Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

242 884. országos ülés 1894. április 28-án, szombaton. működését idéznék elő, megteremtik azon helyzetet, a melyben ma is vagyunk, hogy tudniillik egyfelől azt hangsúlyozzák, hogy itt vannak állami és nemzeti érdekek, másfelől pedig azt hangsúlyozzák, hogy itt vannak katonai és dinasztikus érdekek, s a helyett, hogy ezeknek együttes működésében látnák a nemzet és a dinasztia megerősödését, épen ellenkezőleg, az itt való konfliktusokban keresnek és próbálnak pártállást foglalni a parlamentben és azonkívül, s ez eredményezi aztán azon helyzetet, hogy felbátorodnak ennek az országnak minden titkos és nyilvános ellenségei arra, hogy azon támadásokat, a melyeket régebben is intéztek ezen ország intézményei ellen, ismét megújítsák. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) T. ház! Ha a t. belügyiainiszten úr az alatt, a mit mondott, azt méltóztatott érteni, hogy a törvénytelen állapot tekintetében valami engedékenység mutatkozik, akkor igazsága van. S ha azt akarta bebizonyítani, hogy azon törvénytelen állapot tekintetében, miszerint a magyar állam államiságát, a magyar nyelv föltétlen uralmát a közös hadsereg itt az országban régebben még kevésbbé ismerte el, mint ma, s hogy azt ma a hadsereg bizonyos expoziturái hajlandók elismerni, hogy ebben változás állott be, ebben is igaza van. De a helyzet rosszabbúlt abbau a tekintetben, a mit részben a miniszter úr idézett elő, és a mit a magyar parlament fog előidézni. Mert ha rosszabb volt eddig a helyzet, az törvénytelen helyzet volt, és mindenki tudta, hogy törvénytelen helyzet, s az erősebbnek, a hatalmasabbnak visszaélése, volt a törvényes állapottal. (Igaz! Úgy van! a bal- és a szélső baloldalon.) A t. miniszter úr azonban ezzel szemben azt tette, hogy kiadott egy rendeletet,, s a miniszter úr rendelete, a mennyiben törvénynyel nem ellenkező rendeletet kiadni a miniszter jogosítva van, azt a törvénytelen állapotot, a mely a mi felfogásunk szerint ma is törvénytelen, egy rendeletbe öntötte és azt meghatározta, és habár igaz, hogy a rég múlt törvénytelen állapotokkal szemben ezentúl nagyobb mértékben lesz használandó a katonaság által a magyar nyelv, . . . (Zaj.) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, t. képviselő urak! Horváth Gyula: . • . azért az abban a mértékben, a mely mértékben az állam szuverenitása, önállósága megkívánja, mégsem fog használtatni, hanem a miniszteri rendelet folytán a német nyelvnek bizonyos esetekben való használata rendeletileg lesz kimondva, s ezen rendeletet a inai tárgyalás után a magyar törvényhozás, tudomásul vévén, annak törvényességét i* elismeri. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső baloldalon.) Ez az, t. ház, a mi azon helyzetet, a mely a múltban volt, rosszabbá teszi, s a mi ellen okvetetlenül tiltakoznunk kell. (Élénk helyeslés a bal- és a ssélső baloldalon.) És én kérem a t. kormányt és a t. házat, méltóztassanak ezt a kérdést komolyan megfontolni. (Halljuk! Halljuk!) Én, t. ház, azt, hogy a rendeletnek a törvényesség szankeziója megadassák, nem tartanám egyébnek, mint természetes jogáról való lemondásnak e nemzet, ez ország részéről. (Úgy van! Úgy van ! bal felől.) Ily inczidentális alkalommal ilyen nagy jogokról való lemondás a legnagyobb hibák egyike volna, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért, t. ház, ha valamire szabad kérnem a t. házat és a t. kormányt, ez az, méltóztassék komolyan megfontolni a dolgot, és ott, a hol minduntalan izgatnak, hogy Magyarországon forradalmi állapotokat akarnak előidézni, a hol a katonai törekvéseket és a dinasztia érdekeit a magyar állam érdekeivel minduntalan ellentétbe hozzák, méltóztassék előterjesztéseket tenni az iránt, hogy a katonai intézmények a magyar állam és nemzet követelményeivel összhangba hozassanak, s • igyekezzenek kimutatni, hogy a magyar nemzet érdekei és a dinasztia érdekei között ellentét nincs. (Helyeslés és felkiáltások ba\ felől: Hz kellene!) Azok a követelések, e nemzet jogos követelései, oly természetűek, hogy ha a nemzet lemond róluk, megszűnt nemzet lenni. (Igaz! Úgy van! bal felöl.) Azon az áron, hogy e nemzet a maga nemzeti voltáról lemondjon, sem gyenge, sem erős hadsereg nem kell. (Élénk helyeslés bal felől.) Meg vagyok győződve, hogy a 68-iki törvénynek a hadseregre vonatkozó minden intézkedései fenn lesznek tarthatók, úgy, hogy az által a magyar állam valódi és komoly érdekei sértve nem lesznek. Ő Felségének, mint legfőbb hadúrnak a hadvezényletre való befolyása és rendelkezése a legfeltétlenebb módon az 1868dki törvény alapján gyakorolható ezután is. Hát akkor, midőn mi a hadseregnek, ámbár az ki vánságainkkal sok tekintetben ellenkezik, és azon nagy érdekeknek igen szívesen meghozzuk az áldozatot, miért akarják a közös hadsereget íigy feltüntetni, mintha annak léte ellentétben állana a magyar állam önállóságával? Ezért, t. ház, azt hiszem, hogy ez a kérdés, ha abban a stádiumban marad, a melyben volt, nem oly veszedelmes, mint ha abba a stádiumba jut, mely elé ma itt hozatik, mert akkor ezek az állapotok törvényesíttetnek. Valamint a miniszter úr, hogy igazait kimutassa, hivatkozott azon kihagyásokra, melyek a rendek feliratával szemben a királyi reskriptumban tör-