Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-324
324. országos ülés 1894. április 13-án, pénteken. 15 ter« beszúrandó, minthogy azt magam is elégségesnek tartom, hogy ezen akadály, mint bontó akadály esetében az igazságügyminiszter adhassa meg a felmentést. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Kíván még valaki szólani? Ha senki sem kíván szólani, a vita be van zárva. Á 11. §-hoz Sághy Gyula képviselő ür a következő módosítványt adta be. Fel fog olvastatni. Hock János jegyző (olvassa a módosítványt. Köxoeszólások a jobboldalon: Ezt nem lehet megérteni !) Elnök: Az igazságügyminiszter űr kíván szólani. (Halljuk! Halljuk!) Szilágyi Dezső igazságügyminiszter: Kérem, méltóztassék a szöveget úgy, a mint van, fentartani. Mert t. képviselőtársara nagyban téved, hogy ennek az akadálynak az igazi alapja olyan tisztában volna, nevezetesen, hogy a faji elfajulás veszélye az ilyen rokonok házasságánál meg van. Méltóztassék az újabb irodalmat venni; épen az újabb irodalomban a legkomolyabb kételyek támasztatnak ez iránt, s ez az oka annak, hogy az európai törvénykönyvek nagyobb részében ez az akadály, mint bontó akadály nem ismeretes. Másodszor, t. ház, az én t. barátom tulaj donkép ellentétbe jön a saját indokával. Mert vagy fenforog az unokatestvérek házasságánál a faji degeneráczió veszélye, vagy nem. Ha fenforog, akkor nem lehet alóla dispenzácziót adni, és nem lehet oda vinni a törvény keménységét, hogy az a házasság semmis legyen; ha pedig fenn nem forog, akkor minden képzelhető ok hiányzik arra, hogy az bontó akadály legyen. Már most t. képviselőtársam hivatkozik arra, hogy miért tettük tiltó akadálylyá ? Hát én két körülményre hivom fel a t. ház figyelmét. Az egyik az, hogy ez mint tiltó akadály ma az országban érvényes minden jogban létezik, de minden jog szerint felmentés adható alóla, és a képviselő urak közül egyetlen egy sincs, a ki nekem egy esetei tudna mondani, mikor a felmentést megtagadták volna; oly kevéssé komolyan vették ezt a tiltó akadályt a fennálló felekezeti jogok is, nem véve ki egyetlen egyházat sem. Azt fogják talán mondani: az eredeti javaslatban, — t. képviselőtársam helyesen emelte ki, hogy kimaradt, — ez nem volt bontó akadály. De hát tiltó akadályul felvettük, mert én csakugyan képzelek esetet, és el is mondom, a mikor felmentés nem adható. Ez akkor van, midőn már töbszörös vérségi összeköttetés forog fenn, midőn nem pusztán unokatestvéri viszonyban, hanem más irányokban is többszörös vérségi összeköttetés van; itt már több valószínűség foroghat fenn arra nézve, hogy az a még be nem bizonyított tétel, hogy a generá, czió el fog fajulni, megállhat. És figyelmeztetem \ a t. házat, hogy csak legújabban is, midőn ez a körülmény két helyütt megvitattatott, —- az 5 egyik Németország volt 1875-ben — megtéte; tett az indítvány, de sem tiltó, sem bontó akaj dálynak nem fogadták el, pedig felekezeti jo\ gokban, és az eddig fennálló állami jogokban I egyik vagy másik alakja meg van; a másik Svájcz, a hol ez abszolúte nem akadály. Ezért én, t. ház, főleg tekintettel arra is, hogy az eddigi szokástól nagyon el ne távozzunk, mert ezt minden felekezeti jog ismeri, — miután némi — de egyáltalán nem oly határozott — alapja lehet a dolognak; minthogy ha gyéren is, de kétségtelenül jöhetnek elő esetek, midőn a megtagadás egészben véve indokolva van, arra kérem a t. házat, hogy ezt a bontó akadályok közé felvenni ne méltóztassék, hanem a szakaszt úgy a mint van, méltóztassék elfogadni. (Helyeslés.) Elnök: Kérdem a t. házat, méltóztatik-e a 11-ik §-t eredeti szövegében elfogadni, szemben Sághy képviselő úr indítványával: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat, kik az eredeti szöveget fogadják el, szíveskedjenek felállni. (Megtörténik.) A ház többsége elfogadja, s így a módosítványt mellőzi. Molnár Antal jegyző (olvassa a 12-ik §-t.) Elnök: Kivan valaki a 12-ik §-hoz szólani? Ha senki sem kivan szólani, a 12-ik §-t a ház elfogadja. Molnár Antal jegyző (olvassa a 13. §-t.) Elnök: Kivan valaki a 13. §-hoz szólani? Hock János jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyula: T.ház! (Halljuk! Halljuk!) Nagyon sajnálom, hogy, úgy látszik, eredménytelenül kell a t. ház figyelmét egyes módosításaim megtételéyel igénybe venni, de ott a hol a jogi meggyőződés valakiben erős, tekintet nélktíi az eredményre, azt hiszem kötelességét teljesíti akkor, mikor iparkodik a szőnyegen lévő törvényjavaslatot lehetőleg jogi felfogásának megfelelően kiigazítani, s ez által a törvényjavaslat szövegét legalább felfogásához képest helyesbíteni. így vagyok t. ház, a 13. szakasznál, a hol igazán nem értem, hogy miért lett e szakasz ily röviden formulázva, kihagyva abból egyes eseteket, melyek az eredeti javaslat 17. szakaszában mint bontó akadályok külön kiemeltettek. Igaz, hogy később ez, de csak arra az esetre való vonatkozásban, mikor még jogerős bírói ítélet nincs, ki van mondva a 22. szakaszban. De hát talán szükséges volna magukat e bűntényeket felsorolni, és kiemelni, hogy ha valaki a másik házastárs élete ellen tör, ez bontó akadályt képez. Az eredeti szöveg igen helyesen egyúttal