Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-340

840. országos filé* 1894. május 16-án, szerdán. 317 szerény véleményemet magas figyelmére méltatni kegyes volt. Ezen alkalommal beszámoltam az Ábrányi képviselő úrral folytatott tárgyalásaim részleteiről és eredményérői, Nagyméltóságod kegyes volt magas elismerését és megelégedését nyilvánítani eljárásom felett«. E perczben, t. ház, midőn képviselőtársainkról van szó, szinte kötelességem hangsúlyozni, hogy én ezen közleményben azt, hogy mindez Ábrányi Kornél képviselő úr tudomásával tö;tént volna, kifejezve nem látom, sőt épen az ellenkezőt látom, mert később az okmányban állíttatik, hogy a »Pesti Naplót megvettem, a valódi vevő nevét e]hallgattam«. Ebből nyilvánvaló, hogy Ábrányi képviselő úr, ha ezen okmány tartalma való, ezen tényekről tudomással nem bír, ellenben ezen tények szerint a t. belügyminiszter úr valószínűleg. . . (Nagy zaj jobb felől. Elnök csenget. Halljuk! Halljuk!) Hiszen én épen azt akarom, hogy a képviselő uraknak meg a magam kíváncsisága is kielégíttessék, felszólalásomnak ez egyetlen indoka. Nem mondhatok el mindent egyszerre. Ugron Gábor: Nehéz kivárni nekik! Polónyi Géza: A közlemény jelenti, hogy az illető miniszter úrral való tárgyalásának eredményeként a »Pesti Napló «-t meg is vették, és őket az illető miniszter nagy megelégedéséről biztosította. Már most ezen közlemény összefüggő befejezése gyanánt felvetem a kérdést, hogy t. i. ezen magát önzetlennek nevező kormánypárti vagy kormányi faiseur azt mondja, t. ház, hogy azt már csak megtettem, hogy önzetlenül szolgúlatára álltam a t. miniszter úrnak, de azt mégse tessék tőlem kívánni, hogy vagy a becsületemet, vagy a 25.000 forintot veszítsem el. (Derültség a hal- és a szélső baloldalon.) Ennél fogva elmondja, hogy itt az történt, hogy az úgynevezett »Szabad Szó« megvásároltatott, érte 95.000 forint vételár ígértetett, a becsületszó ezért le is köttetett, azonban midőn fizetésre került a sor

t csak 70.000 forint adatott érte, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) és az a fél, a ki ezt a beadványt írta, vagy íratta, — a mi teljesen közömbös, — ezen tényből kifolyólag jogosítottnak érezte magát arra, hogy ezen 25.000 forintjának megtérítése kérdésében nem az illető vállalathoz forduljon, melylyel szerződött, hanem az illető miniszter úrhoz, hogy gondoskodjék arról, hogy a becsülete, vagy 25.000 forintja megkerüljön. T. ház ! Ezen okmány aláírás nélkül szerepel; a hirlap, mely ezt közli, nem mondja meg, ki írta alá ezen kérvényt. Azt hiszem, t. ház, hogy bennünket, mint képviselőket, az a kötelességérzet kell, hogy vezessen, hogy a mennyiben ezen dolgok valótlanok, módot nyújtsunk a t. kormánynak arra, hogy ezeket itt a parlamentben, nyilt ülésben ezáfolja meg. Megvallom, t. ház, én rám nézve teljesen közönbös, ki írta és írta-e valaki ezen okmányt? (Élénk derültség a jobboldalon. Zaj.) Dániel Ernő : Ez a politikai morál ! (Folytontarló zaj.) Elnök : (Csenget) Csendet kérek, t. képviselő urak! Polónyi Géza: Még egyszer ismétlem, t. képviselőház, hogy én ezzel a czikkel semmiféle szolidaritásban nem vagyok; rám, mint kép viselőre, teljesen mindegy, ki írta, hogyan írta és kinek írta ? (Egy hang a jobboldalon: Irta e ?) T. ház! Azt, hogy ezt az okmányt ki írta, hogyan írta s kinek írta, annak kötelessége kideríteni, a kinek aláírásával ez megjelent, és nem az én kötelességem. (Nagy zaj. Halljuk!) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az én kötelességem a tényeket számon kérni. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Én előttem az a fontos, t. képviselőház, igaz-e, a mi ebben az okmányban benne van. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rám nézve közönbös volna, akár Bloch, akár nem Bloeh, akár pedig más írta ezt az okmányt. A fontos az, t. ház, igaz-e, a mi írva van? (Igaz! Úgy van!, a bal- és szélső baloldalon. Zaj.) Már pedig, t. ház, egyelőre ezen okmány

7 tényeiből több, mint nyilvánvaló, — mert teljesen igaz és köztudomású dolog az, — hogy a »Pesti Napló« tényleg megvásároltatott. Az is igaz, hogy ezóta politikai iránya gyökeresen és pedig a kormány javára megváltozott. Az is igaz, t. képviselőház, hogy a »Magyarország«-ot, valamint a »Budapester Tagblatt«-ot megvásárolni megkíséri ették. Az is való, t. képviselőház, mert tényként tudom, hogy a »Szabad Szó« meg lett vásárolva, a budapesti piaczon pedig köztudomású volt, illetőleg maga az eladó vállalat híresztelte azt, hogy ezen lap 95.000 forintért adatott el. (Felkiáltások a szélsőbalon: Nem ér annyit!) Majd konstatálható lesz, hogy mennyi fizettetett ezen lapért. Csak az a kérdés, t. ház, hogy azon 25.000 forint differenczia, mely ezen lap szerint a minisztertől kéretett, miként fedeztetett, ki által fedeztetett és egyáltalán fedeztetett-e? (Derültség a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a bal- és szélső baloldalon : Tessék komolyan venni a dolgot! Vagy van valami a dologban, vagy nincs! Zaj. Halljuk !) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház! Polónyi Géza: Én tudok magamnak esetet képzelni, t. ház, a midőn az ilyen kérdések elhallgattatnak, de vájjon hasznot teszünk-e azzal, akár a közmorálnak, akár a kormánynak, ha