feladat előtt állottunk, hogy egész erőnkből engagement-t vállaljunk az akczióra nézve, s hogy ez által biztosítsuk annak keresztülvitelét. Ekkor nagy erkölcsi hordereje volt annak, hogy mily tényezőket lehet megszerezni a valutarendezés műveletének, s ekkor szerintem azon pénzköröknek és az ns?trák-magyar banknak igen hazafias cselekedete volt az, hogy belement 40 milló arany vásárlásába, mert az erkölcsi nyereség, mely ebből a valutarendezésre hárult, sokkal nagyobb előny volt, mint a mekkora hátrányt képezhetett a diszázsiónak ez által való némi elősegítése. Egyébként a képviselő úr az osztrák pénzügyminiszter urat akarta e tekintetben kijátszani eílenem. Horánszky Nándor: Csak idéztem. Gfon dolom, elég komoly ember arra, hogy idézhessem. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nincs is ellene kifogásom, csak úgy méltóztassék idézni, a hogy ő mondta; de ha elhagyja, a mit most mondottam, akkor ne méltóztassék idézni. Az osztrák pénzügyminiszter abban a beszédben, még pedig közbevetőleg abban a passzusban, a mit a képviselő úr is felolvasott, mást is mond. (Olvassa.) »Es ist ganz klar — und ich will damit Niemandem einen Vonvurf machen — dass der gewaltige Sehritt, der infolge des Gesetzes vom August 1892 gemacht wurde, seine Rückwirkung hatte«. Eddig olvasta a képviselő úr. Most kihagyta ezt: »und es war ein patriotisches Beginnen der Bank und der wiener Gesehäftswelt, die Publication der Valutagesetze mit der im ersten Moment unzweifelhaft bedeutenden Ansehaffung von 40 Millionen Gulden in Gold zu inauguriren. Die Stimmung, die dadurch gemacht wurde, war ausgezeichnet und hat das érste Stádium der ganzen Massregel im Jn- und Auslande unzweifelhaft gehoben und hat mit Vertrauen erfüllt. Alléin, wie es bei derartigen hastigen Massregeln zu geschehen pflegt, ist nicht zu leugnen, dass dieser Kauf von 40 Millionen durch die Bankén einen gewissen Drtick auf die Bedürfnisse des inländischen Marktes nach Gold und Devisen austtbte, dem durch diese Anschaffung eine grosse Quantität derartiger Werfchohjecte raseh und ausserhalb des internationalen Verkehres entzogen wurde, und ich glaube nicht zu irren — man kann sich in solchen Dingen immer täuschen,...« — most ezt megint olvasta a képviselő úr...: »dass eiu Grund der spätern AgioBewegung die Lücke ist, die durch die Entnahme dieser Summe geschaffen wurde«. (Élénk derültség a jobboldalon.) Ez épen olyan, mint Beöthy Ákos t. képviselő úr czitatuma. Ott, a hol elismeri eljárásom helyességét, noha voltak is hátrányai, úgy tünteti fel a dolgot, mintha dezavuálnák egész eljárásomat. De fogadjuk el azt a tételt, hogy az operacziók némi befolyással voltak a diszázsió keletkezésére. Horánszky Nándor: Tagadta! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Sohasem tagadtam. Horánszky Nándor: Tavaly is tagadta; majd idézem! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: De mindezek egymagukban nem lettek volna okai a diszázsió keletkezésének, ha nem lettek volna kapcsolatban kivitelünk igen jelentékeny csökkenésével és azzal, hogy akkor kamatozási viszonyaink között a pénz csakugyan olcsóbb volt nálunk, mint egyes külállamokban, jelesül a német válság miatt Németországban. És ez befolyással bírt arra, hogy a mi értékpapírjaink visszaözönöljenek. Én mindig több tényezőnek tulajdonítottam a diszázsió keletkezését, a mint azt hiszem, nem is fog soha józan politikus és financier akadni, a ki ily jelentékeny hullámzásokat tisztán egy körülményre akar bazirozni. (Igaz! Úgy van! a baloldalon.) * A mi ezt a visszaözönlést illeti, a t. képviselő úr nem tagadja ugyan, hogy visszaözönlöttek ezek a papírok; ezt is természetesen az én hibámnak tulajdonítja, hogy a konverziót keresztül vittem, és egypár diskrét kérdést intéz hozzám : özönlenek-e vissza ma is e papírok ? Vájjon a tőkegyűjtésnek, vagy a spekttlácziónak következménye-e ez? Vájjon Ausztriában, vagy itt nyernek-e azok a papírok elhelyezést? Akkor, mikor erről a kérdésről szólottam, •