Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-352

| 32 Sőä. országos ülés 1894. junius 14-éu, csütörtökön. dorlás zöme esik, csak kétszer volt nagyobb Berlinben, mint Bécsben, míg a koronajáradékoknál ennek épen ellenkezője áll. Minthogy pedig a papírok, mint a fecskék tavaszszal, rendszerint a jobb kurzusok felé vándorolnak, világos, hogy hozzánk alkalmasint a koronajáradékok vonultak vissza. De akkor azután ez nem ment^ ség, hanem inkább vád, mert a konverzió kapcsolatosan a valutarendezés kérdésével oly minimális kombináczióval létesíttetett, a mely minimális kombináczió egyfelől "rontotta magának a vaíutarendezésnek kérdését, másfelől tért nyitott egy egészségtelen spekulácziónak, tehát mindkét irányban azt mutatja, hogy itt nem tervszerű eljárás, nem átgondolt és minden irányban megfontolt eljárás követtetett, sőt a kalamitáeokat ő maga is elősegítette. Nem tudom továbbá helyreállítani az összhangot a t. pénzügyminiszter úr azon szakadatlan örömei között, melyeknek ő koronként itt kifejezést adott, és egy alkalommal különösen, midőn reflektált arra, hogy hitelképességünknek nagy morális tényezője fekszik abban, hogy a konverzionália kölcsön 97 árfolyammal helyeztetett el. Már most, ha ezzel szemben azt látjuk, hogy a külföld ezen papíroktól szabadulni akar és különféle csatornákon küldi azt haza, és azután azt látom, hogy ezen nagy morális tényezővel rendelkező nagy államnak törvényileg megállapított reláeziója csakhamar diszázsióba jutott, akkor ám méltóztassanak önök az összhangot ezen különböző jelenségek között helyreállítani. En azt gondolom, hogy ezen felhozott dolgok egyike a másiknak ellentmond, azt gondolom továbbá, hogy mi nem vezető államok vagyunk, hanem inkább tolatunk, nem tényezők vagyunk, hanem objektumok, (Igaz! Úgy van! a hal- és szélső baloldalon.) kiket a külföld dirimáió piaczi konjunktúrái ide-oda dobnak a szerint, a mint az ő gazdasági, hiteli és forgalmi spekulatív viszonyaik ezt magukkal hozzák. (Igaz! Úgy van! a hal- és szélsőbal felöl.) Egy további kérdésem a t. minisszter úrhoz az is, hogy mikor jelezte ő akár előterjesztéseiben, akár itt e házban, hogy a diszázsióra el volt készülve; mert egy alkalommal ezt a kijelentést tette? (Halljuk! Halljuk! bal felől.) Lehet, hogy tévedek, én igyekszem minden értékkel biró mozzanatot, mely ezen házban előfordul, figyelemmel kísérni, nem is öregedtem el annyira, hogy memóriám cserben hagyott volna, de én efféle kijelentésre nem emlékszem. Nem is lehetett volna ily kijelentést tennie, hiba is lett volna, ez világos dolog. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter : Benne van a memorandumban ! Horánszky Nándor: . . . Majd arra is rátérek, gondolom, a miniszteri emlékiratra méltóztatik hivatkozni, de ismétlem, hogy ily kijelentés nem történt, és szerintem, az indokolt sem lett volna. Mivel azonban a t. miniszter iir egy alkalommal mondotta, hogy a diszázsióra elő volt készülve, gondolom, ezt felhoznom azért voltmegengedhető hanem is szükséges, hogy úgy ne magyarázza a közvélemény Magyarországon ezen operáczió átgondoltságát és megfontoltságát, hogy a t. miniszter úr minden tekintetben biztosan kombinált. Továbbá a miniszter úr egy alkalommal azt ismondta, hogy az ő öt évi eziklusa tette a valuíarendezés keresztülvitelét. Beöthy Ákos: Tavaly mondotta! Horánszky Nándor: A múlt évben igenis mondotta; de megelőzőleg erről sem hallottunk. Beöthy Ákos: N^m bizony! Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Benne van a memorandumban ! Horánszky Nándor: A memorandumban mi van ? A tiszta aranyvaluta megvalósulása, vagyis az, hogy öt év múlva ebben az országban semmi más ezüst pénz sem lesz forgalomban csak korona, vagyis, hogy öt év múlva teljesen végre lesz hajtva a tiszta aranyvaluta, mely esetben azután túlteszünk még Németországon is. De, gondolom, ugyanabban a memorandumban három évre volt téve a kész fizetések felvétele. Ez felel meg a valóságnak. Azonban ezen három évből már csak egy év hiányzik és kétlem, hogy egy év alatt a kész fizetések be fognának következni. Én azonban ezért nem akarok szemrehányást tenni, a világ minden kincséért sem, csak egyetlen egytől akarok óvni: attól, hogy a közvélemény a miniszter úrnak ily időleges kijelentéseiben ne lássa elmosódva azon eredményeket, a melyeket annak idejében oly rózsás színben festett, hanem lássa, hogy bizonyos prolongáczióról van szó, a mely meglehetősen lesrófolja azon duzzadó reményeket és felfogásokat, melyek a valutarendezés műveletével össze voltak kötve. Csakis ettől akarok óvni, s ezért hoztam föl az elmondottakat. (Helyeslés a baloldalon.) De visszatérek magára a kérdésre, (Halljuk ! Halljuk!) jelesen arra, hogy valóban a papírok visszavándorlása okozta-e tehát a díszázsiót ? Befolyással lehetett rá igenis, de hogy ez okozta volna, ezt én kénytelen vagyok kétségbe vonni, és pedig több oknál fogva. Először is kétségbe kell vonnom azért, (Halljuk! Halljuk!) mert a kormány a törvényjavaslat előterjesztése alkalmával a monarchia gazdasági mérlegét jelentékenyen aktívnak mondotta és azt 160 millióra tette.