Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.
Ülésnapok - 1892-352
124 352, országos ülés 1894. június lá-én, csütörtökön. valamely valuta rendezés,- különösen a művelet tartama alatt, irritáczióktól ment lett volna, sőt egy sem folyt le elkövetett hibák nélkül, és mindenesetre jobb, ha azokat felismerjük és reparáljuk most, mint ha akkor kell azokkd foglalkoznunk, midőn a helyreigazítás sokkal nehezebb, és e tekintetben csak azon rövid megjegyzésre szorítkozom, hogy a későbbi aranybeszerzéseknél óvakodnunk kell a pénzeszközök inflaeziójától, és azért ha már megalkottuk a bankszabályzat 87. czikkének azon módosítását, hogy a bank bankjegyek ellenében aranyat beszerezhet, gondoskodni kellene arról is, hogy azon arányban, a melyben azt teszi, államjegyek legyenek bevonandók, mert jól tudjuk, hogy azon bankjegymennyiség, a mely a bank által beszerzett 400 millió .irányért kiadatott, nem csekély mérvben járult hozzá az ázsió létesítéséhez. A mi magát az előttünk fekvő javaslatot illeti, azt elfogadom azért, mert annak nemcsak technikai, hanem érdemi és főleg nagy erkölcsi jelentőséget tulajdonítok. Igaz ugyan, hogy a bevonás alá kerülő állampapirpénz egyelőre nem készfizetés mellett váltatik be, hanem egyelőre egyik hitelpénz helyébe részint egy másik beválthatatlan hitelpénz, részint pedig egy csekélyebb belértékkel biró pénz fog lépni, mégis nagy a különbség ezen két pénznem között, a mennyiben a bevonás alá kerülő állampapirpénz semminemű fedezettel nem bir, és tisztán az állam hiteléből nyeri forgalmi értékét; ellenben az annak helyébe lépő fizetési eszközök még a készfizetések felvételéig is 4 /5 részben aranynyal lesznek teljesen fedezve, x /5 részben pedig oly pénzzel helyettesítetnek, a melynek beiértéke 45°/o-kal fedezi névleges értékét. Azok, a kik gáncsoskodnak az ellen, hogy a bevonandó állampapirpénz egy része helyébe 80 millió egykoronás fog lépni, vagyis oly pénz, a melynek belső érezértéke ma nem nagyobb i H l /2 krajczárnál, feledik azt, hogy ezen pénz nemcsak minden állami és közpénztárnál korlátlan mennyiségben és teljes névértékben elfogadandó, hanem hogy az egykoronások az 1892: XVII. tcz. 19. §-a értelmében akár arany, akár ezüst értékpénz ellenében a váltópénztáraknál beváltandók lesznek. De fontos ezen törvényjavaslat azért is, mert módot és alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy biztos tájékozást szerezzünk az iránt, vájjon meg tud-e barátkozni a forgalom nagyobb, és mily mennyiségű ezüst váltó és értékpénzzel Csakis ez úton fogjuk megállapíthatni, hogy a 200 millió maximális mennyiségben kiverhető egykoronásokból, melyekből eddig csak 30 mii liót 1 ji. és 2 frtosok beváltására kivertünk, és 80 milliót az állampapirpénz egy részének beváltására fordítunk, mennyit fogunk még kiverhetni. Csak így fogjuk a banknál és a forgalomban levő ezüst egyforintosok sorsát végkép eldönteni. De legfontosabbnak tartom én azon erkölcsi jelentőséget, mely a javaslat immanens részét képezi. Ugyanis meg fogja irántunk erősíteni azon bizodalmat, melyet ellenfeleink azon híreszteléssel folytonosan megrendíteni iparkodnak, hogy t. i. az egész valuía-akczió megfeneklett, és hogy az sajátképen' komolyi czélba sem vétetett. Ezen javaslat mindezen inszinuáezióknak hangos czáfolatát fogja képezni, igazolni fogja, hogy a valutaczélokra beszerzett aranyat tényleg rendeltetésének megfelően kívánjuk felhasználni, és habár egyelőre nem is fordítjuk azt a bevonandó állampapirpénz beváltására mégis azon helyre teszszük le, a mely minden országban hivatva van arra, hogy az érezértékpénznek nagy medenczéjét és a hitelviszonyok' nagy regulátorátképezze. Lehetetlen azon erkölcsi benyomás elől elzárkózni, melyet azon körülmény fog gyakorolni, hogy a bank kimutatásaiban világosan ki lesz mutatva, hogy mily mérvben van a papirforgalom aranyban és ezüstben fedezve. Eddig a kibocsátott bankjegyek, ha a tartalékalapban levő devise-eket is ide számítjuk, összesen 67°/o-kal vannak érezczel fedezve, és ebből a tiszta aranyérczfedezetre 29°/o esik ezentúl azon feltevés mellett, hogy a bank a nála elhelyezendő 160 millió aranyért felevészben ezüsttel, felerészben bankjegyekkel fog fizetni, az érezfedezet 77' 6 /n>°/ora fog emelkedni, és maga az aranyfedezet 40-s /io°/o-ot fog kitenni, vagyis már magában véve el fogja érni az alapszabályszerűen szükségelt fedezetet. Lehetetlen, hogy ezen tény a külföldön kellő hatást ne gyakorolna, már pedig kétségtelen, hogy az egész valutaakeziónak egyik éltető elemét a bizalom képezi. Az egész javaslatnak, t. ház, egyik sarkpontját a bankkal kötendő egyezmény képezi, és azért engedje meg a t. ház, hogy e helyütt a bankkérdést, mely amúgy is huzamosabb idő ót < a közvéleményt foglalkoztatja röviden, érintsem. Mielőtt azonban ezt tenném, íegyen nekem s*,zabad a t. ház szíves figyelmét (-gy némely hézagra irányítanom, a mely nézetem szerint jogi szempontból a bankkal kötendő egyezményben észlelhető. Ezen egyezmény módozotai a javaslat; V. czikkében vannak részletesen körülírva. Én részemről nem fektetek nagy súlyt arra, hogy az állam és a bank között ott körülírt viszony a fennálló jogi doktrína szerint jogilag miképen konstruálandó, hogy a jogilag ismert szerződési sablonok melyikébe lehetne azt beskatulyázni, hogy vájjon egy depositum irregulare-ról, vagy egy kölcsönös éremki cserél esi, vagy egy korlá-
