Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-335

248 335. országos ülés 1894. május 1-án, kedden. hozzájárulni, hogy a törvényjavaslat az általános tárgyalás alapjául olvasottnak tekintessék ? (Igen!) Olvasottnak tekintetik. Az előadó úr fog szólani. Krajtsik Ferencz, az igazságügyi bizottság előadója: Az igazságügyi bizottság jelentése, mely a képviselőház mai tanácskozásának tárgyát képezi, történelmi reflexiókat tartalmaz az örökösödési eljárásra és ezzel kapcsolatosan magára az örökösödési jogra vonatkozólag. A jogtörténelmi adatok, a melyek a magyar örökösödési jognak, és a mennyiben a forrásokban feltalálhatók, az örökösödési eljárásnak Kálmán király korától kezdődőleg egész a legújabb korig történt fejlesztésére vonatkoznak, kétségtelenül bizonyítják azt, hogy a legrégibb korban az örökség birtokbavételéhez sem a házasság, sem pedig a bíróságnak beavatkozása szükségesnem volt.. Az örökségek, a hagyatékok apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szállottak át minden hatósági beavatkozás nélkül, e tekintetben tehát az ipso jure örökösödés elve állott fenn. Ez a rendszer fentartotta magát mindazon törvényhozási intézkedésekben, melyek úgy az árpád-, mint a vegyesházi és a most uralkodóházi királyok alatt, legutóbb pedig az* 1836. és 1840-iki törvényekben foglaltatnak s a melyek a sommás osztoztató bíróságok rendszerét állították fel; s az megmaradt mindaddig, mig az osztrák polgári törvénykönyv életbe nem lépett. Az osztrák polgári törvénykönyv az örökségbirtokbavételének rendszerét lényegesen megváltoztatta, s az örökséget, mint hereditas jacens-t tekintve, csak úgy engedte az örökös birtokába jutni, ha az örökös, az örökség elfogadása iránt nyilatkozott, s ha ezen nyilatkozat folytán bírói eljárás során végzésileg adatott át neki az örökség. Ezen perenkivüli eljárás lényeges intézkedéseit átvette 1860 ban az országbírói értekezlet által megállapított ideiglenes törvénykezési rendtartás ; lényegében azonban magát az örökösödési rendszert a régi magyar jogra alapította, kimondván, hogy az örökség ipso jure száll át az Örökösre. Az ideiglenes törvényhozási szabályok életbeléptetése után egymást követőleg egész sorozata létesült azon törvényeknek, a melyek az örökösödési eljárást szabályozták; nevezetesen az 1868: LIV. törvényezikk, mely a polgári peres eljárást szabályozó ideiglenes törvénykezési szabályoknak az örökség birtokbavételére vonatkozó intézkedéseit lényegükben fentartotta, azonban megállapította az eljárás minőségét, az illetékességet, intézkedett a hagyaték leltározásáról, tárgyalásáról és átadásáról. Különös intézkedése pedig abban áll, hogy az ingatlanok átruházása tekintetében a hagyaték átszállására vonatkozólag, a hivatalos beavatkozás mellőzésével, a hirdetményi eljárást léptette életbe, melyet az országbírói értekezleten megállapított szabályok is követtek. Az 1868: LIV. törvényezikkben foglalt eljárásnak alapja megmaradt folyton. Ezen törvényezikk a hagyaték tárgyalását és átadását az akkori rendszer mellett a megyei törvényszékekre és szolgab íróságokra ruházta. Az elsőbíróságok rendezéséről szóló 1871: XXXI. törvényezikk, mely a közigazgatást a törvénykezéstől elválasztotta, a hagyatéki eljárást a királyi törvényszékekhez é3 királyi járásbíróságokhoz utalta, egyéb tekintetben pedig az eljárás addig fennállott intézkedéseit fentartotta. A királyi közjegyzőkről szóló 1874: XXXV. törvényezikk 53. §-a megállapította a királyi közjegyzők teendőit a hagyatéki eljárás körül. A gyárnsági s gondnoksági ügyek rendezéséről szóló 1877 : XX. törvényezikk fentarfcja hatályukban az örökösödési eljárási".\ vonatkozó eddigi szabályokit, de leginkább a kiskorúak, a távollevők, és a gondnokoltak jogainak érdekében kibővíti és a gyakorlati élet szükségeihez képest pótolja azokat. Egyúttal megállapítja ezen törvény az örökösödési ügyekben a községi elöljáróságok és gyámhatóságoknak ugyanazon törvényben szabályozott eljárás melletti ingerencziát. A polgári törvén\ kezesi rendtartást módosító 1881 : LIX. törvényezikk s annak különösen 92. §-a megváltoztatja az örökösödési eljárásban a jogorvoslatok rendszerét. A királyi közjegyzőkről szóló törvényt módosító 1886: VII. törvényezikk mindazon örökösödési ügyekben, melyek a királyi járásbíróságok, vagy a királyi törvényszékek hatáskörébe tartoznak, a tárgyalások vezetését a királyi közjegyzőkre bízza, megengedi azonban, hogy ezekben az ügyekben az adott esetek kölönfélesége szerint a járási szolgabírák és községi elöljárók is eljárhassanak. Megállapítja ugyanezen törvény a hagyatéki tárgyalás rendszerét, a királyi közjegyző által felszámítható díjak mennyiségét, behajtási módját, s egyúttal intézkedik arról, hogy azon közjegyző, a ki hivatalos eljárásában indokolatlan késedelmet tanúsít, a tárgyalás további teendői alól felmentessék; egyúttal megengedi, hogy egyes hagyatéki tárgyalások az árvaszéki ülnökökre, vidéken pedig a járási szolgabírákra bízassanak. A mint látni méltóztatik, t. ház, az örökösödési eljárásra vonatkozó törvényes rendelkezések az 1868: LIV., az Í871: XXXI., az 1874: XXXV., az 1877: XX, az 1881: LIX. és az 1886: VII. törvényezikkben foglaltatnak. Tagadhatatlan, hogy e törvények igen sok jó intézkedést és igen sok használható anyagot foglalnak magukban; de másrészt tagadhatatlan