Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.

Ülésnapok - 1892-334

334. országos ülés 1894. világosítást adjon a háznak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Fontos kérdés ez, és a tárgyalás további menetére nézve nagyon irányadó lenne, különösen előttem, ha a t. belügyminiszter úr álláspontját ismernők, nevezetesen, hogy vájjon a katonai hatóságokkal való levelezést minőnek tartja: közös ügynek-e, vagy nem közös ügynek? (Helyeslés a szélsőbalon.) Mert ha közös ügynek tartja, akkor nagyon természetesen a bírálat e tekintetben más; ha nem tartja közös ügynek, (Zaj jobb felől. Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) akkor azután ezen rendeletnek úgy alaki, mint tartalmi részét szintén más szempontból kellene bírálat alá venni. (Igazi Úgy van! a szélső baloldalon.) Felteszem a t. miniszter úrról, hogy ő a magyar hatóságok és a katonaság közötti levelezés kérdését nem tartja közös ügynek. (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljak! a bal- és szélső baloldalon..) Elnök: (Csenget.) Csendet kérek, képviselő urak! Szederkényi Nándor: A rendeletnek úgy tartalma, mint alakja azonban azt igazolja, hogy a t. belügyminiszter úr ezt közös ügynek tekinti. Ha ez igy áll, akkor a miniszter úr vét az 1867 : XII. tez. 43. és 44. §-ai ellen, a melyek elmondják és megjelölik, hogy a közös ügyek körébe tartozó határozatok a delegácziók által miként hozatnak és adatnak tudomásul ő Felsége által végrehajtás végett az országgyűlésnek. De feltételeztem, hogy nemcsak a t. belügyminiszter úr, hanem a háznak egyetlenegy tagja sem sorozza e kérdést a közös ügyek rovatába; hiszen ez egész alkotmányos rendszerünket, százados küzdelmeink egész eredményét tenné semmivé; (Zajos helyeslés a szélsőbalon.) semmivé tenné a magyar állameszmét, azt t. i., hogy Magyarországban esak egy nyelv, a magyar nyelv uralkodik; csak az érvényesülhet minden hivatalos ügyben. (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! A ki a belügyminiszter úr által kiadott rendeletet figyelmesen átolvasta, egy meglepő jelenséget fog benne találni. Nem tudom, megfontolta-e jól a t. belügyminiszter úr e rendelet lényegét és formáját. Fel kell tennem, hogy ő itt felületesen járt ei s nem tudta lényegében, hogy mit akar, s hová vezet rendelete. Méltóztassék, t. ház, ennek formáját megnézni. Hiszen ez nem belügyminiszteri rendelet, ez a hadügyminiszter rendelete, melyet a t. miniszter úr tudomás és alkalmazkodás végett köröz a törvényhatóságok között, felhiván arra, hogy auiiak feleljenek meg. Mikép jutott ez a hadügyminiszteri rendelet, melyet ő itt egyszerű KÉPVH. NAPLÓ. 1892—97. XVIII. KÖTET. április 28-án, szombaton. ggg másolatban közöl a törvényhatóságokkal, a t. belügyminiszter úr tudomására? Ezt nekünk feltétlenül tudnunk kell. Világosítsa fel a házat, hogy ez a rendelet, melyet ő köröztet a törvényhatóságok között, hogy került ő hozzá ? Erre a választ megadni a t, belügyminiszter úr illetékes, s A házra nézve fontos tudni azt, hogyan jutott a 1 belügyminiszter úr a hadügyminiszter úr ezen rendeletéhez, annál is inkább, mert van azután egy későbbi megkeresés,melyben a hadügyminiszter figyelmezteti a miniszterelnököt s ez a t. belügyminiszter urat, hogy az ő kiadott rendelete a hadügyi kormányzat körében nincs teljesen összhangban a belügyminiszterével. Ez az eset a »Budapesti Hírlap«bau közöltetett, s az fejeztetik ki benne, — a mint szó szerint idézem, — hogy a t. belügyminiszter úrnak »a nyelvkérdésben kiadott rendelete értelmezésére nézve a közös hadügyminiszter és nagyméltóságod felfogása nem egyezik meg egészen.« Itt tehát, a ház előtt fel kell deríteni világosan a következőket is. Ki intézkedik hát tulajdonkép a belügyi kérdésekben, különösen a nyelvkérdésben, az érintkezés kérdéseiben, a hadügyminiszter, a miniszterelnök, vagy a belügyminiszter-e? A belügyminiszter kiadja a hadügyminiszter rendeletet, akkor a miniszterelnök beleavatkozik és azt mondja: Nem jó, nem adja vissza hiven a hadügyminiszter rendeletét mert a hadügyminiszter azt

u mondja, hogy a belügyminiszter felfogása nem egyezik meg az övével. No hát, t. ház, ha ezeket megnézzük, előttünk áll egy mérhetetlen chaosz, a rendeletek kibocsátásának oly módja és formája, melynek párjára én legalább 1867 óta nem akadtam. A t. belügyminiszter úrnak joga lett volna arra, hogy a fenforgó konfliktusban egy belügyminiszteri rendeletet adjon ki a fennálló törvények végrehajtására, mert Magyarországon a miniszteri rendeleteknek a törvények mellett a törvények végrehajtásának irányítására és fejlesztésére kell irányozva íenniök, de arra, hogy egy hadügyminiszteri rendeletet bocsásson ki s tegyen át a hatóságokhoz tudomás és alkalmazkodás végett, sem régi, sem újabb törvényeink értelmében joga nincs. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hogy is szól a t. belügyminiszter úrnak e rendelete? Előbb elmondja, hogy mi volt eddig a szabály a hatóságok és a katonaság érintkezésére nézve; ezután azt mondja, hogy e szabályt a hadügyminiszter módosította, és a következő rendeletet intézte a katonai hatóságokhoz, ezt négy pontban mondja el, s azután azt mondja: »Miről — tehát a hadügyminiszternek kibocsátott rendeletéről — a törvényhatóságot 29