Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-326

326. országos ülés 1894. április 16-án, hétfőn. 3 akkor az atyának, vagy egyáltalán a szülőnek a hibája jóvá lesz téve e végső akarattal. Ezért vagyok bátor módosítványoniat a t. ház figyelmébe ajánlani. Azt mondják, hogy erre nézve már vannak intézkedések a javaslatban, de a 36. §. első és második bekezdésében erről nincsen szó, és a bűntető határozatokban csak az van mondva, hogy a lelkész ez esetben nem büntettetik. (Helyeslés jobb felől.) Már pedig ez nem elégséges, mert egy esetben a tisztán egyházi házasság polgári joghatálylyal nem bír, s azért van szerencsém módosítványomat a t. ház figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a középen.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha nem, a vitát bezárom. Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Teleszky István előadó! Teleszky István előadó: T. ház! A be adott módosítással szemben azt kívánom megjegyezni, hogy a bizottság nevében ezen módosításhoz hozzá nem járulhatok azért, mert a módosítás elvi ellentétben áll a törvényjavaslattal, és annak már elfogadott, a 30. §. 2. bekezdésének azon intézkedésével, a melyben ki van mondva, hogy oly kötés, mely nem polgári tisztviselő előtt történt, a törvény erejénél fogva semmi vonatkozásban házasságnak nem tekinthető. E ssakasz természetesen kiegészíti az előző 29. szakaszt, amely megmondj;!,hogy kik tekintendők polgári tisztviselőknek. A törvényjavaslat elment addig, a meddig a lelkiismereti szempontok méltatásából elmenni kellett és lehetett akkor, a midőn in articulo mortis megengedi, vagyis elrendeli azt, hogy ha megköttetik az egyházi házasság a nélkül, hogy azt a polgári tisztviselő már megkötötte volna, az azt megkötő lelkész ne büntettessék ; de az, hogy az ily módon megkötött házasság állam jogilag érvényes házasság hatályával bírjon, ellenkezik ezen törvényjavaslat elvi álláspontjával, a miért is a beadott módosítás mellőzésével kérném az eredeti szöveg fentartását. (Helyeslés jobb felől.) Elnök : A kérdés az, méltóztatnak-e a 36. szakaszt elfogadni: igen, vagy nem? Minthogy azou ban a szakasz meg sem támadtatott, gondolom, méltóztatnak hozzájárulni* hogy azt elfogadottul jelentsem ki. (Helyeslés.) A mi felett azonban határozni kell, az: méltóztatnak-e a már elfogadott. 36. §. harmadik bekezdéséül gr. Szápáry László képviselő úr javaslatát elfogadni: igen, vagy nem? (Igen.

1 Nem!) Fel fog olvastatni a harmadik bekezdésül ajánlott szöveg. Papp Elek jegyző (ohassa gr. Szápáry László módosítását). Elnök: A kérdés az: méltóztatnak-e ezen szöveget harmadik bekezdésül a 36. szakaszhoz elfogadni : igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik elfogadják, méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A t ház mellőzi a módosítást. Következik a 37. §. Gr. Esterházy Kálmán jegyző (olvassa a 37. és 38. szakaszokat, a melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 39. s~akasst). Papp Elek jegyző: Helfy Ignácz! Helfy Ignácz: T. képviselőház! E szakaszban, a melyben meg van állapítva a házasság megkötésének módja, némely lényeges hézagot észlelek; de előre megjegyzem, hogy a mennyiben az igen t. igazságügy miniszter úr úgy véli, hogy ezen általam említendő hézagok helyesen az utasításban pótolandók. én abba bele fogok nyugodni, a mennyiben tény, hogy némely országban azok, a miket említeni bátor leszek, az utasításokban és aem magában a törvényben vannak felemlítve. De mindenesetre szükségesnek tartom, hogy a dolog maga már most itt szóvá tétessék. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik lényeges dolog az, hogy itt az van mondva, hogy a házasság akként köttetik meg, hogy a házasulandó pár az anyakönyvvezető előtt megjelenik és kijelenti, hogy házasságot akar kötni. Engedelmet kérek, eltekintve attól, hogy túlságosan prózai színezetet adna ez ennek az ünnepélyes aktusnak, mégsem volna czélszerü csak úgy szabadjára hagyni a házasulandóknak, hogy ők jelenjenek meg az anyakönyvvezető előtt, és ott a férfi és a nő jelentsék ki, hogy ők házasságot akarnak kötni, olyan szavakkal, mint a minők nekik tetszenek. Ismerjük a műveltségnek alsóbb fokát; isten tudja, mit mond az a férfi az anyakönyvvezető előtt, s hogy mily módon fejezi ki abbeli akaratát, ég mily módon fejezi ki azt a nő? Valami formulát mégis csak meg kell állapítani, a mint ez meg van állapítva mindenütt az egész világon. Erre nézve példát abból az államból idézik, melyet hazánk után a legjobban ismerek. Idézem Olaszország példáját. Ott megjelenik tanukkal a házasulandó pár, az anyakönyvvezető felolvassa előttük a kódexnek azon három szakaszát, mely a házastársaknak egymás iránti kötelességeire vonatkozik. Ezeknek felolvasása után intézi először a férfiúhoz, azután a hajadonhoz azt a kérdést: óhajt-e ezeii törvény alapján házasságra lépni ezzel és ezzel? Erre az egyik is, a másik is »igen«-nel felel, és ekkor a tisztviselő kijelenti, hogy a törvény nevében a két felet házaspárnak nyilvánítja. Nyomban ezután következik a házassági aktusnak aláírása, a tisztviselő kiszolgáltatja nekik az okiratot, a melylyel ők azonnal 8*