Képviselőházi napló, 1892. XVIII. kötet • 1894. április 13–május 21.
Ülésnapok - 1892-333
206 33 3- országos ülés 1894. hatágai, a három állam közötti nemzetközi kereskedelmi forgalom, az ezt feltüntető hiteles és hivatalos statisztika mind fényesen bizonyítják, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, illetőleg az akkori szélső baloldaluak az 1875-iki kereskedelmi egyezmény alkalmával elfoglalt álláspontja helyes volt, mert ezen kereskedelmi egyezmény, fényesen igazolja azon aggályok jogosai tságát, . . . (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Tóth János: .... melyeket a szélsőbal akkor hangoztatott olyformán, hogy azon kereskedelmi egyezményben már előreveti árnyékát hazánk közgazdaságát veszélyezteti! azon hibás vámpolitika, a mely egy indokolatlan és következményében káros konkurreneziát involvál hazánk mezőgazdaságára vonatkozólag. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Az akkori kormányelnök úr, t. ház, beismerte, hogy csakugyan veszélyes volna hazánk mezőgazdaságára nézve, (Zaj. Halljuk! Halljuk!) ha Romániából nagyobb mennyiségben jönnének be nyerstermények Magyarországba, illetve a közös vámterületre, hanem hangoztatván, hogy a romániai nyers termények, különösen pedig a már akkor is kifogásolt romániai búza rosszaságánál s kivitelre termelt csekélységénél és különösen annálfogva, mert Romániának olcsóbb és előnyösebb tengeri útja van Dél-Kémetország és Svájcz felé, teljesen kizártnak állította azt, hogy a közös vámterületre, illetőleg Magyarországra valamikor nagyobb mennyiség romániai búza, vagy nyersterményű behozattathatnék. A vám- és kereskedelmi szerződésre nézve, a melyet Ausztria és Magyarország Romániával kötött, a hiteles és hivatalos statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak, vagyis az akkori szélső baloldalnak álláspontja akkor helyes volt, mert ezen vám- és kereskedelmi szerződés tartama alatt Románia összes nyerstermény-kivítelének 30°/o-át a közös vámterület piaczára hozza. Ha pedig részletezzük e nyersterményeket a romániai áruforgalmi statisztika alapján, mely a magyar árúforgalmi statisztika szerint van összeállítva a törvényjavaslathoz csatolt VII. mellékletben, azt találjuk, hogy Romániából búza 1881-ben 884.000 mm., 1882-ben 1,200,000, 1883-ban 1,400.000 és 1885 ben 1,800.000 mm., kukoriczából pedig 1 és i/a millió, 2 millió, S 1 ^ millió, sőt 1885 ben 3 millió mm. hozatott be. Ezt azért hoztam fel, mivel ezen nagy tanúiság sajnosán fényes elégtétel e pártnak, mert ez ennek akkori álláspontját igazolja. A másik, a mire előzetesen ki akarok terjeszkedni, az a nevezetes tanúiság, a mely a magyar nemzet figyelmét méltán magára vonhatja, irilis 26-án, csütörtökön, hogy egy közgazdaságilag teljesen fejletlen állam, mint a minő 1875 ben Románia volt, mire képes önálló vámterület, czéltudatos, határozott, főleg hazafias kereskedelmi és iparpolitika mellett igen rövid idő, alig két évtized alatt? Mindnyájunk előtt kétségtelen tény, hogy mikor mi az első kereskedelmi szerződést Romániával megkötöttük, Romániának nemzeti ipara abszolúte nem volt, B a mikor velünk 1875-ben oly szerencsés kereskedelmi szerződést tudott kötni, hogy — a mint ezen törvényjavaslat indokolása is mondja — ebben a fősúlyt arra helyezte, hogy mezőgazdasági terményeinek és állatjainak értékesítése nálunk minél inkább biztosíttathassák, és Románia e tekintetben czélját a legnagyobb mértékben el is érte: ezen szerencsés kereskedelmi szerződés, illetve az ebből származó szerencsés közgazdasági állapot annyira konszolidálta Romániának közgazdaságát, hogy már 1886-ban elég erősnek érezte magát arra, hogy a vámés kereskedelmi szerződést felbontsa, és ellenünk vámháborút inszczenirozzou. Védvámokkal kiszorította tehát Romániából az osztrák ipart, a mivel természetesen a csekély magyar ipar is kiszorult, és ez által megteremtette, illetőleg megerősítette rövid 10 év alatt a nemzeti ipart. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Az önálló vámterület által konszolidált állami élet folyománya a szőnyegen lévő kereskedelmi egyezmény, a melyben a nemzeti kereskedelem kathekhizmusát, a »do, ut des« elvét az én meggyőződésem szerint a három állam közül Magyarország abszolúte nem érvényesítheti. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Románia és Ausztria teljes mértékben érvényesíthetik ezen elvet a saját maguk előnyére, érvényesíthetik ezt egymással szemben, de főleg érvényesítheti ezt mindkét állam Magyarországgal szemben. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha megnézzük és szemügyre veszszük ezen kereskedelmi szerződésből kifolyólag a három állam nemzetközi forgalmát és közgazdasági helyzetét, azt látjuk, hogy azon engedmények és előnyök, a melyeket Románia ezen vám- és kereskedelmi szerződésben nyújt, azon tapasztalati igazságnál fogva, mely szerint a nemzeti kereskedelem könnyítéséből azon államnak van nagyobb előnye és haszna, a mely fejlettebb iparral bir, Ausztria és Magyarország közül mindenesetre cstkis Ausztriáé lehetnek. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ezen tétel igazságát bizonyítják ezen vámés kereskedelmi szerződésnek vámtételei is, a melyek sokkal kedvezőbb és mérsékeltebb elbánást biztosítanak a fejlettebb osztrák ipar termékeivel szemben, mint a fejletlenebb magyar ipar termékeivel szemben, mert mint a törvényjavaslat indokolása is mondja, mindinkább ki-
