Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-353

14fi 353. országos üle's 1894. jnnius 15-én, pénteken. forgalomba bocsátani? Hiszen, ha komolyan akarjuk az arany valutát, akkor aranyat kell a közönség rendelkezésére bocsátanunk. Ha az arany ma ki nem bocsátható, azért hogy az a diszázsió következtében azonnal külföldi kezekbe ne kerüljön, mi kényszerít bennünket arra, hogy az államjegyeket most vonjuk be és ne várjuk be azon időszakot, melyben veszély nélkül aranynyal válthatjuk be? Hiszen beváltani most az aranyat, ezüst és bankjegygyel. és később az aranyat újból forgalomba hozni, ez két műveletet képez. És az a megkötöttség, a melylyel az arany a bank pinczéjébe kerííl, semmivel sem mozdítja elő azt, hogy az arany mielőbb a közönség kezébe kerüljön. Beváltani az aranyat ezüsttel és bankjegygyel és az aranyat a bank pinczéjében el helyezni: megkerülése azon kérdésnek, hogy a bank mikép szabaduljon meg a maga ezüstkeszletétől, a helyett, hogy azt a természetes utat választanok, hogy a bank, mely a reláczió által már jelentékeny összeget nyert az ő aranykész léteinél, és oly olcsón j'utott azon 39 millió aranyhoz, a melyet a reláczió-ponton vagy azon alul bevásárolt, hozza meg az áldozatot, hogy ezüstkészletének azon részletétől, mely rudakban fekszik, a rendes piaczon szabaduljon meg és úgy készüljön arra, hogy az aranyvaluta behozható és a készfizetés felvehető legyen. Hiszen, ha oly modalitások mellett az arany elhelyeztetik a bank pinezéjében és az arany onnan kölcsön vétetik, ez mindenkiben azt a gondolatot kelti fel, hogy ez nem egyéb, mint egyszerűen a banknak szolgálatot tenni, őt az ezüsttől megszabadítani. Elismerem, hogy az eztistforintosok, melyeket az állam veretett és forgalomban tartott, hogyha azok a bank birtokában vannak, az állam által beváltandók és kuranH ezüstpénzekűl felhasználandók. De hogy ez tehető legyen, tudnunk kellene, hogy mennyi lesz az az ezüst kurans pénz, mely forgalomba hozatik. De ezüsttel beváltani az államjegyeket a nélkül, hogy a kurans ezüst mennyisége megbatároztatnék, hogy az ezüst forgalomban tartott mennyisége iránt a külföld és a kereskedelmi világ tájékozást szerezne, ez nem fogja a valutarendezés sikerét biztosítani, sőt azt hiszem, annak nagy hátrányára fog válni. De hátrányára fog válni azért is, a mit tegnap csak röviden említett Lánczy Leó t. képviselőtársam, mert az ezüstnek a bank pinczéjéből való kivétele alig változtat valamit a mostani valutaviszonyokon, ha nem ront, de nem is javít. Nem változtat a következő okból. Ha bárki megnézi az osztrák-magyar bank heti kimutatását, látni fogja, hogy ezelőtt három héttel 178 ezer, ezelőtt két héttel 144 ezer, a legutolsó héten 370 ezer egy néhány forinttal szaporodott a bank nemes érczalapja. Milyen nemes érczczel? Nem aranynyal, hanem ezüsttel. Mikép szaporodott? A forgalomban levő ezüstöt a közönség kényelmetlennek tartotta, nem akarja, mint pénzt használni, és e miatt nem tud az ezüstpénz forgalomban maradni, hanem vándorol mindig a bank pénztárai felé és annak pinczéjében talál elhelyezést. Ez az áramlat nem új, 1877 óta évről-évre rohamosan szaporodott a bank érczalapja ezüsttel, leginkább a forgalomban lévő kurans pénzből. Hogy mily menynyiségben rakodott le az ezüstpénz a bank pénztáraiban, azt jellemzően megvilágítja az a kimutatás is, melyet tegnap kiosztottak, midőn a 25 krajczárosoknak 15 milliónyi összegéből 10 millión felüli összeg, tehát több mint két harmada a bank pénztárába talált elhelyezést, Épúgy, mint a folyam vize, mely rohamosságában veszítve tér a völgybe s a kavicsokat oldalt lerakva halad tovább, a kereskedelmi élet is a fizetési eszközül alkalmatlannak ítélt fémet, az ezüstöt, nem tartja meg a maga áramlatában, hanem a hol pihenő pont mutatkozik, lerakja, a mint lerakja a viz a kavicsot. (Helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Mi lesz a következése ennek az intézkedésnek, t. ház? Az, hogy a banktól az ezüst kölcsön kivétetik, az arany a bank pinczéiben elhelyeztetik; az ezü-t itt forgalomba hozatik, de mivel kényelmetlen a közönségre, a közönség azt fizetési eszközül használni nem akarja, sőt a mennyire lehet, kerüli. Láttuk, hogy a vasúti pénztárak is visszautasították, úgy, hogy kormányrendelettel kellett az ezüstpénz elfogadását biztosítani. Az lesz ennek következése, hogy az idő folyamán az ezüst a bankba mind visszatér, és a helyett, hogy mint ma vagyunk, állaurjegyek vannak forgalomban, de a fedezet megvan az államkincstárban, eljutunk azon helyzethez, hogy az osztrák-magyar bank a hozzá vissza folyt ezüstre kénytelen lesz bankjegyeket kibocsátani és újból papírpénz lesz forgalomban a nagyközönség kezében, csakhogy államjegyek helyett bankjegyek, egy és öt forintosok helyett 10 és 100 forintosok. És ha a közönség ily kis értékű fizetési eszközt, mint az ezüst korona és az ezüst forintos, nem akar kezében megtartani, hanem azt visszajuttatja és cserébe nagy összegű bankjegyeket kap, ennek az lesz a következése, hogy az apró fizetéseknél nehézségek fognak előállani és a kényelmetlenség érzete fog elterjedni. És hiszik-e, hogy ez helyeselhető és ajánlatos? Egészen más ennek a képe, ha az ezüst az aranynyal egyszerre jön forgalomba, ha a kurans ezüst az arany forgalomba hozásával együtt jön a közönség kezébe, mert akkor a közönség a kisebb súlyú, de nagy