Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

325. országos ülés 1894. április 14-én, szombaton. #9 plén, indítványt tett hamvai hazaszállítása iránt s vele együtt 52 vármegye és város kérte ezt a törvényhozástól, bebizonyítva, hogy Rákóczi nevének nimbusza ma is él a nemzet minden rétegében. A ház akkor, 1873 június 14-én,' 2018. és 2020. sz. a. két határozatot hozott. Az elsőben utasította a miniszterelnököt, terjeszszen elő ez ügyben jelentést, a másodikban utasította a kormányt, intézkedjék a hamvak felkutatása és hazahozatala tárgyában. Igazságot kell szolgáltatnom e helyről is — mint író, megtettem már más helyen — Szlávy akkori miniszterelnök urnak, ki azonnal megkezdette a hamvak holléte iránti kutatásokat. De az akkori konstantinápolyi osztrák - magyar nagykövet, Prokesch-Osten báró, minthogy némely körökre nézve talán kellemetlenné vált volna e kérdés, elodázni akarta az ügyet, s azt felelte, hogy a galatai sírt, a hova Rodostóból vitték a hamvakat, az emigránsok az 50 es években felbontották és üresen találták. E jelentést a miniszterelnök űr bizalmasan közölte velem; talán nem indiszkréczió, ha ezt elismeréssel felemlítem; kérdezte, mit tegyen tovább? Eleinte magam is meghökkentem, mert a dolognak volt némi alapja. Csakugyan felbontottak volt egy Rákóczién ik tartott sírt, de nem a lazaristák templomában, hanem a ferikkői temetőben lévőt, s annak felső sírját üresen találták; de az alatt van egy másik sír, az azután nem volt üres; ebből keletkezett az a mende-monda, melyen az osztrák diplomáczia kapva-kapott, mert így akarta a kérdést elaltatni. Később a kormány változott, s én, tagjává lévén a képviselőháznak, Tisza Kálmán miniszterelnököt megkérdeztem ezen ügyben, hogy a ház határozatát, melyet az 1873-ban hozott, mennyiben és mikor szándékozik végrehajtani ? 0 akkor azt felelte, hogy nincs informálva a dologban, informáltatni fogja magát, de a bäz határozatának érvényét ő sem vonta kétségbe. Utóbb azt válaszolta, hogy előbb az a kérdés, mint az iratokból meggyőződött, vájjon a hamvak megvannak-e? Többer nem szólt, nem is volt szükséges, nekem ez elég volt, tudtam, honnan fuj a szél. Láttam ebből, hogy a diplomácziai úton nehezen boldogulunk, de magánember, hisztorikus, régész, a helyszínen indítva meg a kutatást, tán kedvezőbb eredményt érhet el; ekkor tökéltem el magamat, s nem szólva senkinek semmit, utaztam ismételten Keletre, Konstantinápolyba, (Éljenzés a ssélsö baloldalon) utóbbi utazásom alkalmával, 1889-ben, akadémiai tagtársammal, Fraknói Vilmossal, ki most nagyváradi kanonok s czímzetes püspök. Megkapva az engedélyt a konstantinápolyi pátriái kától, Bonetti kardinálistól, a pápa nagykövetétől, ki személyesen is jelen volt a sírfeíbontásoknál és a KBPVH. NAPLÓ 1892 — 97. XVIII. KÖTET. lazaristák főnöke, ft. Lobry részéről, kit sikerűit megnyernem, hozzáfoghattunk a hamvak felkutatásához. Azonban nekünk előzőleg fogadalmat kellett tennünk, hogy két esztendeig a dolgot, bármi eredménye legyen, bizonyos okoknál fogva titokban tartjuk. Meg is állottuk ezt a titkot, és csak harmadfél év múlva, a történeti társulat 25 éves jubileumán számoltam be az eredményről egy tanulmányban, a mely azóta már harmadik kiadásban tétetett közzé. En tehát itt nem szólok ezekről, de jótállok minden betűért. A sírieletről jegyzőkönyv vétetett fel franczia nyelven, melyet a jelenvoltak aláírtak, ezt három példányban kiállítottuk; az egyiket visszatettük az új czédrusfa-ládába, melybe a fejedelem hamvait saját kezeimmel illesztettem a legnagyobb kegyelettel; a második példányt a lazaristák levéltára őrzi; a harmadik példányt neküiik adták, s én közzétettem. Harmadfél évig hallgattunk, de mindnyájan, a franczia papok s mi, a két magyar akaríémiku-s, tanúbizonyságai vagyunk annak, hogy a keresett szent hamvak megvannak. Nem hiányzik semmi. Emlékeket is hoztam a koporsóból, gróf Teleki Géza t. képviselőtársam és mások is látták ezen emlékeket, sőt nagy hazánkfia, Kossuth Lajos szívére, saját kívánsága szerint, Rákóczi szemfödelének egy darabját arany rozettel tették, mely a fejedelem fejét takarta s melylyel századunk legnagyobb magyarjának kedveskedni hódoló tisztelettel kötelességemnek tartottam. (Élénk éljenzés a ssélsö haloldalon.) Ereklyéim vannak, melyeket átadandó leszek annak idején annak a helynek, a hol Rákóczi hamvai őriztetni fognak. Nem vonom kétségbe, sőt biztosan tudom, hogy a jelenlegi képviselőház s a jelenlegi kormányelnök nem kevésbbé hazafias érzülettel és kegyelettel lelkesedik Rákóczi emléke iránt, mint az 1873-iki képviselőház és az akkori miniszterelnök, és miután e tekintetben a felfogások is tisztultak, s Bereg vármegye, mint lakó vár megy éje, és Zemplén vármegye, mint szűlővármegyéje Rákóczinak, az ezredév közeledte alkalmából felújították akkori kérelmüket, nem kétlem, hogy a t. ház többsége, vagy talán a t. ház egyhangúlag is el fogja fogadni az annyi municzipium által támogatott, most csak felújított és a ház régi végzésével elhatározott kérvényt nemcsak, hanem a t. miniszterelnök úr buzgalommal is fogja azt, annak módja szerint, végrehajtani. Erre nézve pedig a kérdés, t. ház, ágy áll, hogy közönséges diplomácziai úton a franczia. papoktól, a kik a végrendelet értelmében ezen hamvak őrzésére fel vannak jogosítva, jól tudom, nagyon nehéz lesz a hamvakat megkapni, különösen Zrínyi Ilona és Rákóczi Ferencz hamvait. Bercsényi, Esterházy, Sibrik Rodostóban vannak eltemetve, Vay Ádám Dan-