Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-338

292 338. országos ülés 18M. május 5-cn, szombaton. Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatnak-e a felolvasott törvényjavaslatot harmadszori olva­sásban elfogadni: igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, kik ezen törvény­javaslatot harmadszori olvasásban elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadta és így a törvényjavaslat harmadszori olvasásban is elfogadtatván, alkot­mányos tárgyalás és szíves hozzájárulás czél­jából a főrendiházzal közöltetni határoztatik. T. ház! Napirend szerint következik a kérvények tárgyalása. A 15-ik sorjegyzékben 20. folyószám alatt foglalt kérvény következik. Schóber Ernő jegyző (olvassa): Lichter Mór és társai kérvénye Kossuth Lajos vissza­ír onosítása iránt. Elnök: Az előadó úr fog szólani. Szász Károly, a kérvónyi bizottság előadója: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lich­ter Mór és társai Kossuth Lajos visszahono­sítása iránt kérvényeznek. A kérvény volta­képen Kossuth Lajos visszahonosítása tár­gyában adatván be, ebből a szempontból a min­den hazafit egyaránt lesújtó gyász folytán tárgy­talanná vált. A kérvényi bizottság többsége azonban eltekintve Kossuth Lajos vieszahonosí­tásától, a kérvénynyel szemben azon álláspontra helyezkedett, hogy a honosítási törvény egyes szakaszainak esetleges revíziója elől nem zár­kózhatik el, és ennélfogva a következő határo­zati javaslattal terjeszti a kérvényt a ház elé. »A kérvény kiadatik a belügyminiszter úr­nak az iránti megfontolás végett, hogy általános szempontokból az 1879. évi L. tez. reviziójára vonatkozólag tegyen esetleg előterjesztést. Elnök: T. ház! A kérvényi bizottságban a kérvény tárgyaltatván, ezen javaslattal szem­ben kisebbségi vélemény és határozati javaslat adatott be, melynek képviseletére Nánásy Ödön képviselő úr volna jogosítva, ki azonban nincs jelen. Szederkényi képviselő úr kíván szólni. Szederkényi Nándor: Kérem, t. ház, a kisebbségi vélemény és határozati javaslat fel­olvasását. Elnök: Fel fog olvastatni a kisebbségi vélemény és az erre vonatkozó határozati javaslat. Hock János jegyző (olvassa). Elnök: Szederkényi Nándor képviselő urat illeti a szó. Szederkényi Nándor: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A kisebbségi vélemény alá­írói nincsenek ugyan jelen, én azonban ma­gamévá teszem azt; de különben is jogom van e tekintetben felszólalással élni, és ajánlom a t. háznak a kisebbségi vélemény elfogadását. Igaz, t. ház, hogy midőn e kérvény beter­jesztetett, annak egy nagy indoka is volt, az tudni­illik, hogy akkor még élő nagy hazánkfia, Kos­suth Lajos, azon honosítási törvény súlya alól, mely őt hontalanná tette, feloldassák, és a tör­vény megváltoztattassák. Ez volt egyik főczélja a kérvénynek, és ez volt czélunk nekünk is, a kik e törvény megváltoztatását sürgettük. De e mellett egy igen nagy, fontos nemzeti érdek is indított bennünket arra, hogy a honosítási tör­vény megváltoztatását sürgessük, és kimondjuk azt, hogy a távollét által senki sem veszítheti el állampolgári jogát. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi egész más viszonyok közt vagyunk, mint más nemzetek. Nekünk e haza minden polgárát óvnunk kell attól, hogy elveszszen a haza számára. Ezt kifejeztük a törvény meg­hozatala alkalmával is. Igaz, hogy ez az intéz­kedés Európa egyes államaiban fennáll, de a világ legelőrehaladottabb és legszabadelvííbb népei e törvényt soha nem alkalmazták, mert az term;'szeti jog, hogy ki mivel született, azt csak önmaga hozzájárulásával vesztheti el. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez az indoka annak, a miért sürgettük és sürgetjük a törvény megváltoztatását. Igaz, hogy ez nagy hazánkfiára immár tárgytalanná vált. Mi idejében megtettük a lépéseket, hogy elégtételt szolgáltassunk a történelemnek, hogy kitöröljük törvénykönyvünkből azt az intézke­dést, a mely a haza legnagyobb fián a leg­nagyobb sérelmet követte el, a melyet a kép viselőház előidézhet. De ennek daczára is fen­tartjuk kívánságunkat, mert a magyar hazának született polgára csak önmaga akaratából veszt­heti el állampolgárságát, és a mint nem járul­tunk eddig, úgy nem járulunk a jövőben sem oly intézkedéshez, mely őt bármi oknál fogva, főleg pedig távollét által az állampolgárok so­rából törli, és bármely felmerülő alkalommal mindig követelni fogjuk, hogy a törvény meg­változtattassák. Ajánlom a kisebbségi vélemény elfogadá­sát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván-e még valaki szólni, t. ház? Ha senki sem kíván szólni, akkor a vitát be­zárom. A kérdés az, méltóztatnak-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni, a melynek értel­mében ezen kérvény kiadatnék a belügyminisz térnek ; vagy evvel szemben méltóztatnak-e a kisebbségi vélemény alapján beadott határozati javaslatot elfogadni? Gondolom, nem méltóztat­nak kívánni, hogy a határozati javaslat újra felolvastassák. (Felkiáltások: Nem!) A kérdést tehát a szerint fogom feltenni: méltóztatnak-e a kérvényi bizottság javaslatát elfogadni: igen, vagy nem ? A mennyiben azt el méltóztatnak fogadni, a kisebbségi vélemény alapján beadott

Next

/
Thumbnails
Contents