Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-325

44 325. országos ülés 1891. április 14-én, szombaton. vármegyék, Pancsova és Hódmezővásárhely város közönsége a járványok elleni védekezés tárgyá­ban kérvényez. Horváth Béla előadó: Hasonló tárgyú felíratok már a folyó ülésszakban tárgyaltat­tak, ennélfogva a kérvényi bizottság javasolja, liogy tekintettel a házszabályok 195. szakaszára és a 2831. sz. házhatározatra; ezek a kérvények, illetőleg felíratok pártolóíag adassanak ki a belügyminiszter urnak. Elnök; Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A kérvényi bizottság javaslatát határozatai mon­dom ki. Molnár Antal jegyző (olvassa): Gróf Széchenyi Ödön bánya-konczesszió tárgyában kérvényez. Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! (Nagy mj.) Elnök: Kérem, az előadó úr még nem szólott. Thaly Kálmán: Szólítottak! Horváth Béla előadó: T. ház! Gr. Széchenyi Ödön hazánkfia, ki jelenleg Konstantinápolyban tartózkodik, 1878. május 13 án Boszniában Kres­kovo mellett az Inaö hegyi higanybányát ver­senyajánlaton a török kormánytól megvette, de az írásbeli engedélyt egy évvel és egy hónap­pal később, vagyis 1879. június 19-én szerezte meg. Időközben az 1878. évi bosnyák okku­páczió foganatosíttatott, és így a kérvényezőnek nem állott módjában, hogy a versenytárgyaláson megvett higanybánya konczesszióját gyakorlat által érvényesítse, daczára annak, hogy ebbeli jogigényeit a török kormánynál folyton sürgette. Időközben azután a török kormány lépett közbe, és az osztrák-magyar közös miniszíeriumnál szorgalmazta ezeu dolog elintézését, . . (A folyton tarló zojban a szónok szavai nem hallhatók.) Elnök: Méltóztassanak csendben lenni, mert nem tudnak a gyorsíró urak jegyezni! (Helyeslés.) Horváth Béla előadó: ... de a közös kormány, a török bányatörvény 50-ik §-ára való hivatkozással, azt mondja, hogy a jog megszer­zése után egy év alatt az üzem megkezdendő, a minthogy ez nem történt meg, kérelmét ehítasította. Ekkor diplomäcziai úton történtek tárgya­lások a kérvény érdekében, azonban eredmény­telenül. Kérvényező hazánkfia azzal fordul most a t. házhoz, hogy ezen jogosultságának érvény szereztessék, vagy pedig az okozott károkért kárpótlásban részesíttessék. A kérvényi bizottság, tekintettel arra, hogy a kérvényező konczessziójá­nak megkezdésénél önhibáján kívüli okok léptek közbe, és pedig közbelépett egy vis niaior, a bosnyák okkupáczió alakjában, a mely az ő jogosítványának megkezdését hátráltatta, de egy­úttal hátráltatta az a körülmény is, hogy az 1878-ban megszerzett jogosítványt a török kor­mány irásbeiilcg csak 1879-ben, tehát a bos­nyák okkupáczió után szolgáltatta ki, azon véle­ményben van, hogy a kérvény adassék ki a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott mi­niszterelnök úrnak. Molnár Antal jegyző: Fenyvessy Ferencz! Fenyvessy Ferencz: T. ház! Én voltam oly szerencsés, hogy a most tárgyalás alatt levő kérvényt Széchenyi Ödön gróf szíves bi­zalma folytán benyújtottam. Miután a t. előadó úr szives volt ezt az ügyet részleteiben is a t. ház előtt bemutatni, fel vagyok mentve attól, hogy én e kérdéshez tüzetesebben hozzászóljak, és azt tovább ismertessem. A t. ház, nagyon természetesen, nincsen hivatva ezen ügynek jogosultsága felett dönteni. Nem is azért szólal­tam fel, hanem azért, hogy a t. házat arra kérjem, a miben semmi sem gátolja, hogy bizo­nyos jóakarattal nézze ezt az ügyet. Ezen szem­pontból vagyok bátor kérni hogy a kérvényi bizottság előadójának véleményét és indítványát akként méltóztassék módosítani, hogy a kérvény ne egyszerűen, hanem pártolóíag adassék ki a miniszterelnök úrnak. (Helyeslés.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő úr kíván szólni! Thaly Kálmán: T. ház! Az előttem fel­szólalt Fenyvessy Ferenez t, képviselőtársam módosítványát a lehető legmelegebben pártolom a magam részéről. Az ügy sokkal ismeretesebb az előadó úr ig<m alapos előadása folytán, de különben is szellőztetve lettek annak idején a kérvény főbb pontjai a hivatalos lapokban is, hogy­sem arra bővebben kiterjeszkedni feladatomnak tekinthetném. Meg vagyok győződve a t. mi­niszterelnök úr jóakaratáról is ezen ügyben, és ezért felkérem, hogy, — miután Fenyvessy Fe­rencz képviselő úr is emiitette, hogy itt nem tisztán a jogi megítélésről van szó, lianem lehe­tőleg a méltányossági szempontok azok, a me­lyek figyelembe veendők, — ne méltóztassék ezt az ügyet ridegen és hidegen megítélni, a mit fel sem teszek róla, hanem hazafias meleg­séggel és méltányossággal. (Helyeslés.) Oly em­berrel állunk szemben, a ki nemcsak az egyik legnagyobb magyar embernek a fia, a ki nem­csak a magyar névnek itthon tett szolgálatot, hanem, a ki — magam vagyok reá tanúbizony­ság, mert többször megfordultam a Keleten, — a magyar névnek ott is becsületére válik. 0 és talán még Mahmud Hamdi basa azok, a kik Törökországban magas állást nyertek el, és a magyar névnek mindenkor becsületet szereztek úgy a katonai téren, mint a humanizmus terén ki­fejtett áldásthozó, hasznos működésük által. De, t. ház, itt is több intézmény hirdeti Széchenyi Ödön jeles szolgálatait. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a tűzoltóság, melyet ő teremtett meg. Ott van a sikló, melyet a t, miniszter urak min-

Next

/
Thumbnails
Contents