Képviselőházi napló, 1892. XIX. kötet • 1894. május 22–julius 4.

Ülésnapok - 1892-351

102 351. országos ülés 1894. jnnhis 12-én, kedden. ellentétek a közelebbi főrendiházi tárgyalás során nem lesznek elenyésztethetők, a két ház közti ellentét az örökös tagok szaporítása útján fog kiegyenlíttetni. Szükségesnek tartottuk akkor, t. ház, ezen felhatalmazásnak kérését két okból. Szükségesnek tartottuk először azért, hogy a házassági jogról szóló törvényjavaslatnak keresztülvitele a főrendiházban a lehetőségig biztosíttassák, hogy e javaslat kompromittálásnak ki ne tétessék. De szükségesnek tartottuk, t. ház, másodszor azért is, mert az előzmények után a közfelfogás az volt, hogy a kormány nem rendelkezik a legfelsőbb bizalomnak azon bizonyítékaival, melyek hatályos működésére szükségesek, és melyek mellett az ország ügyeit sikerrel tovább vezetheti. Hogy először is erről az utóbbi kérdésről, a bizalomról szóljak: (Halljuk! Halljuk!) az ugyanazon állásponton való, ismételt és újabb megbizatásunk által a bizalom kérdését tisztázottnak kell tekintenünk. (Igaz! Űgy van! jobb felöl.) S miután legfelsőbb felhatalmazást mertem annak kijelentésére, (Halijuk! Halljuk!) hogy ő cs. és ap. kir. Febége az egyházpolitikai javaslatok politikai szükségességére nézve kormányával egyetért (Éljenzés jobb felől.) és azoknak mielőbbi törvényerőre emelkedését politikai viszonyaink közt saját részérői is határozottan szükségesnek tartja, (Hosszantartó, elénk éljenzés és »Éljen a király /« kiáltások jobb felöl.) ez a legfelsőbb meg-hatalmazás arra a feltevésre jogosít, hogy akkor, midőn a képviselőház nagy többséggel ismételten állást foglalt ezen javaslat mellett s midőn a képviselőház ezen álláspontját a korona is elősegíti az által, hogy ezen javaslatokat politikai szükségnek tartja, alapos reményünk, feltevésünk van arra, hogy a törvényhozás harmadik faktora is meg fog hajolni, el fogja ismerni azoknak politikai szükségességét, (Helyeslés jobb felöl.) úgy, hogy ez által olyan helyzetbe jutottunk, hogy az örökös tagok szaporításához, mint különben alkotmányos eszközhöz, tovább ne ragaszkodjunk, (Helyeslés jobb felöl.) Sőt, t. ház, ily körülmények között, ily előzmények után épen a közállapotaink nyugalmassága és folytonossága iránti tekintetek tették kötelességünkké, hogy a koronának aggályai elíítt meghajoljunk, és az a hű ragaszkodás, a melylyel elveinkhez változatlanul viseltettünk, tette feladatunkká, hogy azokat cserben ne hagyjuk, hanem hogy a kormányzatra újból vállalkozzunk. (Élénk helyeslés és éljenzés jobb felöl. Halljuk! Halljuk! bal felől.) A kormány programmját illetőleg csak anynyit vagyok bátor kijelenteni, hogy mindenben változatlanul ragaszkodunk ahhoz a programúihoz, a melyet 1892. évi november 21-én ezen t. házban részletesen voltam bátor társaim nevében is előterjeszteni. (Helyeslés jobb felöl) Ezen programmnak egy részét már megvalósítottuk, másik részét, még pedig úgy egyházpolitikai részét, mint az adminisztrációra és a közgazdasági kérdésekre vonatkozó részét változatlanul megvalósítani fogunk törekedni. (Helyeslés jobb fé!öl.) Azért, t. ház. feleslegesnek tartom, hogy az akkor elmondottaknak és azóta itt számtalanszor ismételteknek újabb fejtegetésébe bocsátkozzam; hanem csak azzal zárom be jelenlegi felszólalásomat, hogy kérem mindazokat, a kik velünk egy elvi alapon állanak, támogassanak, és kérem mindazokat, a kik a miénktől különböző elvi alapot képviselnek, hogy objektíve és higgadtan bírálják eljárásunkat. (Hosszantartó, élénk éljenzés jobb felöl.) Justh Gyula: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom ez alkalommal a t. miniszterelnök úr beköszöntő beszédének részletes bírálatába bocsátkozni. Rövid felszólalásomban (Zaj. Halljuk!) szorítkozni kívánok a válság lefolyására vonatkozó néhány észrevételem megtételére és általánosságban csupán jelezni kívánom álláspontomat az új kormánynyal szemben. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőház! A válság befolyása az én szerény vélekedésem szerint nem felelt meg teljesen a parlamentarizmus szigorú követelményeinek. A kormányválságot, a mint legalább a nyilvánosságra hozottakból következtetni lehet, az a körülmény idézte elő, hogy a kormány által legfelsőbb helyen a házassági jogról szóló törvényjavaslat sorsának a főrendiházban leendő biztosítása czéljából kért garancziák közül azt, a mely az örökletes tagok számának a szükséghez mért szaporítását ezélozta, a korona nem volt hajlandó megadni. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk!) Minthogy pedig a kormány nem érezte magát elég erősnek ezen biztosíték nélkül, és mivel e nélkül működésétől sikert nem remélt, beadta lemondását. A magam részéről, t. ház, az örökletes tagok számának szaporítását általában, de különösen a jelen esetben nem helyeselhetném, (Helyeslés a szélső baloldalon.) és az örökletes tagok számának szaporításához csupán csak egy esetben és akkor is csak a végső szükség előtt meghajolva, járulhatnék hozzá. Az esetben, tudniillik, ha a főrendiház korszerű reformját a főrendiház tartósan és makacsul ellenezné. (Helyeslés a szélső baloldalon). Különben, t. ház, most nem az a kérdés, hogy az örökletes tagok számának szaporítását helyeseljük-e, vagy nem helyeseljük. A kérdés most pusztán és kizárólag a körűi forog,