Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-339

.539. országos ülés 1894. május 9-én, szerdán. 3Q9 Elnök S Beöthy Ákos képviselő úr kíván még a napirend előtt felszólalni. (Halljuk! Halljuk !) Beöthy Ákos: T. ház! Ámbár az ilyen napirend előtti felszólalások nem végződhetnek határozatban: az ügy és az itten felhangzott nyilatkozatok egy részének fontosságánál fogva kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy egy-két rövid észrevételt én is tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Nagyon helyesnek tartom azt, hogy a mi Kolozsvárit történt a Memorandum-pör alkalmával, az itt a képviselőházban felszólalás tárgyává tétetett, de nem helyeselhetem ezen felszólalásokban és különösen Sréter Alfréd t. képviselőtársam felszólalásában azt, a

r mit a főrendiházra vonatkozólag elmondott. 0 ugyan épen személyes kérdésben történt iménti felszólalása által akarta a dolgot magyarázni, de nézetem szerint azt, a mi sérelmes, nem magyarázta. Az egyik sérelem és határozottan inparlamentáris volt felszólalásában az. hogy ő a főrendiház tárgyalására kitért és a főrendek szavazását és eljárását akkor, a mikor ott még határozat nem is hozatott, bírálat tárgyává tette. (Felkiáltások jobb felöl: Nem tette! Ellenmondás bal felöl.) Bírálat tárgyává tette nemcsak azt, a mit mondtak, hanem még a felszólalók íntenczióit is. Ezt világosan és határozottan tette a,képviselő űr. Nekem periig az a nézetem, hogy a törvényhozás egyik háza kell, hogy a törvényhozás másik házának függetlenségét és akcziószabadságát méltányolja. (Úgy van! bal felöl.) A mint mi nem engedhetjük meg, hogy mi ránk nézve akkor, mikor itt nézeteket vallunk és szavazást megejtünk, valaki pressziót merjen gyakorolni, úgy nekünk sem szabad semmi olyat tennünk, a mi esetleg a törvényhozás másik faktorának elhatározására nézve befolyást akarna gyakorolni. Quod uni justum, alteri aequm. Igen helyeslem, t. képviselőház, azt, hogy azon botrányos eljárás, a mely Kolozsvárit történt, felszólalás tárgyát képezte. A magam részéről ez irányban a főhibát a t. kormány eljárásában látom. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Egyrészt, t. ház, abban, hogy a helyzetről tájékozással nem birt, másrészt, pedig, t. ház, abban, hogy csakugyan eddigi politikája ott azt az ágitácziót nagyra növesztette. És mit mondjunk a t. kormány eljárásáról, a mikor pl. tapasztaljuk azt, hogy itt a Kossuth-tüntetés alkalmával, midőn a nemzet és a közönség magát oly méltóságteljesen, oly komolyan és ünnepélyesen viselte : (Zajos felkiáltások a bal- és snélső báloldalon: Igás! Úgy van!) akkor itt (Zaj. Halljuk! Halljuk! Elnök csenget.) békességes járó-kelő emberekre az utezán, a kik semmi rendzavarást nem csináltak, egyszerűen bevágtattatott a katonasággal ; ott pedig valósággal eltűrte azt, hogy sok ezer ember összejöjjön és a rendet megbontsa és a törvényszéket és esküdtszéket terrorizálni akarja. (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.Egy hang: Éljen as igazságügyminísster! Zaj. Halljuk ! Elnök csenget.) Polónyi Géza: Ostromállapotba helyezni a fővárost, azt értik! Beöthy Ákos: Nem kételkedem abban, t. ház, hogy a kormány ezen, a képviselőház minden rétízéről történt egyhangú felszólalás után a szükségeseket rögtön meg fogja tenni. Wekerle Sándor miniszterelnök és pénzügyminiszter: Már megtettük! Beöthy Ákos: Épen ez irányban méltóztassék megengedni, hogy egy igen fontos körülményre felhívjam a t. ház és a t. kormány figyelmét ezen ügyben és hogy egyszerííen kifejtsem, hogy ezen egész oláh mozgalomnak és működésnek mi az ínternaczionális és diplomácziai oldala, jelentősége és fontossága. Mert tény az, hogy ezen üzelmek, ezen merényletek a legnagyobb nyíltsággal és vakmerőséggel Oláhországból szíttatnak és onnan indáinak ki. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Történik ez, t. ház, egy oly ország részéről, a melylyel mi diplomácziai, nemzetközi összeköttetésben és teljes békében vagyunk. Merem állítani, hogy ily eljárásra én az egész művelt világban preczedenst nem tudok. (Úgy van! Úgy van! bal felöl.) Kérdem a t. házat, mit szólana például Németország, ha Elzász-Lotharingiában a francziák csak egy század részét tennék annak, a mit itt az oláhok évek és évek óta tesznek. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) TJgy tudom, t. ház, hogy nekünk van egy közös kormányunk és azt is tudom a törvényből, hogy a t. minisztériumnak befolyásának kellene arra lennie. Nekem az a nézetem, hogy a-t. kormánynak a tényállásról világos és határozott tényállást kellene magának szereznie és a mennyiben csakugyan konstatálni lehet, hogy ezen nyugtalanság Oláhországból szíttatik, akkor adja ezt a külügyminisztérium tudomására és szólíttassék fel a monarchia külügyi képviselete Oláhországban arra, hogy a szükséges demonstráeziót és reklamácziót az oláh kormánynyal szemben megtegye, mert ez kötelessége miadaddig, a míg békében vagyunk. (Úgy van! Úgy van! a haloldalon.) Nem akarok — nem is tehetném — e kérdésben határozatot provokálni, de a kérdés fontosságánál fogva szükségesnek tartottam a t. kormány figyelmét e pontra irányítani. (Helyeslés bal felöl.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk !)