Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-341

tíil. országos ülés 1S94. május 17-én, csütörtökön. 343 az egyházpolitikai oppoziezió a maga czéljainak előmozdítása szándékából akarja létrehozni a »Millenium «-ot, és hozzá! tette még azt is, hogy olvasta a prospektust, hogy ennélfogva én azt hittem, talán én tévedek, talán az én figyelmemet kerülte ki a prospektus valamely elrejtett, czélzatos passzusa, vagy talán aláírásom után az illető prospektust megváltoztatták, és ezért nem is voit bátorságom azonnal felszólalni. Azóta azonban megszereztem magamnak a prospektust, figyelemmel átolvastam, ezennel be is mutatom a t. háznak, le is fogom azt tenni a ház irodájában. Abból minden képviselőtársam meggyőződhetik, hogy a belügyminiszter ár alaposan tévedett. Mert ebben a prospektusban egyetlenegy szó sincs sem egyházpolitikáról, sem egyáltalán politikáról; mert a mit mi terveztünk, az kizárólag egy oly ezélú nyomda-részvénytársaság volt, mint pl. az »Athenaeum«. Tervezték ezt politikával, publiezisztikával, irodalommal és nyomdászattal foglalkozó emberek; ez tehát nem hasonlítható, mint a belügyminiszter úr hasonlította, az egyesült hírlapkiadó vállalathoz, melyet kizárólag oly emberek alakítottak, a kik soha sem nyomdával, sem nyomdai technikával, sem irodalommal, sem publiezisztikával, sem közélettel nem foglalkoztak, a kikről tehát alapos volt mindenkinek az a fejtevése és alapos most is, hogy magánüzleti czéljaik szempontjából vásárolták össze a lapokat. (Zajos helyeslés bal felöl.) Ezt kívántam a t. ház előtt különösen azért konstatálni, mert már harmadszor találkozom ezzel a váddal, s úgy látszik, hogy ez rendszeres. Úgy látszik, az én nevemmel akarják fedezni azt a másik vállalatot, melyet inkorrektnek tart minden józan és tisztességes ember. (Zajos helyeslés a baloldalon.) T. ház! Mikor én a penna tisztessége érdekében megdöbbenve attól, nem tudva, hogy a, kormány áll a háta mögött e vállalatnak . . . Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Nem is áll! Bartha MilkÓS: . . . . uem tudva, hogy íme oly egyének, a kik a közélettel nem foglalkoznak, hírlapokat vásárolnak össze, mondom, midőn én ennek a vállalatnak az inkorrektségétől megdöbbenve, felszólaltam a penna tisztessége érdekében, egyfelől rá akartam arra mutatni, hogy igenis a penna megélhetési eszköz, de'nem eladó portéka, (Úgy van! Úgy van! a baloldalon. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) s ezt azért kívántam kijelenteni, . . . (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) Meszlény Lajos: Ez a tárgy létezik! (Egy liang a szélső baloldalon: Nálunk minden eladó!) Bartha Miklós: . . . azért kívántam kijelenteni, hogy hírlapírótársaim is a nagyon elterjedt gyanúval szemben védelmet találjanak; másfelöl pedig azért szólaltam fel, mert előre is útját akartam vágni annak, hogy a mit a nagy franczia iró, Flammarion Camille csak a 25-ik században, a közmorál folytonos sülyedésében képzel elérhetőnek, hogy t. i. a hírlapirodalom tisztán kereskedelmi ízíí és ezélú vállalattá sülyesztessék, hogy ez Magyarországon már ma létre ne jöjjön. (Zajo? helyeslés és tetszés a baloldalon.) Felszólalásomra azt a választ kaptam a »Pesti Napló« hasábjain, hogy Bartha Miklós hasonló természetű vállalatot akart alapítani, de ez neki nem sikerűit. Ekkor megadtam, a nyilvánosság előtt a kellő választ és kifejtettem, hogy minő különbség van abban, hogy publiezisztikával és nyomdával foglalkozó egyének alapítanak vállalatot. Hiába rázza Herman Ottó t. képviselőtársam a fejét, mert én kész vagyok akár nyilvánosan, akár magán úton megvitatni, hogy az én becsületem és mindazoké, a kik a prospektust aláírták, intikte maradt ez által; de azoknak a becsülete, a kik oly vállalatot készítenek elő s oly vállalatba mentek bele, a hol lelkiismeretet, meggyőződést, politikai hitet vásároltak meg, nagyon kétséges marad. (Élénk h:l>jeilés és tetsés a bal- és szélső baloldalon.) Mondom tehát, megmagyaráztam ezt a hírlapírói közönségnek, s daczára ezen magyarázatnak a »Pesti Napló« ugyan elhallgatott, de 4—5 nap múlva minden inczidens nélkül a kormánypártnak 3 vagy 4 közlönye, mindnyájan bevallott kormánypárti lapok, ismét íámadást intéztek ellenem, azt állítván, hogy le vagyok leplezve, mert hasonló vállalatot kívánok létesíteni, mint a milyen az egyesűit hírlapírói vállalat. Erre nem válaszoltam, mert egy szerény nmlt áll a hátam mögött, (Élénk tetszés és éljenzés a bal és szélső baloldalon.) és ez engem feljogosított arra, hogy ily gyanúsításokra ne válaszoljak. És nem válaszoltam azért sem, mert tudtam, hogy sokan a pártlapok közüi úgy fogják fel kötelességüket, hogy akkor teljesítik azt egész mértékben, ha az ellenfelet rágalmazzák. (Élénk tetszés a baloldalon.) Tegnap azonban, nevem megemlítése nélkül ugyan, de az általunk tervezett vállalat harmadszor részesült abban a vádban, még pedig a belügyminiszter úr részéről, mintha ez a vállalat és a másik, becstelen üzlet vagy egymással összefüggésben volna, vagy egy jogalapon állana. Fel kellett tehát ma személyes kérdésben szólalnom, s tiltakoznom kellett a belügyminiszter úrnak e felfogása ellen. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső baloldalon.) Herman Ottó: T. ház! Elnök: Ezt a kérdést most tárgyalni nem lehet! (Zaj a szélső baloldalon.) Személyes kérdésben csak akkor lehet szólani, ha valakinek