Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-338

294 ®^8. országos ülés 18M. május 5-én, szombaton. pítendők, kéri ő is egyházi czélra való kincstári telek adományozását. Javaslom, hogy a kérvény adassék ki a pénzügyminiszternek. Elnök: Méltóztatik elfogadni? Senki sem kíván szólani ? A t. ház a bizottság javaslatát elfogadván, a kérvény kiadatik a pénzügyminiszternek. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Kassa sz. k. város, Baja város, Kecskemét, Szeged és Selmecz- és Bélabánya sz. k. város, Hódmezővásárhely város és Sopron, Szathmárnémeti és Pécs sz. k, város az 1888 : XXXV. tczikk módosítása iránt kérvényez. Elnök: Az előadó úr fog szólani. Szász Károly előadó: T. ház! Az 1888: XXXV. tcz. 12. §-a tudvalevőleg úgy intézkedik, hogy az italmérési illeték megállapításánál ez ezen illeték alá eső üzletek Budapesten öt, a többi községben három osztályba soroztassanak. Az említett városok, utalással a fenforgó viszonyokra, azt kérik, hogy a 20.000-et meghaladó lélekszámmal biró törvényhatósági jogú városokban az üzletek a minimális tétel leszállításával szintén osztályba Boroztassanak. Javaslom, hogy a kérvény megfontolás végett a pénzügyminiszternek adassék ki. Elnök: Kíván valaki szólani? Senki? Méltóztatik tehát hozzájárulni? (Igen!) A t. ház a kérvényi bizottság javaslatát elfogadja, ennélfogva e felíratok kiadatnak a pénzügyminiszternek. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Szepes vármegye több községe a szepes-magurai járáson keresztül vezetendő vasútnak állami segélyezése iránt kérelmez. Szász Károly előadó: T. ház! Szepes megye több községe a szepes magurai járáson át vezetendő vasutak és állami segélylyel létesíteadő iparvállalatok érdekében ír fel. Terjedelmesen indokolja e kérését azzal, hogy a szegény Szepesség északi része, első sorban pedig a népes magurai járás mindeddig nélkülözte az állami támogatást, s ezért a nép tömegesen vándorol ki onnan Amerikába. Ennélfogva esedezik a mngurai járás több községe, hogy a kormány terjeszSze ki atyai gondoskodását a határszéli vidékre és új iparágak meghonosításával és vasutak létesítésével iparkodjék lendíteni a közviszonyokon. Ajánlom, hogy a kérvény pártolólag adassék ki a kereskedelmi miniszter úrnak. Schóber Ernő jegyző: Bobula János! Bobula János: T. ház! (Halljuk!) Egy pusztuló vidék lakosságának utolsó felkiáltása hatol a most beterjesztett kérvény tartalma által a t. képviselőház termébe, hogy megkísértsen szert tenni arra, hogy megélhetési módot lelhessen hazájában. (Halljuk! Halljuk!) Ez az a vidék, t. ház, melynek lakosságából a lengyel határszélen az utolsó években kivándorlás által, több mint annak negyedrésze elpusztult. Hí pedig nem gondoskodunk e nép számára kereseti forrásokról, akkor rövid évtizedek alatt nem fogja nép lakni lengyel határszélünket. Nagyon kevesen vannak a t. ház tagjai közr, a kik ismerik, hogy mily pusztításokat vitt véghez a kivándorlás országunk e legexponáltabb helyein. A t., kormány tagjai közt pedig, azt hiszem, nincs egy sem, a ki személyesen ismerné a határszéli nyomorúságos állapotokat. Nap-nap után pusztul a nép és senki sem törődik ezzel az ijesztő jelenséggel. Ily elhagyatottság közepette feljajdul még a hátramaradt nép és kérvényez úgy a t. képviselőháznál, valamint a kormánynál, hogy segítsenek rajta. A segítséget nem koldulásban akarja keresni, hanem keresetet kér, dolgozni akar, hogy ne legyen kénytelen kivándorolni. Ezt a kereset pedig úgy véli elérni, ha az elpusztult vidéket vasút fogja átszelni, mely a tőkét oda terelheti az iparvállalatokba. (Halljuk! Halljuk!) Úgy remélnek e vidék lakosai kereseti forrásokat kapni, ha azokon a puszta vidékeken, a hol nép lakik, fog vezettetni a vasiít, nem pedig tálán csak valami nagy úr birtokán át; mert ez utóbbi esetben a nép nyomorán megint nem lenne segítve. (Halljuk! Halljuk!) A kereskedelmi miniszter úr, kihez a szepesi Magura lakói élet-halálharczukban szintén kérelemmel fordultak, csak azt a választ adhatta nekik, hogy: »As ország pénzügyi viszonyai nem engedik meg, hogy e vidék számára az ország határáig vasút építtessék az állam költségén «. Ipari vállalatokat az áüam kész ugyan támogatni, hanem: »A kezdeményezést az érdekeltekre és a magán tőkére« akarja a miniszter úr bízni. Nos, t. ház, ezt ugyan hiába fogjuk bízni az érdekeltekre és a magán tőkére. Az érdekeltek, már t. i. a szepesi Magura lakói annyira elpusztultak, hogy azok semmi anyagi akczióra nem képesek. Magántőkéről tehát náluk nem lehet szó. (Halljuk! Halljuk!) A kérdés, t. ház, ridegen úgy áll: vájjon akarjuk-e a lengyel határszéli lakosságunkat fentartani ? Ha igen: akkor gondoskodnunk kell munkáról e lakosság számára, hogy kenyérkeresete legyen. (Helyeslés jobb felöl.) Ha pedig nem akarjuk, ezt a lakosságot fentartani ä legexponáltabb határunkon: akkor ne tegyünk semmit érte, mint eddig nem tettünk és az elpusztulás rövid idő alatt bekövetkezik.